calacitra

Ideje lenne már befejezni tisztelt bw az ilyen (Akaash Vaniból részlet) és ehhez fogható dalbetétek készítését, mert az embernek csak újra és újra kedve van szerelmesnek lenni. So true. Persze khm be ne fejezze, nem mondjuk ám komolyan. Csinálja csak. A filmekben legyen szép minden, ha már.   

Peszá eszá keszá peszá. Meg peszá.

Dúdolnivaló, hangulatos kis zenedarab ez a Table No. 21-címzene, de azért nem fülzsírtépő csoda. Látványban és koreo'ban inkább erősebb pontszámokat jegyez nekem a számomra. 

A Jayantabhai Ki Luv Story ha jól tudom februárban érkezik, csak. Szóval addig még van idő kibeszélni, most egyelőre még a filmzenéire fókuszáljunk (ha már ezzel nyiltnak), amiket a Sachin-Jigar szerez. És ebből is kaptunk most egyet, Atif Aslam dalolászásában.

Első blikk. Szépnek szép. Bár nem az igazi, de mégis visszahúz, visszatérek rá. A videó ezen segít, meg nem is. Neha Sharma gyönyörű. Ha létezik szerelem sokadik látásra, akkor megint zuhantam egy nagyot, mikor végignéztem először. Vivek Oberoi meg olyan, amilyen. Ő valahogy anno nagy tehetségnek indult, van is filmje, amit szeretek tőle, viszont egyre kevesebbet hallani felőle meg látni tőle a mozikban. Reménykedjünk, hogy majd a JKLS visszateszi a bw hero khan-uralta térképre.

Ja, és jó a helyszín is, a sivataggal, koreo'val, csak kár, hogy nem innen (fejből) jött, hanem onnan éppen.   

Régen volt ilyen már, hogy ennyire vártam volna egy hónapnyi premiert. Márpedig most január esetében ez történik., Meg is állapítom, hogy durván nyit bw 2013-ban. Szóval mindenki vigyen ám magával még egy embert. A mozikba. 

Mert magam sem hiszem el, de tényleg minden egyes filmbemutatóra futnék is el azonnal. Venném rá a tiketet, mintha nem lenne holnap, ha tehetném. Még úgy is, hogy valamiből csak egy posztert, egy dalbetétet láttunk nem többet, vagy még hát annyit se (lásd Kai Po Che). De ilyen ez a popszakma. 

Az MKBKM Vishal B. új szatírája, groteszk különcmeséje  pedig pont ezek között van, közül való.  Az új év 11. napján jön ő. A traileréhez ugye volt itt szerencsénk, szerettük is, most meg a címzene promo futott be. Ideje volt na. Csak egy a rákfenéje, hogy lassan egy órája nem hagy dolgozni menni. A refrént plébekelem alá oda és vissza. 

Végtelenítve pörög. Ez az állandó. Meg a mosoly, ami az arcomra költözik akárhányszor csak belenézek a betétbe a hallgatás mellett. Király. Olyan, ami szépen beáll a Party On My Mind mögé, felsorakozik, meg szépen felvezeti az évet. Úgy, hogy tele legyél reménnyel, üzenete: jobb lesz a következő év, mint az idei.

És nem utolsó sorban full danszos. Ha lehet ilyet írni, picit régi bw. Hisz már egyre kevesebb az ehhez fogható őrült, mókás, fel és elszabadult betét a gyárban. Van persze, de azért nem olyan jók, mint ez. Ami annyira kellett már, mint egy falat kenyér.        

Lehet megunták ott a Race 2-nél a tesók meg a marketingkiscserkészek, hogy nap mint nap törölni kell a videómegosztokra újra és újra felkerült eme Pritam zenét (velünk is ez történt pár poszttal alább), ezért inkább kipakolták - hozzá - ezt a dalbetét promot gyorsan, hogy nyugi meg csönd legyen aztán már. Oké, engem meg is vettek. Zilch van.

Jöhet is az ilyen vírus, olyan tél, mert én már be vagyok oltva ellene. A szerem, a védőitalom pontosan ő lett, a party music on my mind.

Mondtam korábban, a zenében is van valami, amitől bemászik a füledbe, de most a betét rokkol úgy, hogy minden várakozásomat felülmúlta. Gondoltam persze, hogy áh valami danszos lesz ez is, party himnusznak kell, de ezt és így ebben a formában nem, egyszerűen ász lett. Megemelem a kalapom. Komolyan.

Míg az első rész Rock the dancefloora méltó társat kapott ide második részre. Kitkat rá.