calacitra

Avagy hogyan készült a hogyan készült és mit csinálnak ők, amikor csinálják. Bepillantás oda, ahol minden elkezdődik és befejeződik. Snitt. Engem mindig is érdekelt ez a része a filmeknek. Nem azért mert értek hozzá, vagy akár csak szeretnék, hanem mert egyszerűen jó látni miből lesz a kész anyag. Meg azt is, hogy hogyan jön létre pl. egy ilyen zenés-táncosbetét, egy bwprodukcióban, ami legtöbbször tényleg lenyűgöz és a retinámba ég.

Bw ezen jelenetei azt hiszem sok mindenhez vagy máshoz nem igen hasonlíthatóak. Talán, első blikkre még úgy tűnnek, tűnhetnek, mint ha csak klipeket néznénk valamelyik zenecsatornán. Ez egy eléggé általános és elfogadott vélemény, valahol kritika is, ami sokszor köszön vissza, találom magam vele szembe. De úgy gondolom, aki nem áll le egynél, és még párat megnéz belőlük, ezekből az rövid alatt szembeszökő különbségeket tud észrevenni azokhoz képest, azokkal szemben. S itt és most nem csak a nyelvezetre, a gyártó nemzetre, a zenére gondolok, ami annyira másabb, hanem a készítésére, a forgatására főként. Magyarán az összecirkuveniálására.

Ami közismert tény, hogy bw szeret gyors vágásokat használni, s azok ilyen esetben is élnek, megvannak. Általában sok képkocka másodpercet nem is időzünk el egy ponton, hanem sietünk tovább a másikra. Majd előfordulhat az is, hogy vissza-visszatérünk még ide, de akkor már ilyen-olyan plánokkal (premier, szuper) belőve, mergturbozza azt. A teljes feltunningolást viszont a sokszor soha nem látott helyszínekkel, azok minél több számú hozzárendelésével éri el. Ez utóbbiakban szerintem az a kulcsa, hogy el tudják adni nekünk, képesek vagyunk mi is odavágyni, azok után, amit ott láttunk. Sőt, ha eljutunk oda, ahhoz a bizonyos helyhez, akkor flesbekszerűen megismétlődik minden, ami megtörtént a filmben a betét alatt. Egy sima, mezei klipnél ilyen nagyon ritkán fordul elő. Aztán vannak még, dolgozik olyan beállításokkal talán, amik nem megszokottak, inkább egyediek és különlegesek, mint sem rosszak, ahogy azt a hiedelem tartja.

Azonban az idő halad, vele együtt változik ez is. A régi bwfilmek még gazdagon voltak tánccal megpakolva, ma már inkább a montázsszerű szekvenciák a dominánsabbak, amik hol haszálnak táncot, hol nem, hol pedig hibrid styleban a kettőt cserélgetik felalá a jelenetekben. De valami mégis ennek ellenére megmaradt. A - zene mellett - küldetése ezeknek a betéteknek, tánccal vagy anélkül. Pontosan az, hogy történeteket mesélnek. Csinálják ezt lineárisan, vagy időt nem ismerve. Utóbbit úgy, hogy napokat, hónapokat, éveket ugrálunk vele előre, miközben a dal elbeszéli hogyan jutunk ából a bébe. De bevált gyakorlat még a múlt felidézése is általa.

Ezeken kívül van persze még csomó más funkciója is a betéteknek. Lásd, amikor egy adott dologról szól, élőről, élettelenről, valakiről, valamiről satöbbi, de azt hiszem ha katalogizálni kéne őket, akkor mégis az érzelmek fiókba kerülne a legtöbb ilyen munka. Szerelemről, fájdalomról, örömről, szomorúságról, hogy csak a közhelyeseket említsem, ki tudja már hány és hány született bwban, de megunhatatlan mindegyik a mai napig. A titok talán ott van elásva, hogy mindegyik hordoz magában valami mást, valami újat - akár zeneileg (új dallamok), akár szövegben, akár a hátteret figyelve a helyszínekben, táncokban egyaránt. Nem véletlenül nevezzük, bwt az érzelmek bölcsőjének, mekkájának. Hát ezért.

