calacitra

Most joggal kérdezitek azt tőlem, ez mi a francot keres itt azok után, hogy lehúztam már egyszer nagyon? Rémlik, pont a koreot szóltam meg benne, és majd minden egyes mozdulatába, szereplőjébe belekötöttem, hogy nem kellett volna erőltetni inkább és akkor mindenkinek jobb lenne ma. Na igen. Erre fel itt kap egy külön posztot, ez a Disco Deewani dalremake a SOTY-ból. Miért is akkor? 

Hát, nem lett jobb. Azóta se. Tartom is, amit ott írtam. Egyszerűen csak, lehet akármennyire zilch telitatálat, fullos a végtermék, nekem nem tetsző, mert attól még ahogy készítik az a nem kispálya általában. Nos itt se az. A hat percemet simán rááldoztam, ajándék volt. Azért nem száradt ki a szám a végére, viszont megkockáztatom élvezetesebb volt, mint maga a dalbetét egyelőre még csak promója. Korrekt.  

Ha eddig nem érdekelt a Barfi!, most fog. Mert Ranbir Kapoor beáll a miki mögé és elkezdi lökni a rizsát, szövegelni olyanokról, hogy awsum kickass. Hatalmas a zene, de a how to make it videó se egyszerű mutatvány, különösen a hasfive láttán ért leginkább nagy trauma, hogy azt hogyan. De amúgy ánblok élvezetes. Nem is kell ennél a több.      

Ígértem, hogy ezzel folytatjuk majd a rovatot. És tessék.

Mindannak ellenére nézem és ajánlom, hogy a dal nem az én játszóterem. Talán Bosco-Caeser miatt is, ami garancia egyszer és többször és mindig a jóra. A jó koreográfiára biztosan. Amiben itt sincs hiba.

De van itt még lip-lock porsche bikinis csajok. Még az öreg lányok is beszállnak. Jöhet a megérdemelt taps. Tényleg rendben van. Egy energiatúlfűtött, mozdulatgazdag szemorgazmust kívánok is akkor a következő hét percre.

Ja és say Boom Boom. Még a végén szeretni fogom.    

Ahogyan készült itt és most öt és fél percben. De csak Prabu Deva miatt érdemes. Ha ő nem lenne, akkor a GGG-t semmi és senki nem emelné ki az átlag tucat bw dalbetétektől. Még Sonakshi Sinha se, akiről megdumáltuk, hogy itt odatette magát, ami jójó, mert hogy is nézett volna ki bénán a mindig király Prabhu mellett. Szóval alap volt, hogy nem okoz csalódást.

A zenénél azonban annál inkább érzem azt, hogy túlértékelt valami. Amit lehet szeretni, én is nagyon szeretnék, bwdi meg minden, viszont lehet pont ettől válik unalmassá. Mondok egy (ellen)példát mire is gondolok. Ott van a Pani Da Rang, ami annyira tiszta, egyenes, egyszerű remekmű, hogy eszedbe se jut nem beleszerelmesedni. Nem az jön le, hogy ennek valaki odaült és azért vetette papírra, mert kellett már nagyon egy ilyen, hanem az simán csak szívből jött. Nulla deka erőfeszítés nélkül. Itt meg mindezt hatványozotttan megérzem. Hogy ennek most 'hit'nek kell lennie, meg a refrén legyen gyors sötöbö.

Ettől még a dalbetét lehet jó item number. Lehet, és az is, csak év legjei között a dobogóért ezzel aligha fog harcba szállni. A zeneszó az igen, ami visszafogja az élményt. 

"

Ilyen melegben posztolni olyan, mint azt nézni, hogyan is készült a Cocktail zene egyik dalbetétje, a Second Hand Jawaani. Elviselhetetlen.

Konstans csak azt kértem: miért nem vagyok, voltam ott? És miért vagyok egyáltalán itt? Egyébként a Tumo Hi és a Daaru Desi után már a harmadik how to make it ez a Cocktailnek. Ha így megy tovább az összeset behajtja rajtam meg én rajta. Persze nem tehetek róla, annyira jó nézni őket. Már a vég, készproduktum is fun, hát akkor az elkészítése milyen lehet? Ilyen. Pontosan ilyen. Ő nekik is azért talán melegük lett mire elkészültek vele. Ha már nekem, nekik is.