calacitra

A Khiladi visszatér. 786. Még két nap. 

Kiran Kamath a mashupkirály. Igen az. Pontosan mától kezdve. Azok után, hogy a jójó, de nem elég jó himeshes Khiladi 786 filmmuzsikákból olyen élvezetes dallammasalat matekozott össze, mint amilyen ez lett itt összeségébe együtt zusammen ánblok mindenhogyan. Kihozta belőle, belőlük a maxot. Király. És Himesh pedig megköszönheti neki, mert kurvajó lett, ez a nagy helyzet. És lehet nem a legjobbja, az évben van jobb, de azért top5, ha listázni kéne.   

Akkor a dalbetét létrejöttét a Ferrari támogatta. Értjük.

Amúgy meg, van benne a potenciál, arra, hogy jó legyen, de a himesh-banánhéjon ez is elcsúszik. Utoljára a Lonelynal mondtam ugyanezt. Ami pont hogy ezen a korongon található, ergó megint HR Musik, és újabb eltaktikázott Khiladi 786 muzsika, sacper Hairat utánzat. De mondom, nem csodálkozom én ezen már, ez így ilyen éve.   

A 3 percből pontosan az az 1 perc ér valamit, amikor Yo Yo Singhnél van a mikrofon. Yummie. És igazán csak ezért, csak miatta vagyok képes végighallgatni  most is a Lonelyt.

Még a végén eladja nekem, mi? Azért nem-nem, erről szó sincs, HR tesz róla, hogy ne így legyen. Pedig az elején még minden olyan ígéretesen indul, de aztán valahogy kicsúszik a füleim meg HR kezei közül.

Csattanós kapufa, ide hallom. Kihagyott ziccer, amiben volt több érzésem szerint. Talán, ha Yo-Yoval csak vele veszik fel, lett volna esélye nálam. Persze így is azért vissza-visszatér a lejátszómba, mert az az 1 mégis olyan 1, ami máshol nincs. #tgif    

Ha csak ez és ennyi kell, akkor máskor is. Mert Himesht 12-ből 11 hónapig ekéztem a semmilyen zenei teljesítménye miatt, és hát igen a legújabb ost projektjétől (Khiladi 786) se dobtam üveggolyón hatost, viszont most mégis taps taps ovációcunami fogadja, már ami tőlem érkezik felé. Hiszen az ugyancsak Khiladi 786-hoz tartozó dalocska olyan rossz lett, hogy már jó, gyerekek.

Miközbe tényleg lehetne sorolni a hibáit, kliséit, mert van csomó, arról nem is beszélve, hogy ismerős dallamok követik egymást fej-fej mellett (chris brown, stereo love), mégis úgy vagyok vele, hogy who cares. Elnézem neki, és nem bánt, mert tetszik, amit hallok. Meg amit látok, az is. Asin és Akshay Kumar twistelnek nagyot rajta (lehet is), hol ilyen koreoval, hol olyan lasított felvétellel, miközbe szól az oh oooooo. És ha már itt tartunk, az utóbbi idők legjobb oh ooooo muzsikája, mert én ezt egy külön zenei műfajként tartom számon a rengetegben, és a Hookah Bar ebben a mezőnyben szorosan az elithez tartozik. Kitkat. Nagyon addiktív.