A how to make it... az a sorozat lesz, amikor najd a színpad mögé lehet látni. Mert szerencsére akadnak ilyen videk, teszik fel promo, érdekesség gyanánt a filmesek a zt betétekből. Lájk. Úgy fest, vannak még olyanok, akiket még ennyire, annyira foglalkoztat ez, mint engem éppen. Elsőként itt a Don 2 Zara Dil Kohoz készített making video. Ami a többihez viszonyítva semmi különlegeset nem mutat vagy mond, szimplán csak azok mesélnek benne, akik részesei voltak ennek a készítésének. De mégis közelebb kerülünk ahhoz, hogy meglássuk, megértsük mi is zajlik ott, ilyenkor. Azt, hogy kik dolgoznak, vannak jelen, koreográfusok, énekesek, mindenféle rendezők. Vagy, hogy miket bakiztak bele a színészek, mennyire tudták azonnal beleélni magukat, megtanulni a lépéseket, a mozdulatokat már elsőre. Az egymás vagy a szám fényezése igazából nem zavaró, különösen akkor nem, ha azt látjuk, ahogy SRK bosszankodik, mert nem tudja a kártyás trükköt úgy megcsinálni, ahogy szeretné, kérik tőle. Mert van ilyen. Csek. 

Legyen ez, ha már egy hónapja nem láttam belőle egy cseppet sem, lepotyogva az égből. Itt és most négy darab filmhez érkezik eső poszter formájában. Vegyük csak sorba őket. A TDP bemutatóig egy hét van hátra, annak érik a felkonf poszt, mert eddig el lett hanyagolva rendesen. A borító olyan igazi musicales hangulatú, a szexi Vidya Balanért meg nem csak én vagyok oda és vissza, hanem a többiek is. Aztán ott a Shortcut Rome, amiről ugyancsak nincs sok info itt a blogon, konkrétan egy darab se, bár ezt látva nem is érzek rá kényszert, ihletet, hogy változtassak rajta, ezen a helyzeten. Egyszerűen nem gyere be. A harmadik az EDT, a már jól körberajongott igen, amit nem ezért fogjuk szeretni, a semmilyen poszteréért, remélhetőleg lesz belőle még egy, vagy több. Az utolsó pedig az EMAET, ma is volt róla hírmorzsa, meg korábban meg még lesz is, amire tekintve (ofisöl?) rózsaszín vattacukor zizi nagynapszemcsi az egész, nagyszerű.

1) Karan Johar közelgő filmje az Ek Main Aur Ekk Tu promoja november 30-val veszi kezdetét, aminek fontos állomása lesz a The Dirty Picture (dec. 2.) alatt, előtt, vele együtt bemutatott trailer. Erről ő maga írt, a twitteren keresztül. Jóllehet már a vlog, amit csináltak, eddig két részes, az is ennek a része volt, de abból sokat nem lehetett megtudni a filmről. Amiben, mint azt már írtuk, a vezető szerepeket Imran Khan és Bebo alias Kareena Kapoor játssza majd, míg a bemutatójára 2012. február 10-én fog sor kerülni. 

2) Shahid Kapoor és Priyanka Chopra együtt szerepel abban a filmben, aminek perpill nincs címe. Vagy van, csak túl sok éppen. Persze ez nem meglepő, hiszen elég korai szakaszában tartanak még a filmelőkészületek, forgatásról vagy forgatókönyvről szó sincs egyáltalán. Ami oké nem jelenti azt, hogy ne lenne akár, de most a cím körül van a nagy felhajtás. Egy saga az egész. Kunal Kohli pl azt nyilatkozta legutóbb, hogy még nem véglegesítettek semmit, pedig hónapokkal ezelőtt már jó néhány címmel boronálták össze a filmet. Volt itt Janam Janam Ka Saath Hamara Tumhara, majd ennek jött a rövidebb verziója Janam Janam Ka Saath. Végül a Muqtasar tűnt a befutónak, ami egy urdu szó, és a jelentése rövid, tömör, ez azonban meg nem passzol egy romantikus filmhez sokak szerint. Vagy. Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy különböző neveket dobnak be a köztudatba, s amelyik nagyobb buzzt ér el, arra esik majd film döntéshozóinak választása? 

3) Emraan Hashmi állítja, semmi sem igaz abból, azokból a pletykákból, miszerint kiszivárgott egy dal a Jannat folytatásából. Még akkor se, ha az Judai névvel ez a mai napig meghallgatható, sőt még nem is szól annyira rosszul. De talán igaza van, ez is fake, mint korábban a Don2 esetében a Rehmat volt, aminek azóta sincs helye a soundtracken. A filmről már külön beszámoltunk, hogy elkezdték a forgatást, s hogy milyen változásokon megy át az első részhez képest.

