calacitra

Ezt legrosszabb álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire felsül majd a Sajid-Wajid Kunal Kohlival élen. És erre tessék. Paf. Jól hallod, ez volt a földet érés. Teljes csalódás, már csak a filmben lehet reménykedni - az itt látottak miatt például, de igazából az se tartozik már a must-see mappába, kikerült onnan 'az egyszer majd megnézendők' közé. Ami azért awkward moment.  

The pick your phone now. Hello. Kezdődik valahogy így a Hello (még 2008-ban készült, egy call center éjszakájáról szóló) bw film címadó dala, ami annyira rossz, hogy már tényleg jó. Na ezzel tessék el is árultam magam, de az igazság az, hogy pluszba még a személyes kedvencem is.

Ami amúgy jól mutatja, hogy Sajid-Wajid ilyen őrült és szórakoztató dolgokra is képes, képes volt anno. Funky, klassz és roppant ötletes. Szerethető, meg ha nem, akkor is fülbemászó. Aztán sokszínű, vagy inkább sokhangú, mert elég sok énekes is adja hozzá a hangját. Ott van ugye a dalszerző Wajid, majd Ishq Bector, Tim, Herchelle, Merlin és Suzie Q. Azta, mennyi és milyen hang.

Sokak szerint sablonos-unalmas. Nem tudom én pl. a háttérben hallgatható mindenféle megszakító zenei függeléket a mai napig képtelen vagyok feldolgozni és nem meg unni. Gondolok itt olyanokra, mint  az állandó sípoló hangra, esetleg a rendőrségi szirénára, amik nagyon feldobják az élményt, és meghatványozzák a visszajátszási értéket személyre szabottan. De a dalszöveg is viszi a pálmát ilyen formájában: "A Tring Tring Tring Whose On the Line".

És ez semmi. Hiszen a hozzá készült dalbetéttel együtt válik igazi hangulatgyilkossá. Erről a hétről ennyit is. Jöhet a hatefő, a lovefő, bárki. Must Watch. 

Még mindig. Nem tudok leszállni, leszokni, vagy lemondani róla. Ez a drogom. Most pedig már teljes hosszában nézhető és hallgatható. És ezt hogy a fenébe ne hoztam volna el? Tessék. Itt van. 

Amit a Gangs of Wasseypurhoz tessék felírni. Érdekes zene. Nem az a kimondottan jó. Csak hallgatod, ha úgy esik.  

Így kell ezt. Na végre. Azt hittem már nincs meg az a fény az alagút végén, annyi gyenge bw ost, és filmzene (Rowdy Rathore, FKS, TMK, stb) meghallgatása után. De akkor, akkor jött a Vishal-Shekhar féle Shanghai, ami bár nem hűdeatom a többire nézve, de azokhoz képest minőségi, szórakoztató, kellemes, és egyáltalán végighallgatható számokkal, slágerekkel van tele. Az egyik ilyen közülük a Khudaya (Raabta filing). Alig három perc, de olyan, amit bármikor bárhol, és ez mindent el is mond róla. Meg az is gondolom, hogy simán az év egyik legjobbja. Mitöbb, majdnem el is sírtam magam már, amikor ezekkel a képsorokkal először megláttam. A számon volt a tökéletes szó, de mégse az, mert a hangvágás legyünk őszinték: itt valami förtelem.