calacitra

A poszt címe akár lehetett volna az eltűnt idők nyomában is. Hiszen a most következő dalban olyan bwban is népszerű és híres maestrok közreműködtek, szebb szóval kollaboráltak, akik az idén nincsenek a rivaldafényben, ha a filmzenék palettára tekintek.

Azt, hogy ez mennyire indokolt vagy jött össze csak úgy sajnos, nem tudom, de azt igen, hogy míg Rahet Fatah Ali Khan legalább önálló albummal jelentkezett, addig a Salim Sulaimanról ez nem mondható el, brühü. Persze a héten már ez a második feltűnésük itt a blogon, viszont mégis csak szeptember van, itt volt az ideje na.

A dal meg a Habibi névre hallgat, amit ők hárman párban együtt vezényelnek le egy klip kíséretében. Ha pedig ez se lenne elég, akkor ott van az 50% svéd meg 50% görög származású Elli Avram, aki mára már bw színésznővé is avanzsálodott a Bigg Boss regnálást követően. És ahogy azt láthatjuk, ha táncolni kell akkor se jön túlságosan zavarba, éljen is az eyecandy rovatunk legcsiszolatlanabb gyémántja.   

Valamint, hogy teljes legyen a kép, akarom mondani gloáblis, multikulti, úgy a dal már inkább valamilyen arab beütéses, de ezt nem szándékom a számlájára írni, mert elég jól él vele, kihasználja, bár nem is fűszerezi túl, csak mértékkel adagol. De adagol. Nem először hallgatom meg már a bejegyzés írása alatt, és nem is utoljára. Amihez Elli se kell hatványozottan, nélküle is elboldogul a Habibi. 

Mi is van ott a fejlécben? Jól olvasok? Jót olvasok? Na akkor segítek:

 Az Aashiqui 2 rendezőjétől (Mohit Suri) a 2 States írójától (Chetan Bhagat) az Ek Villain  producereitől (Balaji Motion Picture) érkezik majd  

a Half Girlfriend c. film két év múlva nyáron. Igen, 2016-ban.

De legalább senki nem jöhet azzal, hogy hát nem tudta, nem tudott róla, nem szóltak időben. Még egy ilyen poszterséget is kapott, holott a főfőszínészek kilétéről sem tudunk semmit, ahogy ők sem - eddig. Szóval, csak nyugalom, lehet hátradőlni, nem holnap lesz ez.

Az első negyven másodperc olyan váratlan és páratlan, amire mindjárt felkaptuk a fülünket, hogy ezmiez. Hát S-E-L. Akik a Kill Dill fimzenéit vállalták most magukra, készítették el a mi legnagyobb megelégedésünkre.

Mert bár az is igaz, hogy régóta sok van a számlájukon, és adósak soksok évezenével, azonban mégis csupa öröm újra szembe tallálkozni velük audioügyileg.

A jelen daldarab egy tételre felgöngyölített, szokás szerint érkező címadó filmzene, amit az unikum mivolta miatt nem lehet halálian unalmasnak vélni. Van benne western dejavu, bw mainstream pop, és a refrének refrénje, ami felteszi a pontot az i-re.

Miközben a szemünket sem kell lecsukva tartani. Hiszen a trailer után szabadon itt is megajándékoznak néhány egészen fura színvilággal, és beállítással megáldott jelenettel, amikhez csak jó mozizást tudunk kívánni, de azt nagyon és nagyot. 

Még több és több Salim-Sulaimanot bwba. Meg Indiába. Mert lehet vannak náluk sokkal jobb, ismertebb, eladhatóbb zenei maestrok, de még egy ilyen, mint ők, az nincs egy szál se.

'Bírom is őket, mint a jó bort', - a leglegleginkább a zenei és filmzenei fronton, ami Indiát érinti. De hogy miért? Nehéz megmondani, hiszen évzenékben szegények, az utóbbi időben közel sem találják meg magukat és számításaikat, az aranykoruknak már régen lefőtt a kávé, valahol ezt mutatja a felkérések számának visszaesése.

Meg hogy ha keresik is őket, nem éppen a felsőtíz producerei satöbbi teszik azt borsos ajánlattal a farzsebükben ajtót kopogtatva. Mégis nagy kedvenceim. Kár, hogy csak ilyen ritkán állnak elő. De ha ez a szint marad, akkor nem panaszkodom.

És akkor Chulein Aasman, a legújabb, ami nem filmzene. Bár egy színésszel közösen, Farhan Akhtarral adják elő megklippesített formában (meg neki kösznhetően). Az üzenete mellett (go women go #womenpowa) pedig a dal is szépen szól. Ezért és azért is érdemes hajtani utána.     

A sportág szerelmesei nyilván ismerik Mahendra Singh Dhonit, így jobban el tudják dönteni, hogy volt e szükség most erre a filmre, vele, és miatta, és róla. Ahogy olvasom, elég vegyes a zöngéje, sokak szerint csomó minden vár még rá, mérföldkövek miegymás, tehát túl korai volt ezt betervezni, simán várhattak volna vele még pár évet. De hát ha törik, ha esik, ha szakad, vagy ha nem, akkor is érkezik 2015-ben egy ilyen. Mégpedig Neeraj Pandey (A Wednesday, Special 26) rendezésében, és Sushant Singh Rajput főszereplésével. 

Amúgy ez utóbbi választás már csak azért sem lehet túlmeglepetés, hiszen a nagy jövő előtt álló, felfelfeltörekvő színész első filmjében a Kai Po Cheben éppen krikettjátékost alakított, szóval nem esik messze az alma a fájától. A biztos az a biztos. Itt meg alant ey first look. Meglássuk, lássuk.

 Ja és bw lesz lassan az 1millió biopic hazája