calacitra

Ez a portfólió még mindig zseniális. Tud lenni tényleg úgy, hogy sokszor semmi szép és öröm sincs benne. Hiszen nézzed csak, itt nem, közel sem azt látjuk, mint a filmeken. Itt India bizony a rosszabbik arcát fordítja feléd. Oké nem is főként ezeken a képeken, de van ott ilyen bőven, ahonnan ez a pár személyes kedvenc jött, újralapozva.

Készülget. Inkább nehezen és lassan - mondom így. Mert Madhur Bhandarkar új filmje körül egyszerűen mindig történik valami. Valami rossz. Most éppen arról nyilatkoztak, hogy csúszni fognak picit az előre lebrénsztormingolt forgatás - februári - második nagy menetével. Az ok közismert: esküvő. De mielőtt még ebbe belemennénk, a részletekbe, azért ne felejtsük el, hogy egy nagy dráma már van mögötte. Ami, ami legalább akkora volt, hogy abból is lehetne egy filmet csinálni. Based on true story kezdettel. Nézzük is meg, hogy pontosan mi volt ez?

A baj forrása maga a Heroine, akiről szól a film. Pedig kezdetben minden jól ment és akkor még a tervek szerint haladtak vele. A forgatókönyv kész volt, a színészek az első actionra vártak, mint pl. Aishwarya Rai, akié a vezető szerep lett, s akire a rendező választása is esett. Mindeközben együtt jelentek meg a 2011-es Cannesi filmfeszten is. De aztán egyszer csak kiderült a sztárról, hogy terhes. Na bumm. Ez lett a bűne, amire, amiért Madhur végül kihátrált mellőle.

Ezek után hiába állította Rai, hogy februárban már újra tudna dolgozni a projekten, a rendező nem ért rá megvárni. Inkább új hősnő után kezdett el kutatni. Addig, amíg meg nem találta Kareena Kapoort. Újra. Mert a dolog pikantériája, hogy Rai előtt még vele akarta megcsinálni a filmet, de aztán jött a képbe Rai. A kör nyertese végül Bebo lett, aki aztán elvállalta a Heroinet. A rendező úr legnagyobb örömére.

Ami most úgy eddig tarthatott? Talán. Nem, nem arról van szó, hogy Kareena is terhes, vagy kilépne, kiléptetnék, hanem az esküvőjéről, amire februárban fog sor kerülni, pont akkor, amire a forgatást ütemezték. És hát Bebo nem hajlandó a forgatás kedvéért lemondani csak úgy erről a fontos eventről. Megértjük. Madhurnak is meg kellett, ha már ennyire nehezen jött össze neki eddig a dolog. Hát rábólintott.

A jelenlegi hírek szerint így a Heroine munkálatokat február végére halasztják. De egyes források tudni vélik, hogy ez nagyon optimista nézőpont, mert lehet ebből április is csont nélkül. Ezzel meg pontosan az a fő bibi, hogy így már nem csak a forgatás csúszik, hanem maga a film is, annak a premierje. Ez azonban már egy következő történet meséje. Addig is van idő, a tovább mögött megbújó kép és vidanyagot megnézni a forgatásokról.

Amit tudni érdemes és kell róla, hogy a Filmfare Awards az ötvenes években jött létre. Ez az Oscarhoz hasonlóan a filmkiválóságokat, a minőséget értékeli és díjazza, mindezt egy hatalmas gála keretében. Ami így az év egyik legjelentősebb eventjei közé tartozik, és különleges helyet foglal el az indiai filmipar életében. Most a napokban jelentették is be egy sajtótájékoztató keretében, többek között Imran Khannal az élen, hogy az 57. Idea Filmfare Awardsra 2012 január 29-kén kerülhet majd sor, a tervek szerint. Ahol aztán a 2500. Black Lady is gazdára talál majd. Imran egyébként úgy nyilatkozott a díjról, az egész FA-ról az újságíróknak, hogy számára fontosabb, sokkal a nézői reakció. De ha valaki a munkáját így értékeli, megdíjazza, akkor azt természetesen nem utasítaná vissza. Aztán arról beszélt, hogy az utóbbi két évben Ranbirral közösen voltak a házigazdái az eseménynek, és most is szívesen elvállalná. 

