calacitra

Azon vettem észre magam, hogy úgy tekintek már egy Shah Rukh Khan-i filmelőzetesre, mintha az nem is Shah Rukh Khan-i lenne. Vagy legalábbis hozzá szoktam már egy ideje akaratlanul, hogy szemellenzőt viseljek, mert a színész továbbra is csak keresi régi önmagát. A baj pedig ott kezdődik, hogy ő azt hiszi, ehhez tényleg a múltba kell vissza mennie, csak hogy ezt vegyük alapul. Pedig Farah Khan se tegnap rendezett egy utolsót, simán benne van a kockázat, akkora, amekkora név alapból.  

Korábban írtam is a HNY kapcsán, hogy ha tehetném előre forgatnám az idő kerekét oda, amikor Srk tényleg elkezd nem haveri körökből rendezőt választani, meg csak a pénz után futni. És erre minden esély megvan majd a Fannal, és így tovább. De egyelőre, addig még, ez az év előttünk áll, a Diwali, amikor jól bemutatják ezt a filmet. Ki kell bírni tehát valahogy, aztán az is lehet, hogy még a végén sokkal patentebb lesz, mint amilyenre ez az előzetes (félre)visz. Bár engedjétek meg, hogy most sírjak, legyek szkeptikus ennek láttán. 

Mert ez impotens. Az égvilágon semmit nem tudnának eladni ezzel a három perccel. Még egy fogkefét se komolyan. Nyilván a trailerkészítők a sárosak. És ilyenkor mindig azon agyalok, hogy hát jobban és szebben is meg lehetne ezt varázolni. Erre fel, itt ez a Happy New Year, ami Dubajozik, nem kis színészekkel és rúpiával van megáldva, aztán mégse sehogyse de nem. A csillogás és a villogás persze szépnek szép (szemorgazmus), de a humshakalsi humor már könyökön túli, Deepika is kevés, a mission meg hidegen hagyó (tour de diamond).

Heist film lenne amúgy, a javából. Arra és azért született, de ezt meg megöli a trailer. Hirtelen annyira történetgrandiózus, hogy simán benne van egy 3 óra is majd, de túl lett cifrázva így első blikkre.

Nem akarok és nem is látok bele többet, viszont azt elhiszem, hogy ennyire nem rossz az HNY fekvése. A Vishal-Shekhar zenéi még mentőöv lehet (CE után).

Hogy moziban? Srk-tól ez édeskevés, nem is vagyok benne biztos, hogy premierbe tolnám. Várnék pár napot mit mondanak rá. Szóval igen, idáig jutottunk. Jó lenne, ha a gyémánt a közönség lenne. Azt megtalálni és ellopni, rabul ejteni. Összeségében csalódás.

A tamil hiphop él. Még akár örök is lehet. Ehhez Hiphop Tamizhanak még van és lehet beleszólása. Legyen is. Habár új dala első fülre nem lett a miénk teljesen.

Talán azért is, mert az ő hangja nekem valahogy jobban belesimul a még még még osztásba, abba, amit tényleg az Iraivaval is képviselt. Karcosság, kőkeménység, badass érzés. Jóllehet a VPV sem egy amolyan új fecske, csinált már hasonlót, ilyet pl, viszont tartom, hogy a helyes út az nem ez az út. 

Persze a dalüzenet, annak lényege és fontossága most sem szenved csorbát egy fabatkányit se, nem veszített értékéből a Vaadi Pulla Vaadira se. Ezt mindenképpen jó látni, hallani. De mainstreamebb már, sokkal, populárisabb az egész körítés, ami nem igazán tesz jót az új Hiphop Tamizha dallal.

Mégis ellenszegülni se lehet neki. Azt felelni rá, hogy hát minekvan. Mert azért szeretem, amit ez a srác egymaga (one-man show) a hátára vesz a tamil zeneéletben. Nem reformálva, de Anirudh nyomdokában, vagy már előtte is üde színt pumpál a szitárok és quawalik hazájába. Csak így tovább és előre!

Ki hallott már igazán veretős Emraan Hashmi dalbetétet? Na ugye. Ő a romantikus balladákban utazik elsősorban, így aztán most nem is vesszük szívünkre, hogy a Raja Natwarlal partyhard slágere pont nem lett partyhard sláger. Annak ellenére se, hogy erre ott volt szerződtetve Yuvan, a tamil filmzenék maestroja, aki tud egyet és többet a műfajról, hogy miként kell azt szakérteni. Ezért és erre tessék fellapozni pl. a Yedho Mayakkamot (dal és betét), ott az twistcsászár. Míg a mostani a Flip Your Collar Back nem. És ilyenkor hiába olyan egy az egyben, mint egy kollywoodi filmzene, ez sem segít rajta. A POWA nincs meg benne, vagy az a plusz, amiért most nekem ezt tánccal kéne tudomásul vennem. 

Az, hogy valaki a ringben erős, attól még az életben lehet gyenge. #wannabecoelho Én legalábbis ezt szűrtem ki a soron következő Mary Kom dalelőzetesből. Meg azt, hogy senkinek sem könnyű (klisérelé kiakadva), küzdeni, küzdeni és küzdeni (is tudni) kell. Mary Kom-t pedig ebből a fából faragták, még kapott is pár pofont, a földre került, de aztán felállt.

A mikronfon mögött Sunidhi Chauhan.  

Valaki írja erre: 'weird but great'. Szóval, akinek ez nem talált (a trailer után), úgy sehogy, az lehet már a filmben se fogja megtalálni a számításait.

Mert úgy néz ki, hogy Homi visszanyúlt picit a Being Cyrus időkre. Amikor még nem akart minden áron mainstreambe betörni, ahogy azt a Cocktaillel tette. Hanem különcködni, de jó értelemben. Mathias Duplessy zenéje ennek is szól. Meg erről. Ez a Fanny Re.

Ami izé nem vall szégyent, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy ettől hangosak a napjaim mostanság (azt a dörgések és viharok elveszik). Számomra sokkal inkább a karakterek a vonzóak, már-már csábítanak a mozikba bele, befele. Miattuk elsősorban. A dal csak mögötte kullog. Ami szépen fogalmazva igényli a hangulatot, a rákészülést, meg a jól szituált beütésre való hajlamot. Ha ez viszont mind megvan, akkor jöhet a reeeeeeee.