calacitra

Ritka pillanatok egyike. Meg kellett örökíteni. Pláne úgy, hogy a Besharammal teszi ezt, azt promózza agyon világgá (miközbe nyilatkozta, hogy tudja, mennyi csúnya kritikát kap már most szegény film), egy olyan országban, ahol talán azt se tudják, mi az a diwali. Ami meg még csak nem is akkor volt, amikor ez az event lezajlott ott. Végülis van úgy, hogy semminek sincs értelme, ahogy a Ctrl+ALT+Deletnek se sok korábban. Most már annál több. Reméljük a Besharam hasonló sorsa jut és mindenki tudni fog róla.  

Ha írtuk írtuk, ha nem nem. De azért lényeges kiemelni a posztrengetegből, amikor egy bw film ott van, megméretteti magát egy külföldi, és nemzetközileg is nemzetközi filmfesztiválon. Pláne úgy, ha nem is egy, hanem mindjárt kettő teszi meg ezt a nagy szívességet nekünk, nekik, és nekik, azaz maguknak. Mert gondoljunk csak a pár napja lezajlott - mindig ígéretes filmektől hangos - sokadik torontói filmfesztiválra, ahol a The Lunchbox (ami megy már Indiába is és a kritikus zöme odavan érte) mellett még a Shuddh Desi Romance is versenybe szállt. Nyilván egyik se jött haza tömött és díjjal teli kezekkel (based on true story), viszont azért azt mindenképp öröm is látni, hogy amúgy két ilyen jó alkotással, már ha lehet hinni tényleg a kritikusoknak, képviseltette magát India akkor és ott, meg odaát.

Kevesebb mint huszonnégy órával a trailer megjelenés előtti teljes extázisban és tetőfokára hágott hangulatban sem tudjuk igazán, hogy mire számítsunk, mire is készüljünk, készülhetünk majd Ramtól és az ő Leelájától, a különleges szerelmi történetükről.

Nyilván SLB az SLB. A név kötelez. Garancia is a jóra. Akinél jobban bwban senki se tud a romantikus műfajhoz nyúlni. Ehhez ért, ő ebben a szakértő, avagy a klasszikus india mesék őrzője. 

Aztán lehet majd mégis sírunk inkább. Vagy nevetünk. Vagy mindkettőt, vagy egyiket se?!

Az biztos, hogy ezekkel a promóképekkel csak azt érik el, hogy már húzzák az ember agyát, meg előtte a mézesmadzagot, hogy menjél utána. És ez be is jön, hogy a franc vigye el. Már számolom vissza a perceket csak miatta. *finger crossed*

Nem mi választottuk Dubait, ő [az] választott minket. A film szerves részét is képezi, nem csak egy város.

Mondta ezt egy konferencia keretében, egyúttal a sajtót is tájékoztatva Faran Khan rendezőnő, akivel még egy darabig forgatják odaát a legújabb filmjét, a Happy New Yeart Deepika Padukoneval, Abhishek Bachchannal.

Meg Shahrukh Khannal, aki hagyományos arab viseletben (kanduraban) úgy folytatta a Farah Khan picsogását, hogy neki:

Ez biza a második otthona (omg). Szeret ott lenni. Mitöbb az álma is valóra válhatott most, hiszen mindig is azt akarta, hogy filmet forgathasson majd Dubaiban. És ennek piszkosul örül, még a lottó nyeremény is eltörpül az érzés mellett.      

Mit is mondhatnánk. Örülünk, hogy örülnek. A választásnak, ami nem is volt választás. Aztán a film is legyen legalább annyira csillogó, impozáns értékű, mint amilyen a(z egyik) helyszín maga. 

Az új Devdas? Az új Sanjay Leela Bhansali varázslat? Az új Romeo és Júlia adaptáció? Mindegyik. Ez, lesz, a Ram Leela. Jövő héten pedig már ki is derül, hogy milyen. Véssétek rögtön oda, ahova csak tudjátok, a kezetekre, a fejetekre, az eszetekbe, hogy szeptember 16-án, 4 nap múlva érkezik az első előelőzetes. Az óra már elindult, számoljuk is vissza az órákat, a perceket. Mikor már lesz már hét vége? Ah. Imádnám imádni. Az első hivatalos képek is magukért beszélnek.