calacitra

Mikor menjen? Akár szereted, akár utálod a luv sztorikat. Ez nem elég a döntéshez? Akkor mondok többet hozzá. A Bahara tipikus romantikus ballada, egy nagyon szép szám, gyönyörű dalszöveggel, magyarul ha kuelhu énekelni tudna. Egy mix az egész, annak írható le hangjegyekkel. Egyszer a régi, népies hangzást részesíti előnyben, másszor meg a kortárs világba húz vissza. De nem szakad szét, ketté ezért. Hiszen úgy sikerült megkomponálni, hogy kiegészítsék egymást, jól elférjenek közös-ülésben egy dalban is.

Hallgassuk csak. Sona Mohapatra rekedtes hangjával indul, majd Shreya Goshal angyalihanggal veszi át tőle a verzestafétabotot, ő énekli a refrént is. Majd persze idővel Sona is visszatér, a rusztikus filinggel. De azt hiszem, a zeneműfaj maszálázásán kívül ez egy klasszikus végig egy dallamra épülő zenecsoda, nem több. Vagy több is annál, inkább egy igazi bw muzsika, amit, s amiért lehet szeretni. Nem akar új trendre törni, popba, a dábtepbe meg mit tudom én mibe még, pont ezért lesz jó. A Bahara hibátlan csiszolatlan gyémántdarab, ami kötelező hallgatnivaló, még ha felkeltenek is.

Az Eastern Eye a nők után, mellett, mögött azért kíváncsi volt már erre is. Itt a nyertes, 2011-ben Hrithik Roshan lett. Nézzük csak. A bw színész az idei Zindagi Na Milegi Dobara teljesítményére egyáltalán nem lehet panasz, de az ezt megelőző évben a Guzaarishban megmutatta többet is tud, a Kitesben meg hogy annál is kevesebbet. Jövőre azonban érkezik tőle egy...két ígéretes film. Mégpedig az Agneepath remake és a Krrish folytatás.

A szerkesztők a beérkezett voksok alapján azt mondják, hogy megérdemelten lett győztes a vezető színész és férfi. Elmondásuk szerint ugyanis, hatalmas szavazatkülönbséggel nyert a csillag. Aki tökéletes bw nagykövet és aki van annyira tehetséges, hogy máshol (hwood) is simán megállja a helyét.

Mögötte némi meglepetésre Shahid Kapoor végzett a második helyen, míg Shah Rukh Khan csak harmadik lett. Az ötvenes listán egyébként a nőkhöz hasonlóan csomó bw színész szerepel (top10-ben legalább 6), de ha csemegézünk rajta, azért itt-ott akad egy sportoló, egy hip-hop sztár is, meg nem csak indiai nevek persze. Man on top.

Méltatlanul elfedett és mellőzött volt eddig itt a blogon a Zindagi Na Milegi Dobara. Talán csak photoset és pár utalás ha van rá, más nem is nagyon. Pedig az év egyik legjobb bw filmje. Annak tartom, habár nem kimondottan az, mármint egy bw film. A ZNMD annál több (van kinek így kevesebb), inkább már valami modern darab, a nyugati trend követője, de nem az az esztelenül kopizofajta, mint az Ek Main Aur Ekk Tu éppen. Ez egy különleges utazás, élmény három baráttal, akik Spahont roadmoviezzák át, de a legnagyobb szerpentineket mégis magukban, egymás között kell letudniuk és kiegyenesíteniük. Elmondom, a legnagyobb erénye pont az volt a számomra, hogy egyrészt nem ment át melodrámába, és mégis tudott pimaszul mély lenni - a verseivel főként. Másrészt egyszerre tud humoros is lenni, kultsorokat hagyni az utókorra. Mushimushi, ugye. Nincs mese, felejthetetlen kalanddal ajándékozott meg ez a három muskétás, akik képesek voltak valami hatalmas nagy gombóc élni akarást elültetni az emberben. Mert igen, csak egyszer élsz.    

Az jutott eszembe, hogy ez a spanyol vonulat mostanában nagyon menő bw filmeknél. Akár zenei téren, akár helyszín tekintetében, de megnőtt az utóbbi időben az ezzel az országgal való képkocka kapcsolata a hindi nyelvű filmeknek (Kites, Guuzarish dal). A ZNMD pedig ezt a hagyományt folytatja, azáltal, hogy még zenéjében (a háttér adott) is a flamengo stylet keveri a hindi beattel. Ez a Senorita. A dal, ami a legjobban megmutatja azt, hogy a zene egynyelvű. Lehet maszalázni, mert embertelenül jól szól. Még annak is, aki nincs oda az egyik vagy a másik nemzet által gyártott muzsikaszóért. A SELnek meg kiváló bizonyíték arra, hogy nem felejtettek el zenét csinálni, de ezt már mondtam egyszer. Az itt következő how to make itben megtudhatjuk miből és hogyan lett a Senorita ilyen amilyen. Magát a dalt, mindenki különlegesnek nevezi (ez fura azért az Uri stb után), érdekes hangtalálkozásnak, amit nagy meglepetésre, nagy örömre a színészek énekeltek (f)el. Ők erről mesélnek többek között. Látjuk, ahogy Abhay Deolnak elsőre nem tetszik, utálja pl a részét, újravenné, pedig nincs olyan rossz hangja. Hrithik meg arról mesél, hogy jóformán nulla előkészület nélkül, felszavalták a mikibe a sorokat, és finis volt. Semmi kozmetika, hi-he-tő!

Úgy gondolom, ahogy a film, úgy ez a zenéje se bwhétköznapi. Formabontó, szerethető és bárhol bármelyik országban megállja a helyét a rádiókban. Így készült:

De rendezni már igen. Elég sok időbe telt míg leesett, hogy honnan is olyan ismerős Shakun Batra, az Ek Main Aur Ekk Tu rendezője. Talán soha nem is jövök rá, ha a trailer launchon, az egész itt van fent, nem kérdezik meg tőle (1:25), hogy tud-e már táncolni. Vagyis nem pontosan így és ezt, csak céloztak rá, hogy miből lett ő, a cserebogár, honnan indult el. Valamikor még régen, a Jaane Tu Ya Jaane Na egy zenés-táncos jelenetében volt látható, ahol cameozot egyet. A kérdésre válaszolva elmondta, hogy rámutattak és nem volt más opció, meg kellett csinálnia. Egyébként Shakun ott rendező asszisztensként volt jelen, később pedig a Rock On!!-nál ugyancsak hasonló feladatokat végzett el. Ezek után lépett most egy szintet (három év a difit azokhoz képest) az EMAET-val, hiszen ez már az ő rendezői debütje lesz. Várjuk. Itt a végére meg rokkoljon is JTYJN Pappu can't dance salaja, amiben 4:07-től csodálható meg SB és az ő tánc és léggitározós one man show mutatványa.