calacitra

Igen, nehezen tudok lejönni róla, és már megint itt van, de hát legalább van miért, van értelme bw horrort nézni idén. Ha másért nem, ezért, ezért volt jó, hogy elkészítették, meg ezért lesz jó belekukkolni is, hogy a dalokat láthassuk, hallhassuk teljes valójukban. Mint amilyen ez az évzene várományos Raeth Ki Tarah c. szerzeménye Manannak, Rajat Dipakk dalolászásában.

 legen wait for it music 

A 3 A.M. trailere is kikerül majd idővel, de előtte kidumálunk mindent, ami csak ezeket a zenéket illeti, legfőképp ezt. Jöjjön is most hozzá egy ígykészült rovat, ahol a színfalak mögött, a háttérbe nyerhetünk betekintést, abba, hogy hogy lett ez, az utóbbi napok levakarhatatlan slágere. De ahogy azt láthatjuk, nem csak nálunk csókós, hanem cast körökben is elég nagy népszerűségre tett szert az RKT. Szeretik, szerették, amikor forgatták, mintha benne lett volna a levegőben, hogy ebből kisülhet valami nagy durranás is.

Talán azért is, mint ahogy megemlíti valaki a videóban, mert valami kapcsolódási pont azért van közte és a Tum Hi Ho között. Persze e miatt most nem kell mindjárt rosszban sántikálni, miközben nekem is ez ugrott be elsőként. Mert nem másol(t példány, duplikátum), nem érzem rajta. Nyilván ami sikeres, azt meg kell lovagolni, de azért ez Manané, a sajátja, butaság lenne azt mondani, hogy nem az övé. Nyilván a ráhatás az megvolt, ahogy az előbb említettem, viszont ezért se kell a fejét a homokba dugnia. Egy ideig mindenki Why this kolaveri akart lenni pl na.

Az RTK érzelmes, de nem bomba. Lágy, de kemény. Év és zene. A betétben pedig Jasmin Oza a koreofelelős, akit ugyancsak kalapemelés illet, jól összerendezte. Így. Készült.

Ha azt kérdezik, hogy miként is képzelek el egy félig indiai filmben hallható dalpróbálkozást, amit külfölre is szánnak, és el akarnak adni jóhiszeműen. Hát így. A title song nem ígéret, a tanú erre. Meg arra, hogy valaki a fejébe vette ezt a filmzene készítést roppant lelkes, de amarőt mód. Persze megmozdult rá a bal lábam, igaz ami igaz, de ebből nagy következtetéseket levonni maga a  felelőtlenség lenne. Annyira nem kívánom vissza, meg a füleim se. Persze kjúti meg minden, de NOT.  

Arra jöttem rá, hogy

 Vishal Bhardwaj filmek > Vishal Bhardwaj filmzenék 

Ez lehet csak rám illik, de nekem képkockákban a rendező mindig erősebb volt. Jóllehet évzenékben is gazdag zenei pályafutás áll már maga mögött, és egyáltalán de nem hiáncikk az tőle, évente szállít egyet vagy kettőt, szóval nem kell félteni ilyen szempontból.

És lehet, hogy a Haider soundtrack elsőre nem lett az enyém, de anno pl. a Matru Ki Bijlee Ki Mandolaval is ez volt. Először csak legyintettem rá, majd egyre jobban megkedveltem mindegyiket, és nem csak azt az egyet, amit tényleg a kezdetektől az etalonnak tartottam. 

Bízom tehát a második hallásra szerelem elméletében. Ami már gyakorlatban is bevált. A Khul Kabhi se csúnya, de a Bismil ezt is leülteti mondván, hogy mit akarsz te. Amibe Arijit Singhnek sincs sok beleszólása, mert szép-szép, de nem különösebben zavar meg, és ragad meg, magával. 

Amikor minden egy film ellen szól, de az mégis ráderőszakolja magát. Hiszen a Jigariyaa tipikus bw film létére már közhelynek, unalmasnak tűnhet, nagy ígéretek nélkül, a meggyőzés legegyszerűbb eszközparkjával. Főleg azoktól, aki a Tanu Weds Manut készítették (nekem nem jött be), ismeretlenebb színészekkel a főbb szerepekben (hero: Harshvardhan Deo? heroine: Cherry Mardia?), meg igaz történet alapján megtervezve. Kész, vigyázz, melódráma relé kiakasztva. 

 Ez lesz a szegények Ram-Leelaja. 

De mégis abban erős, amiben kell, hiszen valahogy a szívhez közel férkőzik. A két perc annyira tisztességesen meg van csinálva, hogy nem lehet belekötni. Míg az egész puritánsága, indiacentrikussága, letisztultsága olyan, ami nagyon hiányzik már bwból. Elvégre mindenhol csak a tupír, a tuningolás megy, és indul, ahol meg nem, ott elveszik a varázslat, ami bw-ot bw-á teszi. Itt meg érzem ezt benne, a faktort, vagy legalábbis az esélyt, hogy lehet belőle egy jó kaliberű, márkájú romantikus film. Akár bé szinten, de szerintem többre is hivatott lenne.

Engem megnyert magának teljesen. Vevő vagyok rá. Szeretném szeretni a végén is majd, nem csak azért, hogy azt mondjam, igazam volt és nem meg mondtam. Bemutató október 10-én, addig meg a dalok is besurranak.

Mert hiába szerepelt az idén már legalább egy filmben (a vérszegény Total Siyapaa), az nekünk fél szemünkre sem elég. De legalább bw újdonsült üdvöskéje így is észre véteti magát, igaz a következő képkontent van vagy fél éves.

Még akkor a nyár elején feszített az indiai FHM-ben, címlaplány funkciót betöltvén. Ahol valahogy így nézett ki, lásd alant. Amúgy további képek is vannak ott, ahonnan ez jött, de csak okosan, szemorgazmus veszélye fennállhat. 

A lényeg, hogy be kell most érni ennyivel, meg aztán várni várni várni, hogy lesz majd még filmje, az Action Jackson, Ajay Devgn oldalán, Prabhu Deva rendezésében.