calacitra

Mielőtt még félreértitek nem akarom magyarázni a bizonyítványt, amit a Hawaa Hawaai sundtrackkel Hitesh Sonik elkövetett, de már az elején leszögeztem, hogy azért valamilyen szinten örülnék neki, ha ez a film nem csak és elsősorban a zenékről szólna, hogy azok milyen de ilyen hangzatosak. És a végeredmény ehhez dukál is, mintha imáim meghallgatásra találtak, így legyen ötösöm a lottón aztán. Persze nem kuka az egész úgy ahogy van, csúfos meg minden ilyen, hiszen a címzene is címzenébb is nem lehetne. Van benne szépség, jóság, megannyi érzelem is szorult belé plusz, igazán a szívünkhöz nőtt. De azért mindent összevetve azt a filmet láthatnám már inkább.      

Ha lenne görkorim, és még tudnék is, akkor most a fülemben erre a dalra tenném a kerekeket egymás után, és hagynám a kilométereket magam mögött. De hát nem megy az ilyen, és mégis olyan mintha csinálnám, együtt élnék vele. Miközben a Hawaa Hawaai filmzenéje, amit Hitesh Sonik szerzett egyáltalán de nem tűnik kultikus, klasszikus daldarabnak, de ha a filmbe hasonlóan megállja a helyét, akkor minden meg van bocsájtva. Meg mondhatjátok, nem egy bw film domborított már nagyot, amelyiknek jóformán dala se volt, vagy ha volt is, attól nem mentünk le hídba, azóta se. Van egy érzésem a Hawaa Hawaai is tesó lesz, szintén zenész ezekkel. 

Bw még mindig Bw. Csak nem akar felnőni. De jól van ez így. Nagyon is. Hogy álmokat hoz, meséket, amik nélkül mi lenne a világ. Célok, kihívások, remények, vágyak, mind-mind az élet mozgatórugói, vagy annak kéne, hogy legyen. Viszont elfelejtődnek, háttérbe szorulnak, ami valahol szomorú és mégis érthető. Ám bw tesz róla, kutya kötelességének érzi, még szerencsére, hogy emlékeztessen minket erre.

Mert ahogy néztem ezt az előzetest, olyan volt, mintha most szeretnék először bele. Ebbe a világba. Magába a hindi nyelvű filmgyártásba, úgy az indiai filmekbe. Olyan élmény, amiért megéri nézni, amiért pont megéri nézni. Ha már elfelejtettük közbe-közbe mégis, hogy milyen az.

Nyilván ez se lesz tündérmese, nem lesz minden egyes és kettes képkockájában dalbetéttel kikövezett, meg csilivili, kolorizált, humoros, vagy fűszeres, de talán pont ezért, ettől lesz érdekes, ahogy a kissrác görkorija, amit innen-onnan, ebből-abból mashupolnak össze, hogy legyen valamije. Ez lesz a Hawaa Hawaai!

Egyenesen a Taare Zameen Par és Stanley Ka Dabba alkotóitól. Ami azért sok mindent megmagyaráz jó előre. Azt viszont nem, hogy Saqib Saleemre miért nem tesznek több figyelmet odaát. Remélem majd ezek után kap. Mert nem tudom, de a Mere Dad Ka Marutiban nagyon megszerettette magát velem a srác. Aki hála bhagwan nem feküdt le a romkomos filmfelkéréseknek, és inkább elfogadott egy olyat (az új Aamir Khan?), ami kevésbé mainstream. Legyen igaza, drukkolunk neki.

Kötelező képkocka látnivaló. Ha tehetném moziba, első sorba, premier előtt két nappal. De azért dévédén is elfogadom majd. A történet meg? Dióhéjban ez lesz bw első olyan filmje, ami a korcsolyázással, és mint sportággal foglalkozik. A többit meg a trailer megmutatja. Nézzétek!