calacitra

Tavaly divat volt, most meg idén már divatabb lett (nemcsak) bw filmzenéket fűszerezni csak úgy. Talán minden tizedik filmre jutott is egy mashup, ami nem sok, de pár évvel ezelőtt még azt se tudták ott, hogy ilyen létezik, vagy ha tudták, akkor nem volt ki csinálja.

Szóval, ahhoz képest nagyon bejött a számítás. Meg alapból sem butaság egy olyan országban ennek vállalkozást nyitni, ahol a filmek úgyis a dalokra épülnek. Van létjogosultsága.

És mégha nem is gombamód szaporodnak, de szép számmal szerepelnek, és kapnak helyet soundtrackeken, vagy külön, külön videóban, esetleg filmek végén, stáblisták alatt bevágva, a legjobb pillanatokkal aláfestve. Így kell ezt. De ha nagyon beindul a szekér, lesz ez másképp, rájönnek majd hogyan máshogy.

Addig viszont a képlet adott, ami egyszerű. Van 3-4 húzónév a szakmában, aki szakmázik, és adja a nevét ilyenhez, sőt nem is csinálja rosszul. Nyilván neki is van rossz napja, és az se utolsó, hogy miből dolgozik, de ha minden kirakó a helyén van, a helyére kerül, akkor abból mindenki csak nyerhet. Ő, a film, meg mi is. Annál jobb leosztás alig ha van.

A most következőkben a zenemaszalázás helyi nagykövetei adnak ízelitőt abból, hogy ők hogyan csinálják. Egészen jól. Hiszen csak és csakis a legjobbakat hoztuk el, és mutatjuk be.

Nincs is más hátra, menni előre fejjel a zenének, aztán ne lepődjünk meg, hogy ha az egy másodpercre jutó azonos ütemek összáma érthetetlenül kevés lesz.

Nem egyszer és nem kétszer mondtam már, hogy élek-halok az Arrambam (tamil nyelvű, kollywoodi) filmzenékért, ez nem új, de az viszont már az, hogy a dalbetétek is istenkirálycsászárak lettek mellé, felé, alá, mindenhogyan, ahogy az mellékelt videó is mutatja. Élmény nézni például, ezt, az En Fuse Pochut. Szárnyaljunk mi is akkor, vele együtt, ha már a Sólyom Airways nem teszi éppen. A szerelemért meg tudjuk bármit. Bár hősünknél és választottjánál jobban ezt senki se tudhatja. Kurvajó. 

És találkozott a szimfonikusokkal*, és még zenét is szerzett itt, velük, az ő segítségükkel. Mert ahogy arra már korábban tettem említést, az Irandam Ulagam háttérzenéit csinálta meg a tehetséges fiatal zenei rendező (meg is lehet hallgatni őket itt), aki úgy döntött a maestro Ilayaraja után szabadon, hogy Chennait maga mögött hagyva, úgy pár kilométerrel odébb utazik, ide hozzánk, mert sok jót és szépet hallott már rólunk, a szimfonikusainkról, szóval el is jött, miért ne. Ezt örökítette meg a most következő videó, ahol és amiben amolyan színfalak mögöttiben húzzák el Anirudh filmzenéjét.  

*A hangszerelést Grósz Artúr és Podráczky Ákos készítette. A felvételen közreműködött a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara.- via

Említettük, hogy Anirudh volt olyan rendes és besegített Harris Jayarajnak az Irandam Ulagam filmnél. Ugyanis plusz dalokat szerzett, ezekkel járult hozzá a már meglévő zenei alapanyaghoz. De ez nem elég, hiszen a számokat hazánkban, Budapesten rögzítette, vette fel a szimfonikusok hathatós segítségével. Az Iravinil Oruvanai és Penne Naa Enna Solla már és pl. ilyenek. Persze azt nem nagyon tudjuk, hogy van e még, de jó lenne, ha lenne még, mert ezeket hallgatva, pici elfogultság ide vagy oda, nagyon szépen szólnak és tényleg Anirudh kitett magáért. Megint. Pont ezért, ezekért szeretjük igazán és tartjuk frenetikus zenei rendezőnek, aki előtt ott a fényes jövő. De ezt ő is pontosan vágja, hiszen úgy tudni, időközbe már első saját nemzetközi(bb) slágerére készül, hogy kitörtjön meg betörjön vele a nagyvilágba. Sok szerencsét hozzá, mi ott vagyunk mögötte. Ezeket a dalokat meg addiglen köszönjük, mert azért a miénk is, legalább annyira, mint a Suzuki.    

Naiv vagyok, és mindent elhiszek, amit az M1 híradóban mondanak, de azt már mégis komoly fenntartásokkal kell kezelnem, ha olyat látok (kamufilmpara), amin egy, az indiai filmzenékért felelős zenei rendezők csiszolatlan gyémántja, nagy reménysége, következő AR Rahmanja hazánkba 'solyózmozva' látogat el sokadmagával. Hogy itt aztán megoldja okosba a budapesti szimfonikusok segítségével az egyik hamarosan mozikba érkező kollywoodi darab, az Irandam Ulagam film zenéit, azoknak is egy részét. Pedig ez trú, de olyan trú.

'A H betűre fogunk ráfutni...'

Az illető pedig nem más, ha nem ismernénk fel, mint Anirudh Ravichander, a Why This Kolaveri atyja, összesen 3 csodálatos kollywoodi soundtrack főfőfelelőse. Most pedig az említett filmzenékben közreműködik (úgymondják: background score) egy keveset. És ezt nálunk teszi. Vagy tette, már múlt időben. Hiszen hetekkel ezelőtt járt itt, és tudta le az utat, csinálta meg azt, ami neki nagyon kellett.

Persze tudom, hogy nem ez az első eset, amikor indiai zenei rendezők minket választanak, velünk dolgoznak (már elnézést a Tper1 miatt) együtt, korábban írtam Ilaiyaraajaról pl., de azért ezt baromira tök jó látni, még akkor is, ha a direktor a videóban olyan arcot vág az egészhez, mintha ő lenne a megtestesült kormányszóvivők alfája, vagy legalábbis omegája. Whocares.

Rajta kívül viszont Anirudh lelkesedése (neveket nem tud, bár ez vissza is igaz lehet) az nagy kanál piros pont, és a magyar szavak is jól esnek, mitöbb a dalrészlet is nagyon epikusnak tetszik lenni. Amihez, ha még hozzáadjuk azt a kommentet, miszerint nem is olyan rossz ország ez amúgy, akkor már van esély arra, hogy legközelebb is legyen legközelebb, neki, bárkinek, akárkinek, aki jönne, és szeretne, vagy csak kell éppen.