Megérkezett India válasza a Mizura. Én legalábbis így jellezném, ha valahogy kellene. Talán azért, mert kábé olyan faékegyszerű, mint a legoszong. Vagy nem is. Ez ez ez még annál is puritánabb. De mégis működik, - sőt jobb annál. Miközben ez is hatalmas fun és tök random az egész, mintha csak mikrofonerőpróba menne onetwothreefour. Beleszövegelésekkel, rászámolásokkal, visszakérdezésekkel. Amik mind-mind lehetnének zavaróak, pont annyira, mint a zene és táncjelenetek fel-feltűnése az indiai filmek cselekményeiben, de nem. Erről egyáltalán szó sincs. Simán szerethető. És egy idő után már bele is mászik a fejedbe. I am sing song, flop song, oke super mama, ready? Ready.

Lássuk akkor. A Why This Kolaveri Di a fenti példával egyetemben azért is jó különösen, mert nem veszi vérhalálkomolyan magát. És így nem tud műnek mutatkozni, nincs ideje giccseskedni, magyarán viszlátot intünk vele a modorosországnak! Valamint még újabb jó példa lehet arra, hogy a kevesebb néha több, meg az egyszerűség az egy nagyszerűség. Semmi kuelhu, semmi ordibálás, semmi overacting, a dáptep se (t)rendel, ki van kerülve az összes jól. Szerencsére. És nem csak ettől, de ettől is lesz egyedi igazán.  

Az persze nem új, hogy alapból ilyenre tervezték = made in India. Tudom. De azért mehetett volna a másik irányba is, jobban. Hiszen lássuk be, India tele van szép zenei szerelmi giccses balladákkal, n+1-re megvolt az esélye. De ez inkább más lett. Inkább szórakoztat, a szerethetőfaktora, ami kicsúcsosodik na meg a ritmus ami számít benne. Olyan sláger, amire táncolnak japánban, amit feldolgoznak angolul, amire énekel kicsi és nő, öreg és fiatal országszerte és amitől még a führer is kiakad ("the lyrics don't make sense"). Ott van mindenhol, mint a vírus, a 25 milka nézettséggel, pedig nem érted, sokan nem is értik miről szól.   

A szerelemről, A szerelemről. A háttértörténete a dalnak annyi (ami a közelgő 3 című tamil film egyik zenéje), hogy a lány visszautasítja a fiút, aki aztán (ittasan) énekelve próbál rájönni arra, hogy miért is tette ezt ő vele. És itt jön képbe a következő csavar, amitől megint csak egyedinek tekintem a WTKD-t. Hogy hétköznapian tálalja az egyszerűség mellett az üzenetet, vagy inkább az érzelmeket. A fiú szimplán az utca embere, aki lehet bárki, akárki a helyén, a helyében, mert ezt támasztja alá a nyelvezete is. Ettől is lesz olyan közvetlen.  

Mert feltűnt gondolom, hogy fura a nyelvezete. Segítek: tanglish. Ami a tamil és az angol nyelv(ű szavak) keveredéséből jön létre. A zeneszerző el is árulta, hogy egyébként nem is csinált mást, mint leírta egy papírra azokat az angol szavakat, amiket használnak ők a tamil nyelvben, mint "te én tehén", majd összemaszalázta rímekbe formálta, vagy ha nem nem, és ennyi. Csiribá, létrejött a dal. Nem nagy tudomány, nem is láttak benne semmit, ennél többet, de miután kiszivárgott a weben, és egyre többen meghallgatták, szerették, nem volt kérdés a véglegesítése zenében, és videóba való formába öntése. 

Szumma. A zene már kb egy hónapja tartja izgalomban az embereket. Ami a filmnek pl kiváló marketing. El nem tudom képzelni, csak ezért mennyi ember fog betévedni arra a mozira. Ja és hatalmas verseny folyik a feldolgozási jogokért is. Jelen pillanatban a győztes Akshay Kumar, aki - megelőzve SRK-t -, rendelkezik azzal, hogy punjabi, hindi vagy akármilyen nyelven ő vele éljen tovább a lelke a szelleme a dalnak. Érdekesség még, hogy azóta már élő sóban, a tévében is debütált a dal, ahol a fiúk zsebre tett kézzel, olykor már fletos táncmozgással is hatalmas sikert arattak. Végezetül pedig. Még itt a promo video aláfeliratozva minden egyes betűvel, Shruti Hassannal! meg egy olyan vélemény, ami a legjobban igaz rá: "I have no idea what he's saying, but i love this song".