calacitra

1) A Kabhi Khushi Kabhie Gham egy egyedi film, amit nem lehet megismételni. Karan Johar meg se próbálja, fél tőle azt mondja, így biztosan kizárható a folytatás. Azaz ha látjuk is valaha újra ezt a hat szupersztárt (Amitabh Bachchan, Jaya Bachchan, Shahrukh Khan, Kajol, Hrithik Roshan és Kareena Kapoor) együtt egy filmben, akkor az nem a K3G-ban lesz. Pedig a rajongok végig hittek benne, reménykedtek a sequelben, de KJ lenyilatkozta, hogy nem tervezi már. Az egyik ok: túlságosan is „speciális” a számára. Miután ez volt apja Yash Johar legnagyobb kedvenc filmje. Jobban szerette, mint K2H2-t. A másik meg, ebből is adódik. Nem biztos magában, abban, hogy újra tudná hozni az első színvonalát sehogyan se, mert annyira jó.

2) Még Karan Johar a téma. A minap jelentette be twitteren, hogy a fiúk visszatérnek. Név szerint John Abraham és Abhishek Bachchan. Mégpedig a Dostanaval, 2008 legjobb romkomjával. Ahogy azt írta, a szkript kész van, így minden adott ahhoz, hogy folytatódjon a film, jöjjön a második rész. A rendezője Tarun Mansukhani lesz, míg Priyanka Choprat a női vonalon Katrina Kaif váltja majd, ami soso.

3) Baazigar remake készülhet. Aki nem tudná, ez volt az egyik olyan film, ahol Shah Rukh Khan még színészszárnyait bontogatta. A(z eredeti) film 1993-ban készült, thriller volt az Abbas-Mustan tesók rendezésében. Akik, most újradolgoznák. Ugye a sztorit nem nagyon kell, az úgy jó ahogy van, csak színészt kell találni hozzá. A legújabb hírek szerint már ez is megtörtént. Az A-B duó ugyanis a Players mozi rosszfiú szerepében Neil Nithin Mukeshben megtalálta a Baazigar remake főhősét is. Ami deal már hivatalosnak is tekinthető, ha minden igaz.

4) Egy kis Tanu Weds Manu. R Madhavan már biztos nem lesz ott a folytatásban. Kangna Ranaut viszont igen, kétszer is. Anand L Rai, a rendező elismerte, hogy a színésznő játszik majd egy kettős szerepet a sequelben. De egyelőre ennyi, mert ő még mindig dolgozik a forgatókönyvön. Ami ebből a hírből kisajtolható az az, hogy a két hősnő két hőst kíván, igényel, tehát Madhavan helyett két új férfiarc léphet be a castba, és így már érdekesebb is, sokkal. Vajon kik lesznek azok?

5) Készül a Krrish folytatása. Vivek Oberoi után most már Priyanka Chopra is arról írt, hogy mennyire awesome már újra ezen dolgozni. Majd megmagyarázta, hogy a Krrish után miért nevezik a következő részt, értelemszerűen a másodikat, Krrish 3-nak. Mert ez egy trilógia, és hozzá kell számolni a Koi Mil Gayat, ami az első volt minden tekintetben, aztán jöttek csak a krrishek. Sikerült megérteni.   

 6) A végére meg egy egymondatos hír. Shilpa Shetty gyereket vár, éljen.

8852 km. Manutol pontosan ilyen messze volt a szerelem, mielőtt megtalálta volna azt. A személyt, az igazit, a nagy(n)Őt, tudjátok ti jól na. Szóval név szerint ezt a Tanut, akit már a cím is elárul, s akihez az út Londonból jött repülőn (7008 km), aztán vonaton (1300 km), autón (35 km) és riksán 0.8 (km) át vezetett. Mindehhez jött még hozzá az a 20 lépés is, amit a doktorúr megtett míg fel nem ért a szobába és meg nem pillantotta álmai álmát. A nőt, aki nem is figyelt rá, miközben beszélt hozzá idegesen, mert begyógyszerezve aludt ott egy helyben ülve. Ez azonban mit sem számított Manun(kn)ak, mert megtalálta, érezte belül a dobbanást vagy mi és még a telefonjával képet is készített róla, hogy ne feledje el. De ami a legfontosabb igent mondott a házasságra, habár a másik fél erre úgy se lett volna képes. Az igazság azonban az, hogy nem is akart. Most akkor mi lesz?