4) Az érkező Ladies vs Ricky Bahl egyik sztárja, Anushka Sharma már nagyon várja következő filmjét, amiben a romantikus oldala mellett és után egy komikusabb szerepben próbálhatja ki magát. A címe Matru ki Bijli Ka Mann Dola lesz, egy Vishal Bharadway film, amit várhatóan jövő évben már be is mutathatnak. Sztoriról egyelőre nincs info, valami olyasmi lehet, mint amit eddig már megszokhattunk a rendező úrtól, dark comedy tippre. Anushka filmbeli partnere Ajay Devgan kihátrálása után Imran Khan lesz, aki először dolgozik együtt Vishallal és Anushkaval is.

Nem csak manapság, hanem úgy általában véve is kevés az olyan bwzene, mint amilyen ez itt. Talán utoljára pont AR Rahmantól hallottunk még ilyet a Yuvaban, de az is elég régen volt már persze. 2004-ben. Gondolkodom is erősen, az azóta eltelt időben nem sok minden történt, már ami ennyire merész lett volna, akár hangszerelésében mind a témájában. Aztán az is lehet, hogy simán csak elfeledteti velem őket a Sadda Haq. Tudod, a zaja elnémítja őket, mintha nem is lennének a világon. Mert van annyira jó, elárultam magam közbe.

A sikerének forrása több mindenben keresendő szerintem. Ugye a tökösségét már felhoztam fentebb a merészséggel, hogy jajde régen volt már rockrock fiúklányok. De ott van AR Rahman a god of music, a maestro is, aki tud ilyet, sokkal jobbat, mint a Slumdog Millionaire volt, amiért oszkárbácsi meggyűt szépen. Aztán az üzenete se titkos, amiről beszél, s amit a fiatalok éreznek magukénak elsősorban. De a legnagyobb erénye az véleményem szerint, hogy nem hindiklisé. Nem olyan, mint a többi száz megjelenő bw muzsika a palettán. Van egy egyedi hangulata is, erről mindjárt. A tűz meg ott van benne, nem kitalált, beleerőszakolt éppen. Átjön na, az, aminek át kell.     

Azt hiszem tipikusan egy (rock)himnuszt csináltak vele, amit a düh és szenvedély hajt végig. Egyszerre őrült és megavad. Furcsa mégis fülbemászó. Az egész egy nagy rohanás, adrenalinbomba, vagy legalábbis ahhoz hasonlítható, ami végigsöpör rajtad, ha belefülelsz. Egyébként van még benne valami érzékenység a fájdalomra, ami frusztrációt okoz, és ha te is hallod ordítani tudnál bele a világba. Nem hiába lett a modern generáció egyik kedvenc nótája most.  

Még érdekes, hogy a számot egy paraszti mozgalom ihlette, amely tényleg megtörtént néhány évvel ezelőtt. Ide jönnek a plusz érzelmek. Aki énekli az pedig Mohit Chauhan, akinek a lázadó hangja telitalálat. Ennyi. Hallgathatod edzés közben, készülhetsz fel rá vizsgára, vagy szimplán tiltakozhatsz vele valami ellen, a Sadda Haq mindig jól jön. "us gali ka main na jismein hayaa na jismein sharam"

Írország, Törökország, de az Ek Tha Tiger forgatás még mindig tart. A digitális poszter után most már képek is vannak arról, ahogy készül Kabir Khan rendezésében és Yash Raj Films forgalmazásában a - jövő év augusztusában bemutatásra kerülő - hindi romantikus thriller. Salman Khannal, aki először dolgozik össze Chopráékkal, és Katrina Kaiffal a vezető szerepekben. A tagline szerint egy történet lesz arról a férfiról, aki egész életében a hazájáért harcolt, most pedig a szerelemért fog. Höh. Nem sok, de lesz ez több is. A filmet öt különböző országban veszik fel, de egyelőre csak kettőről tudunk biztosan, hogy ott jártak, a másik három meg még rejtély, nem árulják el előre. Amit igen, hogy a filmzenét Sohail Sen szerzi majd - akinek legutóbbi munkája Mere Brother Ki Dulhan számomra kellemes meglepetés volt. Most nézzük a képeket a tovább mögött (utolsó már török helyszínen), és várjuk nagy izgalommal hol bukkan fel legközelebb az ETT stábja. Talán pont itt?