calacitra

Arjun Rampal az Aalim Hakimnal kap új hajat a Chakravyuha filmhez; Priyanka Chopra Katy Perryvel villásreggelizek; Srk meg a krikett csapatáért a Kolkata Knight Ridersnek él (ha nem cigizi szét magát az izgalomtól, ejnye) ezekben a napokban, hetekben. Szürke hétköznapok vagy mi rovatunkat látták. 

Már az előző promót is szerettem, de a Pareshaan - még ha hallottakban nem is, de látottakban - azt is felülmúlja egyszerűen. S lehet eddig nem is vártam rá (a filmre) annyira, de ezzel most itt átbillent a mérleg nyelve a látni kell oldalra. Ami elsősorban a színészeknek köszönhető, mert igazán jól néznek ki egymás ellen és mellett. Valahogy, de működnek és csak remélem, hogy ezt a moziba is hasonlóan fogom visszakapni, átérezni.

Amikor meg Parineeti becsukja a srác szemét (a nevét nem tudom) és fegyvert az arcához szorítja, miközben az puszit dob neki, priceless. Szeretni és imádnivaló. A zene Amit Trivedi, ismerős gondolom, de az énekes kevésbé, egy bizonyos Shalmali Kholgade, akiről még senki, de senki nem hallott. Szép is a verze, talán a refrénnel nem vagyok kibékülve egyedül. Amúgy mondom teljesen magához láncolt, megkajáltam, szal ide vele, az ost mellé az Ishaqzaade is jöhet.   

Végre. Kunal Kohli filmje, amit végül mégiscsak a TMK címen kell keresni nyáron a mozikban. Már ha keresni fogják. Persze hogy fogják, de azért nem teljesen viccnek szántam. Ugyanis az előzetes picit amolyan csalódáska. Nem egészen az, csak olyan. Lehet, sőt biztos többet, ennél többet vártam, azért sem tartom, mondom most hűdeklasznak a három percet.

Három évszám: 1910. 1960. 2012. Három helyszín: Sargode, Lahore; Bombay; London. Három különbőző szerelmi történet. De a Priyanka Chopra és Shahid Kapoor páros mindig tart ott van. Egy időtlen láv sztori, vagy hogyan is nevezték el, na ez lesz a TMK. Ami első blikkre nagyon sok mindenre, filmre emlékeztett. A Hum Tum-tól kezdve a DDLJ-n át, az OSO-ig, AA-ig, a Love Aaj Kalig, ami nem baj, csak a zene tényleg ne hasonlítana ennyire a London Paris New York egyik dalára. Még a végén komolyan azt kell hinnem, hogy a Sajid-Wajid alkotói válságban van. Egyelőre ez az év nem nekik áll.

A filmet amúgy megjelenés után gyorsan Mausam kettőnek könyvelték el sokan. Ami egyáltalánem bók, azok után, hogy az a film mennyire leszerepelt bwban (Shahid Kapoor pont játszott abban is). Kunal Kohli meg a Hum Tum, a Fanaa után csak nem felejtett el rendezni, bár a szkriptért nem ő lesz a felelős, azt nem kérhetjük majd rajta számon. De azért hisszük, hogy lesz ez jobb is majd, hosszabban. Már így se csúnya, csak kevés.      

Ahhoz a Kunal Kolhi filmhez, amiben Shahid Kapoor és Priyanka Chopra szerepelnek (Kaminey után újra), meg aminek közel sem biztos, száz, hogy ez a címe. De elvileg pár nap múlva ez is kiderül, mert azt ígérik, hogy 48 órán belül kijön az első trailer hozzá. Már nagyon várjuk. Addid itt ez a csodálatos képkontent. 

Már van egy éves, de nekem új. A minap futottam bele. És mindjárt arra gondoltam, rendelek is egy bru liteot, ki tudja, még jól jöhet. Akkor mindenképpen, ha meghúzzák, törik a kocsit ilyenek. Vagy éppen az enyémet bántják meg. Bár az is igaz, hogy Priyankara nincs ember, aki haragudna, haragudni tudna, még ilyen esetben sem, kávé ide vagy oda.

A reklámsztori egyébként annyi, hogy az asszony már at home meséli a férjnek balesete volt. Némi túlzás azért ez, csak a fényszórót lőtte ki ügyesen parkolás közben. Amire a férj kábé benyögi, hogy a lényeg nincs bajod és hát az emberek hibáznak. Előfordul. De aztán kiderül, hogy az ő autójával történt meg mindez. Hogy hwhat? Meg hwhat? És hwhat? De hiszen az emberek hibáznak, ugye. Ki is mondta pont az előbb? Inkább kávéznak tovább, és nevetnek egy jót rajta. Végül meg még az is kiderül, hogy a jobb oldali nincs már meg. What a wonderful story.