calacitra

Ha írtuk írtuk, ha nem nem. De azért lényeges kiemelni a posztrengetegből, amikor egy bw film ott van, megméretteti magát egy külföldi, és nemzetközileg is nemzetközi filmfesztiválon. Pláne úgy, ha nem is egy, hanem mindjárt kettő teszi meg ezt a nagy szívességet nekünk, nekik, és nekik, azaz maguknak. Mert gondoljunk csak a pár napja lezajlott - mindig ígéretes filmektől hangos - sokadik torontói filmfesztiválra, ahol a The Lunchbox (ami megy már Indiába is és a kritikus zöme odavan érte) mellett még a Shuddh Desi Romance is versenybe szállt. Nyilván egyik se jött haza tömött és díjjal teli kezekkel (based on true story), viszont azért azt mindenképp öröm is látni, hogy amúgy két ilyen jó alkotással, már ha lehet hinni tényleg a kritikusoknak, képviseltette magát India akkor és ott, meg odaát.

Cannesban mutatták be a Bombay Talkiest, ahol természetesen a készítők is megjelentek. Maguk a rendezők, szám szerint négyen -szkeccsfilmről lévén szó, Zoya Akhtar, Karan Johar, Anurag Kashyap, és Dibakar Banerjee. A kép pedig olyan mintha itt készült volna, azok a felhők, az ablakon kinézek ugyanilyenek.

Ők ketten, egymás mellett, ahogy megnyitották a Cannes-i filmfesztivált még pár nappal ezelőtt. Leo olyan amilyen, de Big B-t alias Amitabh Bachchant különösen nagyon jó volt ott látni és hallgatni. Az persze kár, hogy erre csak ritkán kerül sor (most is a szülinap miatt) a feszteken, de ennek is lehet örülni, meg kell is, hogy van bw jelenlét így vagy éppen filmeken keresztül.