Ha sivatag, az ott az én helyem. És ahogy néztem ezt, mindjárt meg is jött a kedvem újranézni a Road, Moviet, ami a mai napig az egyik legalulértékeltebb, méltán elfeledett csizonyalatlan undergorund mozigyémántja bwnak.

Tehát valahol ott kezdtem el igazán rajongani azokért a hindi nyelvű filmekért, amik picit ki meg elszakadnak a színes mozgó, nyüzsgő nagyvárosokból és a kamerát, annak képét oda, egy olyan helyre fordítja, ami kevésbé filmközismert, találkozunk vele állandóan.

Szerencsére a Jal is ilyen, Girish Malik filmje, ahol a zord, és száraz környezet az felső tíz, az uralkodik, és szomjazhatunk rá, mint a főszereplők, akik ugyancsak ezt teszik, ezért minden egyes pillanatban arra várnak, hogy a vízet megtalálják nekik, ha már erre ott van ember, aki erre szakosodott. Persze a történet nem lesz ennyire egyszerű, mégis bw, jön a nő, meg a külföldiek vele együtt és még több cselekmény/szál.

Igazából nem is kell ennél több nekem. A fényképezés az azért mondjuk ki csodaklassznak meg szépnek tűnik, és hogy a főszerepben Purab Kohli lesz látható. Elvileg bemutatták már a hó elején, szóval talán nem kell sokat aludni, amíg mi is közelebbről jól szemügyre vehetjük maguknak.