calacitra

Mielőtt még azt hinnénk, hogy Pritam találta fel a Cocktail soundtracken ezt a slágert, gyorsan lejegyezzük ide, hogy de nem. Mert a Jugni csak egy a száz feldolgozás közül, amivel az Alif Allah Chambey Di Booty bír. Ha jól tudom, akkor volt rap változata is, de tök mindegy, mert a Coke Studioban hallottak (videó legalant) viszik a pálmát punjabi nyelven sufival, it's fact, azt nehéz is lekörözni bárkinek-bárminek. Legalábbis addig, amíg világ a világ.

De azért so ami so, minden dicséretet megérdemel Pritam is, hogy elővette újra és picit megszínezte olyanra, amilyen még nem volt ez a szám. Tényleg taps, úgy is, hogy nyilvánvalóan nem csinált sokat, nem izzadta le magát brainstormingba, amikor azon gondolkodott, hogy mit is kéne még ostre rakni. Eszméletlen a fazon.

Mentségére szól, hogy a Jugnin kívül vannak azért egyedi, igazi akkordok is az albumon, szóval tud ő, ha akar. Ha éppen van űtös ötlete (kinder hűtő is coming), ihlete mit tudom én. Egyébként meg köszönet is neki, hiszen a soundtrack előtt nem is tudtam ennek a dalnak létezéséről. Amióta tudok, azóta meg levakarhatatlan lett, mindig ez szól.

Végülis mondom a Jugnival is jóban vagyok, többször találkoztam vele is, de fele olyan jó, mint az eredeti, a Coke Studió féle verzió. Ha meg kéne magyarázni a különbséget a kettő között, akkor azt mondanám, hogy míg az eredeti izgalmasabb, hangszergazdagabb, színesebb, pakisztánibb, addig másik pont hogy nem. Pritam ezeket kiölte belőle egyszerűen, amikor ettől, ezért működött istenesen Alif Allah zenéje. Ezért. Nem mondom, hanem inkább mutatom. Ezért.  

A Cocktail marketingeseinek egyelőre nincs nyár, hiszen 1 hónap múlva bemutató és valahol biztos vannak kétkedők az aktív tömegben, akiket nem tudtak meggyőzni a fasza poszterrel, a faszább előzetessel és a még faszább filmzenékkel. Bár el nem hiszem, hogy van ilyen valaki. De a lényeg, hogy most tovább támadnak, miattuk is, és a mi legnagyobb örömünkre persze. Figyelem-figyelem! Új plakátok érkeztek, szám szerint 3. Nézem, nézem, nézem - és a Coctail hatás még mindig tart.

Ha jól számolok, akkor a héten ez már a második 'hogyan készült'. És ahogy az első, a Tumho Hi Bandhu, úgy a Daaru Desi is a Cocktailhez tartozik. Különbség azonban ahhoz képest az, hogy a nagy koreográfia-tanítás Boscosan itt nincs meg. De attól még Homi Adajania és csapata próbálkozott valami egyedivel feldobni a montázsköteget. És ez lett végül a finger dansz. Ami, csak kifogott néhányszor a színészeken is a forgatás alatt.

Mi van még? Ja a történet, hogy miről is szól. Hát miről? Lényegében a Daaru Desi egy igazi BFF dal és betét lett. Barátok a középpontban, hárman, akik együtt csinálnak mindent, szívatják is egymást olykor. És számukra nem csak a péntek funfunfunfun, hanem a time is nothing.       

Cocktailból sosem elég. Az jöhet és jöhet állandóan. Pláne, ha ilyenek futnak be, mint ez a Yaariyaan videó. Ahol Saif Ali Khan gitározik (tud?), miközben a sztoriról látunk bejátszásokat. Amúgy ezt a filmbe most hirtelen nem tudom elképzelni. Persze lehet helye, nem azt mondom, csak így, ilyen formában lenne érdekes. De lepjenek meg, komolyan.

A dalról meg vélemény?

Nem lett belőle igazán egy Ahaatein, az jobb ennél. Viszont, amikor a zene elcsöndesedik, a háttérbe vonul, és csak az énekes dalolászik (akusztikba) az egészen gyönyörű tud lenni. Ebből kellett volna több. Így el is árultam magam, hogy a dal nálam a hangszerelésnél csúszik el a banánhéjon, ebben az Aahatein, de még a Raabta is sokkal, de sokkal jobb volt. Fülbemászóbb.

Ja és Pritamnak kijár a taps. Fogalmam sincs honnan kopizta össze a tag a filmzenei korongot (egyre azé sikerült rátalálni), de kábé a nyár egyik legjobb albumát rakta rá szerintem minden második bw fan és indiai ember ipodjára. Vagy ha oda nem, akkor a rádiókba. Mérget eszek-veszek rá, hogy mindenhonnan ez fog szólni. Nem lett tökéletes a korong, de erről majd később a kiértékelésnél. Most ezt tessék betenni.         

Egy, és még egy finger dance - orientált.