calacitra

3 ember, mint legenda. 100 éves, mint bwood.

Az áprilisi Filmfaret vegyétek. Csak rá kell nézni.

Nem tudom hogy vagytok vele, de én már régen láttam jó fotósorozatot Katrina Kaifról. Rosszat inkább, annál többet. Példa erre a legutóbbi Baazar féle. De áh, ne is nézzétek. Helyette hoztam egy vállalhatóbbat mégis. Nem olyan húha jujdejót, viszont a Filmfare magazintól, ami azért sokat dob rajta. Ha bejött, akkor a többi kép megtekinthető itt, ha meg nem: akkor is, mert néha a cover szok' lenni mind közül a leggyengébb képláncszem.  

Ami lehetne akár a tavalyi is egy az egyben, hiszen a győztesek akkor is győztesek voltak a legjobb színész kategóriában. Vidya Balan a TDP után most a Kahaanival vitt mindent, PC-t, és Sridevit hazavágva. De Ranbir Kapoor is újrázott, 180 fokos fordulattal roksztárból süketnéma donjuan lett a Barfi kedvéért, kategóriájában ellenfele nem volt, 2011 dejavu.

Szó se róla megtettek mindent ezekért a blek lédikért, és az a nagy helyzet, hogy meg is érdemelték. A kérdés csak az, hogy kettőjük ki lesz az, aki egymást követő három évben triplázni tud, és gyarapítja Filmfare szobrocskái számát? Tippre azt mondom, ez az év nehéz dió lesz, nem lennék meglepve, ha egyikük sem nyerne. Egyrészt, mert látunk jobb alakításokat, olyan szerepeket, amiket az awardsok szeretnek, vagy mert már nem akarják őket kihozni winwin. Meglássuk.

Bevallom, az egész díjátadót még nem, de azokat a bizonyos performanszokat már végignyálaztam, elsőtől az utolsóig. És mit mondjak? Azokat látva, megemésztve rá kellett jönnöm, hogy az utóbbi évek legjobb Filmfare (India Oszkárja) lett ez, az 58. a sorban. Egy igazi show, amilyennek lennie kell.

Ami az én olvasatomban annyit tesz, hogy teljes mértékig kimeríti a nagybetűs szórakoztatás fogalmát. Még úgy is, hogy a fellépők között a női delegáció Katrina és Anushka személyében nem éppen a legjobb formáját hozta. De szerencséjükre néhol a zenék, néhol a koreográfia, a környezet koncert miliő dejavu, néhol a szépségük elterelte a figyelmemet, arról, hogy ezt ügyesebben-okosabban is meg lehetett volna oldani, ahogy azt férfiak megmutatták. De bw már csak ilyen. Az erősebbik nem és más senki. A hero a heroine előtt áll, punktum. Nincs ebben lárifári.

Shah Rukh Khan, Hrithik Roshan, Ranveer Singh mind-mind-mind zseniális produkciókkal léptek fel és örvendeztették vele a nagyérdeműt, köztük engem. És úgy igazán nem is tudok kit kiemelni, mert hogy az jobb volt annál, annyival, meg ennyivel. Nem hazudok megfordult a fejemben, hogy győztest hirdetek, de egyszerűen mindegyiknek megvan a maga bája, erénye, erőssége, és izgalmassága, funfaktora.

Hrithik pölö úgy táncolt az este, az Awardson, ahogy akkor senki más. Ezt elvenni tőle butaság is lenne. Miközbe Ranveer fellépésén meg nagyon röhögtem. Hangosan. Mesteri volt, ahogy a különböző korszakok tánclépéseit, mozdulatait hozza vissza a jelen, modern bw filmzenék alá. Imádtam, minden egyes másodpercét. De az eddig nem sokat emlegetett Student of the Year színésztrió (Alia, Sid, Varun) kissé művészi, kissé akrobatikus danszolását is megzabáltam. És bár igaz, hogy az elején még furának hatott az Ishq Wala Lovera befűzött emelgetések, balett miegymás elemek, azonban a végére én tapsoltam a legjobban, hogy még egyszer, vissza-vissza-vissza.

Végezetül pedig Shah Rukh Khan. Aki úgy indította el útjára az egész díjátadót, ahogy díjátadót az utóbbi években senki soha (még a nagy Oszkár se). Ehhez kellett persze az, hogy bw idén legyen 100 éves!, és hogy Ganesh Hedge ezért egy külön dalt hozzon össze. /Arról nincs információnk, hogy a koreográfia kitől is származik/. Amit pont Shah Rukh Khan, a színész énekel el, vagy beyoncizik, tökmindegy, mert én is meglepődtem rajta, mint Deepika, irigykedtem, mint Ranveer-Arjun, hullámzott a fejem, mint Sujoy Ghoshnak, csápoltam rá, mint Parineeti, bebarfiztam, mint Ranbir, mosolyogtam, mint Sridevi, tapsoltam, mint Priyanka és élveztem, örültem, majd a végén már kifakadt belőlem is, énekeltem, mint ha nem lenne holnap, és én is tudnék. És az a befejezés, omg!

Mi ez, ha nem a minőségi szórakoztatás? Ami amellett még tiszteletét teszi, és fejet hajt bw előtt nagyon stílusosan, elegánsan (azért a RaOne önpromo és a Jai Ho picit minekvan, de elnézzük neki). Valahol ilyenkor jó igazán bw-ot szeretni. Tíz percre komoly fangirl lett belőlem. És azóta is vissza-visszatér.Köszönöm B'wood. Köszönöm Ganesh. Köszönöm Srk. Köszönöm Filmfare.    

Mármint a címlap. De azon belül is az 58. Awards nyerteseit emeli ki a magazin legújabb száma. Velük foglalkozik, készített interjút, fotósorozatot meg mi minden mit még. Az időzítés pedig nem hiába, szó sincs csúszásról, vagy indokolatlan publikálásról, hiszen éppen pont most, ezen a héten kerül a tévékbe az idei díjátadó, és lehet megtekinteni majd először február 17-én. A következő hetet tehát lesz mivel kezdeni, lesz mit nézni. Addig a fenekem a címlapon a Filmfare elkísér...