calacitra

Még az év elején kötöttek házasságot a fiatal színészek, akikről mindig az jut eszembe, hogy mennyire de már összeillenek. S ha már itt tartunk, tényleg nehezen is tudom elképzelni, hogy majd lel/félreépnek erre-arra, ide és oda. Naiv vagyok, de egyszerűen igazán szépen és jól mutatnak együtt. Természetesek, valahol egészen tiszták, még ezen a 'kúl' képen is többek között.

Nem utolsó sorban nagyon imádnivalóak, ezért is kajáltam be pl. egészbe a Tere Naal Love Ho Gayat, ami teljesen az ő filmjük volt. Nézzétek is ám, nagyon aranyos, buta romcom, kiváló zenékkel, ahol végre nem kell keresni a kémiát a színészek, a karakterek között, mert itt alapjáraton forog, adva van. Ergó elég csak hátradőlni és popcornt zabálni rá. Ja és az ilyen mosolyoktól sem mentes. Ááááh.  

Lehet szidni a nyarat, amiért annyira nyár. De hát, kérem, nem érdemes. Ezt Kareena Kapoor is jól tudja.  

Írtunk róla, hogy Prabhudeva elvállalta, igent mondott a felkérésre. De közbe az is kiderült nem egyedül, hanem másodmagával vág neki a legújabb, Akshay Kumar által jegyzett Oh My God című filmhez tartozó 'tétel szám' elkészítésének (tánconi is fog, de a koreográfiáért is egyaránt felelős lesz).

Partnere Sonakshi "2012 az én évem" Sinha, akivel még, pár hónappal ezelőtt Rowdy Rathoren dolgoztak együtt. A megismerkedési tiszteletköröket így legalább nem kellett lefutni. Egyből jöhetett a wörk, jött is, ahogy azt látjuk. Hajrá.

A film maga is érdekes, érdekel, de azért ez az item song is kell, már csak hab a tortán lesz. 

Elvileg kiszivárgott. Gyakorlatilag a fene se tudja, inkább kiszivárogtatták. Csak, hogy ne a meleg tegyen tönkre minket, hanem - e képek láttán - a tudat, hogy mi vár rád még a filmből, a filmben. Mennyi de mennyi minden. És mikor lesz még a bemutató, ajh. Nem lesz ez így jó, kids.

Amúgy fura látni, nekem legalábbis, hogy Kat és Salman ennyire jól klappolnak, mint pár. Elhiszed, hogy ők tényleg on - de még off - screen is mindig együtt, ezt bambulva. Puszi az arcotokra ETT marketingesek. Szép.      

A poszter már a múlt. A title song a jelen. Mert az is van már. A marketingesek úgy néz ki ezt a napot nézték ki maguknak, mint az első olyan napot, ahol elindul valami, ami majd a bemutatónál ér véget. És akkor a trailer még sehol se de nincs. 

Na de itt most zene az van. Érdekes lehet, hogy a zenei rendező bizonyos Arko Pravo Mukherjee lesz, aki még számomra is noname kategória. Hirtelen nem is tudom hova tenni, hol fordult elő, mit alkotott eddig. De végülis lényegtelen. Azt kell nézni, hallgatni, amit idevarázsolt. Ez a fontos. És még ha nem is kell - hallgatni, de lehet az az igazság.

A pakisztáni Ali Azmat dalolászik szépen, miközben a dalbetét promóban Sunny Leone hol itt, hol ott ébred, fekszik le, és éli nem szürke hétköznapjait. A verdikt végülis még számomra is meglepő picit, mert eléggé rendben van ez úgy mindenhogyan. Hallgatni is jó és nézni sem szenvedés. Legbelül pedig igen erre vártam. Hogy ilyen Hate Story 2.0 lesz, ami nagyon nem adta - meg magát nekem.

Egyelőre akkor a labda átkerült az ő térfelükre, ott pattog. A kérdés csak az, hogy vajon ott is marad még augusztus 3-án is?