calacitra

A maestro valentin napi ajándékával egészen belopta magát a szívembe. Tudom, hogy ezt éneklik a Nooran tesók is szépen, de azért mégis fülpornó volt hallani, ahogy Rahman és a medzsik, vagy ahogy írják a karizma se kopik az idők alatt. Nem fog rajta semmi, nem hallatszik rajta semmi. És semmi. Kvázi minden tiszteletem a női verzióé, de ebből kérek még. 1:29-től 1:45-ig meg olyan magasepic, hogy azt az augusztus 29-i hazai Celebrate The 80s and 90s with The Hoff event sem tudja elérni. Pedig az. De mégse.

Erősen gondolkodom, hogy hallottam e már Raghu Dixit nevét, vagy az ő munkáit is valaha, valahol, bw berkeken belül, de nem ugrik be semmi. Ami lehet baj, rám nézve, de főként rá nézve. És egyhamar nem is fog megváltozni ez, ha így folytatja, ahogy most Bewakoofiyaan egyik dalát össze-nem-hozta. Ha más nem, akkor Ayushmann szólhatott volna neki, hogy ez szép és jó, de kevés lesz mint Szocsiban a magyar érem. Nem is nagyon rajonganak érte, ahogy nézek körbe utána. De a vicces az, egyben szomorú, hogy hiába bikinizett Sonam is random egyet, mikor előtte még soha, mert az se mentöőv körülmény, nem nézik többen, hogy hú és ha. Ergó egy Khan se tudna segíteni rajta, annyira, olyan.  

Minden, ami nekünk unalmas, az bwnak érdekes. Hiszen hiába volt az utóbbi időkben 5426721-szer, csillonyiószor a vásznon Sonakshi és Akshay féle bw film, mert most megint lesz egy a nyáron. Ez ám a Holiday.

Ami viszont azért lesz már és érdekes, szokták volt mondani ilyenkor, mert ugyanolyan lesz mint a többi. Maszalaszerű, szagú, meg még remake is. Ha minden igaz, akkor tavalyelőtti tamil nyelvű kollywoodi alkotásnak, a Thuppakkinak feldolgozása lesz. Az eredetiben Vijay alakított szenzációsat, legalábbis azt írják, nem láttam, így Akshaynak fel kell kötnie, hogy egyszerre szerelmes és akció hős legyen, vagy titkosügynök, olyan jó, mint amilyen a kolléga volt, első körben.

És még egy valami, ami nem változik. A rendező, és annak személye. Hiszen AR Murugadoss ahogy 2012-ben, úgy most is lefoglalta a rendezői széket. Ugyanazzal a sztorival, talán kicsit más helyszínekkel, talán más zenei rendezővel (itt Pritam lesz a boss), de lényegében neki ez már bejött korábban.

Nem is hiába vezetik fel úgy a baromi hosszú előzetest, hogy a Ghajini rendezőjétől. Na azt pl. nagyon szerettük. Ha fele annyira lenne rendben ez, mint az volt, akkor már megérte. És lehet, nincs kizárva, hogy sikerült neki újra a nézők kedvében járni. Egy 100 croret simán kinézek belőle. Bár az oridzsinalt megverni lehet nem fogja tudni, úgy minőségbe, mennyiségileg már nem olyan biztos. De lássuk. Nem kötelező képkocka látnivaló, de azért idevele.

Ha egy valami biztosan elmondható rólam, az az, hogy élből meg alapból ellene vagyok az indiai-kanadai pornószínésznő: Sunny Leone bw munkásságának. Legalábbis abbéli törekvésének, hogy ő ott szeretne óriási színész lenni,és megmutatni, hogy a felnőtt filmek mellett ért ehhez is, sőt tud táncolni és még plébekelni is.

Szóval ezért is utálom most magam plusz utálom azt mondani, de a legújabb filmjének, a Ragini MMS 2-nek a legeslegelső dalbetétje egész jó. Még ő vele is, annyira, hogyha nézed, megvakulni nem fogsz tőle. Bár egy Katrina Kaif nem lett belőle hirtelen, és a fülünk az első, az van elkényeztetve rendesen, de azért nem kell keresnem kapaszkodokat, kifogásokat, mert ezért mert azért.  

Hiszen sokkal inkább beváltotta - a punjabi életérzést erősítő Baby Doll - azokat a hozzá fűzött reményeket, amik nem is voltak. Mert tényleg ki látta, hogy majd ez jön? Egy egészen bw kompatibilis, vállalható, működőképes Sunny Leone dalbetét. Az is lett. 

Annyi mindent akartam ide írni, hogy yehyehyehyeh, meg hogy Ausztrália szerelmem lett, nem beszélve a vörös négykerekűről, de csak azt tudom mondani, hogy bárcsak én is ott lettem volna. Mert ha már a végeredmény is pompás lett, akkor képzelhetitek a hogyankészültje meg még imádnivalóbb. Régen volt, hogy ennyire táncolhatnékom támadt már egy ilyen láttán és után. Semmi rúpiárt se hagyjátok ki tényleg. Nagyon feel, nagyon good.