calacitra

Még mielőtt megszóltok, csak jelzem, hogy elkezdtem már belehallgatni az Issaq soundtrackbe, el is jutottam valameddig, de aztán mennem kellett a Bentleyért, várt a balatonsound. Nyilván egyik se, csak kifogásokat keresek, mert még mindig nem értem a végére. Szerencsére azért a harmadik negyedév vége még odébb van, amikor dönteni kelljen az évzenékről, így van idő(m). Addig viszont egy Sachin-Jigar (nagyon hypeolom őket, tudom) szerzemény jöjjön erről az albumról, amiről hirtelen nem is emlékszem, hogy hallgattam volna. Lehet nem ért odáig el, mert akkor emlékeznék rá. Lájti, picit tucat, de különc is egyben. Pont olyan, mint amilyenek a szerzői. És ez most tetszik is.   

Néha olyan kevés tud lenni ez a 24 óra egy napra lebontva. Mert ha az ember nem időmilliomos, akkor lehet 23 is az, mert annyira mindegy már, nem marad ideje semmire. Ez most csak azért jutott eszembe, mert még a korábbi Issaq dalpromónál tettem egy olyan kijelentést, hogy ott akkor és azonnal magamévá teszem a Sachinn Gupta, a Sachin-Jigar és Krsna nevekkel fémjelzett soundtracket, ami persze akkor és azóta se történt meg. De hát ilyen ez a bwpopszakma.

Ami pedig az Enne Unnet illeti. Krsna különszerzeménye a filmzenei-összesből, és Holi-dal. Nem himnusz, mert azt Pritam Balam Pichkarija érdemelte ki teljes joggal ebben az évben, de azért nyugodtan egy lapon elmlíthető vele. Fülbarát, egészen megszerettem, és ha addig élek is, de ezek után mindenképpen sort, napot, egy röpke fél órát fogok keríteni valahonnan, az életemből, hogy tényleg közelebbről is megismerjem ezeket az Issaq dalokat. Ha nem teszem, elfelejtem, elnapolom, nyugodtan szóljatok rám.     

Ha valamikor időmilliomos leszek úgy a közeljövőben, akkor azért rávetem magam erre az Issaq soundtrackre (az is van). Mert mégis az a Sachin Jigar szerezte, akik csak az idén az ABCD, a I me Aur Main, vagy a már most örökzölddé érett Go Goa Gone filmzenéit szerezték. Meg sok mást is, de ez a három nagyon kiemelkedik a többi közül és még úgy egészben, nagy általánossagban is lehet velük számolni, akár évzene formában. Sőt, elárulom, valamelyik korong még negyedévének legjobbja is lett 1in1, voálá. Nagyon beindult (te)hát a szekér, amit az Issaq Tera sem állít meg. Teljesen rendben is van, igazi, egyszerű desi muzsika, Mohit Chauhannal a miki mögött. A klasszikusok nagy kedvelőinek pedig üzenem is, hogy most itt biztosan megtalálják majd a számításaikat. Nyugodt szívvel lehet hajtani rá. Ez nem olyan Slowly Slowly, meg ilyenek.     

A rendező Manish Tiwary Shakespeare Romeó és Júliájának klasszikusát meséli el nekünk az Issaqban. Picit úgy, ahogy már jól ismerjük, meg picit máshogy, úgymond indiaiasítva.

Ebben, a mostani, legújabb bw változatban Banarasra költözünk, a maffia Naxalite mozgalmak hazájába. Ahol van két befolyásos család, a Kashyap meg a Mishra. Meg a viszályuk. És a gyerekeik. Akik fiatalok (Prateik, Amyra Dastur), és szerelmesek is... lesznek egymásba.     

A szerelem meg, mint és mind tudjuk, olyan mint a háború.

Részemről ez okés. Nem megnyerő, de meggyőző.