calacitra

Így szól az, ami nem jól szól. Kell ilyen is. Néha. 

A boney m raszputyinja azon túl, hogy indiaisítva lett, még remix verziót is kap mellé. Yikes. Nem szeretem az ilyeneket, a pritam féle túlkomponálást, schmittpalizást, de ez még egy jól sikerült fajta. Pl. az első fél perc az úgy mester, ahogy van. A látnivaló meg látnivaló. SAK keményedik, aprítja az ellent, miközben a szép Malika Haydon táncot lejt sokadmagával az orosz pubban. Nánánánáná.       

A tévés korszak megérkezése előtt, amit 60-70-80-as évekre tehetünk Indiában, bwnak a plakát volt az egyetlen (filmes)marketing eszköze. Ezeket akkor kézzel festették, műalkotásoknak tekintették (mai napig azok) és olykor hatalmas pénzeket öltek bele. Abba, hogy jó minőségű plakátok készüljenek, amelyeknek nem csak az volt a célja, hogy az ott, rajtuk szereplő színészek, sztárok, csillagok hitelesek legyenek, hanem, hogy még meg is ragadják a néző, a közönség figyelmét, jobban, mint az a száz másik, ami pont akkor született.

Az azóta eltelt időben, a tévé, a technológia, az internet hatására mára ún. digitális poszterekről is beszélhetünk. És valahol ezeket látva, már mindenki elfelejthette, hogy régen, nagyon régen léteztek még kézzel rajzolt, festett plakátok. Még szerencse, hogy bw nem felejt, nem felejti el ezt, hiszen az utóbbi időben, a Rockstar, a Rowdy Rathore és most az Ishaqzaade posztereit készítették el így, a XXI. században. Mi több, ez utóbbi pl. több helyen, ponton is hasonlít azokra. A festésen túl, a feliratozás, a betűk, a nemzeti nyelv (rashtra bhasha) használatában. De a régi plakátokra oly jellemző egyszerűséget, a főszereplők direkt és közelező megjelenését is szem előtt tartották az elkészítésénél. Erre mondják azt, oldszkúl. 

Most nem kezdünk el azon rollerezni, hogy mert ilyen kicsi votesnál ez nem nagy cucc, és hogy ahogy növekszik (értelemszerűen) egyre jobban hátrakerül, az úgyis fakt, mi inkább nézzük a habos oldalát, hogy azért ez nem mindennapi teljesítmény "dolog". Az, hogy egy bw film, jobban mondva egy bw thriller egyáltalán ott lehet egy ilyen listán, nem akármilyen filmek társaságában. Durva. Bár tudni lehetett, hogy jó lesz, de hogy ennyire. Szép munka. Vidya Balan megint megcsinálta. Ennyi.   

Voálá. Egy kis Lord of War bwban, csomó illegális fegyverrel, Emraan Hashmival, rengeteg futással meg egy szép nővel. Tehát itt van, jön a második felvonás. Úgy fél éve írtunk róla először, azóta forgattak meg forgattak, most meg van is már eredménye ennek ilyen trailerke, khm teaser formájában.

Az elsőt igen szerettük, amolyan vastag B kategóriás bw élmény volt a javából. Guilty pleasure, aminek egy nézés után sem lehetett nemet mondani. Magyarán tiszta szívvel újra is nézhető, semmit nem veszít az értékéből. És igazából, ha a másodikban is ezt kapjuk meg, akkor garantáltan jól fogunk szórakozni.

Még akkor is, ha most elképzelhetetlen, hogy az első -befejezése- után hogyan folytatják majd tovább. Hogyan magyaráznak meg egykét lezárt dolgot és szálat onnan, abból. Sokan úgy gondolják, hogy nem is fogják, mert teljesen különálló lesz attól, hiszen a sequel alatt bw mást ért, mint hwood éppen. Na de mindegy, ettől lesz igazán érdekes az egész a tényleg szörnyű poszter után.

Csekk rá. Sokat nem mutat, de mégis a(z ismerős) zene (Pritam hozza megint) újrahozza az emlékeket róla. Szeretnénk majd szeretni, ahogy annyira az elsőt.