calacitra

Kabir Khan filmje most betör Japánba - is. 

Cirka egy évvel azután, hogy odahaza Indiába 2012 legtöbb bevételt hozta, idén terjeszkedik tovább és előre, keletebbre.

Az Ek Tha Tigert ma mutatták be a nagyérdeműnek. Osakaba pedig maga a rendező konferencián is részt vett, ahol örömmel konstatálta mennyien is kíváncsiak a Tigris kalandjára.      Éljen.

Egyedül már csak azt kell megemészteni, hogy a japánok szinkronizálták, és most hirtelen nem is tudom elképzelni Salman japán hangját. Maradok az eredetinél, azt hiszem, jobban teszem.

Talán csak kevesen tudják, de a How I Met Your Mother sztárjának egy web-sorozata is fut Neil's Puppet Dreams címmel. A története nem sok, hat részen van túl, és a legutóbbi egyben legutolsó (szezonzáró?) pedig azért is volt különleges, mert arról szólt, amiről ez a blog is.

Hiszen, ahogy azt David Burtka (a másik fickó a sorozatban) is megjegyzi a rész elején, az életünk pont olyan, mint egy bollywood musical. Nem a társadalom által tiltott örökös tragédia szerelmével, hanem sok énekkel, tánccal, amit nagyon szeretnek. Szeretünk is.

Na erre Neil currybe folytja bánatát és megálmodja nekünk ofkorz tánccal, énekkel, nagy sárgaságban, sok tehénnel, és bábbal, hogy is néz ki ez valójában. Mintha csak egy desi filmben lennénk: rövid felvezetés, álomjelenet, dalbetét indul. Voálá.

Nézzük csak. Megértem azt, akinek majd nem jön be. Tagadhatatlanul sok, túljátszott és erőltetett (izé bw is az) képkocka van benne, azért, hogy minél viccesebb legyen. Rágni és megemészteni kell, fakt, de én speciel volt hogy jókat mosolyogtam rajta, persze lehet ehhez a bw múltam, ismeretem is kellett.

Végezetül pedig, egyátalán nem éreztem bántónak, vagy a hindi nyelvű filmek kigyúnyolásának, mint sokan mások. Akik meg kikérik maguknak, hogy hát ezt hogy. Mert akkor ilyen az, amikor viccet csinálnak bwból? Ajaj. Viccnek azért kevés, próbálkozásnak is pont, hogy elmegy. A dal azonban a francba is felettébb mód fülbemászó.

Ezt maga a rendező Abhishek Kapoor picsogta el twitteren. Yea baby. Tényleg yea. Világpremier meg minden, egy olyan filmmel, ami szerintem bőven megállja a helyét majd a feszten. Oké nem Don folytatás, nem jönnek Srk fanatikusok, szóval elbújik majd, nem lesz akkora felhajtás körülötte, mint a tavalyinál, de nem is baj. Mert más attól, a kalapomat teszem rá jobb is lesz annál, ez  már new age, meg a new generation, ahogy Big B mondta, a bombayi filmiparban, akik tudnak, és olyat, ami valahol már egy nyugatinak is élből bejöhet. Ez meg pontosan ilyen lesz. És hatalmas gratula.  

Imádjuk a bw színészeinket bw mozikban látni és szerepelni, ez az ő igazi játszóterük, de azt is jó látni, hogy ha innen kilépnek, elmennek máshova, mert elmennek, keresik őket igen, akkor ott is tudnak konstans kiváló teljesítményt nyújtani. Pedig ott nem feltétel az overacting, a táncolás, a plébekelés, és mégis láss csodát nyugati ember, ők képesek ezek nélkül, ezzel együtt színészekedni, mert színészek, ahogy mások a világon. Ergó a tévhitek ideje lejárt.

A legutóbbi példa, bw jelenlét nyugati moziban Anupam Kher fel-feltűnése volt a csomó oszkárra jelölt, amúgy tényleg nem rossz film, Silver Linings Playbookban. Mint doktorként. Ami leszögezhető, nem volt sok szerepe, de nem is lógott ki, korrektül hozta azt, ami kell, se kevesebet, se többet. Azt pedig mondanom sem kell, hogy amikor először megláttam, alig hittem a szememnek. Alig. De ez így volt jó és szép. Ha másért nem, ezért már megérte.

Amúgy rajta kívül vannak szép számmal, inkább férfiak, színészek, akiknek van élet b'woodon túl, és kipróbálták magukat nyugaton és mostanság látni lehetett őket nem is akármilyen mozikban. Hiszen ott van Irrfan Khan (Spiderman, Pi), Anil Kapoor (Slumdog, MI), vagy Amitabh Bachchan is, aki pölö nemsokára a The Great Gatsbyban lophatja el a showt olyan színészek elől, mint éppen Leo.

Hajrá bw színészek, csak így tovább!     

Ilyen is van. Mindjárt a Wedding Band nyolcadik részének elején. Így kezdődik, nézzétek. Egy indiai esküvőre csöppenünk, ahol lehet, hogy nem éppen a legdesibb a zene, vagy éppen a tánc, de azért marha szórakoztató, ahogy szitárral meg egyéb más finomsággal keletire varázsolják az Lmfao slágerét. Imádtam.