Az előre elrendezett házasság találkozása az igaz és viszonozatlan szerelemmel már sok-sok bollywoodi filmet ihletett meg az évek alatt. Sikerest, klasszikust, kasszasikert, de ne titkoljuk el, jó pár rosszat is. A TWM azonban egyikbe se tartozik bele igazán. Ami nem feltétlenül baj, de nem is jó. Olyan, mint a vezértémájának használata, a házasság problematikájából való építkezés, amiből megint és megint kiindul elhasználtan, kifacsartan, agyonkitaposottan, hogy aztán végül úgy érezzed, mintha még nem láttál volna belőle egyet se, pedig utalt rá állandóan. Na a TWM után pont ez hiányzott nekem. Nem is az intertextualitás része, hanem a megfogás, az el nem eresztés, az nincs meg benne, hogy látnom kell igen még egyszer, legalább azt az egy jelenetet, ha mást nem. Túl sokat várok, nem tudom. Azonban se hogy se nincs késztetés rá egyszerűen, márpedig az igazán jó bwfilm erről ismert, az igazán magas ismétlési értékéről. 

Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lenne szórakoztató, sőt. Annak tartom, kifejezetten élveztem _majd_ minden egyes képkocka térfélcseréjét. Nem ezzel van a baj, hanem azzal, ahogy mindezt teszi. Nekem átlagosan. A TWM tisztes helytállásnak, korrekt kis iparos munkának még elfogadható, de nincs meg benne - az újranézési faktor hiánya mellett - az az érzelemgazdagság, ami miatt bwt elsősorban a romantikus ízeiért szeretjük. Jóllehet nem giccses vagy túljátszott, európai szemnek és fülnek is akceptálható, de a színész és színész és én közötti kémia megragad valahol ott a film elején, a felvezetésnél, és onnan nem igen megy tovább. Talán a film gyengébb második periódusa ennek az oka, ami lassan-lassan egy túlzottan is elnyújtott végben csúcsosodik ki aztán. Ezzel meg el is árultam, hogy milyen érzéssel hagytam ott a TWMt. Kevesebb jóval, mint arra a kezdést követően számítottam, aha. 

Tanu karaktere volt az, ami összezavart leginkább. Egyszer örülök neki, azért, mert nem az n+1 kifinomult valami gazdag mrs india. Ő más. Egy férficsábász, a naugthy girl, aki iszik-dohányzik, nem tökéletes, de nem is akar az lenni. Gondolkodom... tényleg kevés az ilyen női karakter a bwfilmben, vagy akinek akár ennyiből is elhiszem, hogy a mellére tetováltat eztazt. Majd kilép a komédia szerepköréből és romantikusan már közel sem működik ilyen olajozottan Tanu, és az őt alakító színésznő. Itt bizony kevésnek éreztem, de nem csak őt, hanem magát a karaktert, akit a szabad madáron kívül nem tudtak helyes irányba hogyan elterelni a készítők. Lázadónak jó volt szép volt, de és ennyi. A Manut alakító Madhavantól is láttunk már jobbat (lásd 3 idiots akár), de azért itt se okoz komolyabb csalódást. Végig visszafogott, dr létére nem megy bele semmi harcba, néha fel is adná, de ha kell a barátai kisegítik, és küzd a megtalált szerelméért, hogy az övé legyen, nem pedig másé, bármi is történjen vele.   

Amúgy a film romkom, ezt még nem is mondtam. Lehet azért, mert a nevetés inkább mosolygás volt. Vagy, mert még ebből is csak kevés jutott. Most így konkrétan egy jelenet ugrik be, ahol ez tényleg nevetés lett, hail goddess, ugye, még a legelején persze. Valahol emiatt is érzem úgy, hogy a két műfaj itt nem tudott egymás mellett megélni. Nem feküdtek egymásra, szimplán rosszul voltak adagolva vagy se-hogy-se. Pedig van tánc, zene, shaadi-baarat (esküvős filmek, yeah) ami egy a mentőöv, kettő a történet mozgatórugója, három a kellemes, vidám, érzelmes pillanatok első számú felelősei, de hiába jönnek-mennek-jönnek úgy ahogy ezt kell, a nagy magic show elmarad. Még ha fekete füst nem is lesz, száll fel a helyükön, mert ne lett volna pont az pont odaillő és pont kívánatos akkor pont a számomra. Egyszeri nézésre. Arra éppen megfelelő a TWM, addig amíg el nem készül az előzmény vagy folytatásfilmje, mert van róla szó; én azt is nézném.