calacitra

A finnek jófejek. Vagy legalábbis a stwardesseik. A következő videóban éppen ők láthatóak, ahogy táncot lejtenek a Helsinki-Delhi járat utasainak a gép elindulása előtt. De nem ám akármilyet, hanem bw filmekbe illőt. Nagyon baba performansz, amit az egyik légiutas-kísérő talált ki, Helena Kaartinen, aki blogban el is meséli hogyan, miért történt minden.

Mint az kiderült, a fő céljuk az volt ezzel, hogy tisztelegjenek az Indiai Köztársaság kikiáltásának 63. évfordulója előtt (Indiába egyébként pont azon napon mutatták be az Agneepathot, az év várva várt mozijainak egyikét). Ami szerintem sikerült is nekik. Mind emberileg mind szakmailag ott volt, korrekt mutatvány, olyan "findian"-os. Szép is ilyet látni na. Ügyes-ügyes. A zene pedig innen való, ha a füledbe mászott volna.

Ilyen az, ha Ali Zafar bwben próbál szerencsét és zenei rendezőt játszik. Bár nem annyira és jobban megkapó, mint a trailerben hallható, de a pakisztáni énekes érti a dolgát na. Pápápápárárárá. Mosolyognivaló az egész muzsika egyszerűen. Van is benne valami több, mint ami bw. Feel-good. Elsőre Amit Trivedi jutott eszembe róla. Ő az, aki hasonló dolgokat művel pl. Na de pár nap múlva érkezik az ost, akkor majd jól kielemezzük. De úgy igazán, ha ezt a szintet tudja tartani végig a lemez, akkor nem lesz baj ott se, szeretni fogjuk. Ja és végezetül a videóról is essék két szó: Aditi és Rao. Köszönöm. 

Desis jazzes fütyülös darab az EMAET filmzenei összesből. Nem a legjobb, nem a legkedvencebb, a korongról, de a hidegben mégis jólesik, lecsúszik egyszer. Csak is egyszer. Mert egy Aahatein vagy akár a címadó dal közelébe nem érhet, amik már a megjelenés óta állandóan hallgatás alatt állnak. A videó meg. Az is jójó, korrekt, bár sok új jelenet nincs benne, a nagy részét már láttuk. Lassan jöhetne a film.  

Ez a szám még mindig olyan jó, mint amilyen volt pár napja. Még a sokszori hallgatások, visszajátszások után sem adja meg magát. Szívesen vesszük elő újra és újra, a dallamtapadásos refrénnel együtt. Mohit Chahuan #fuckyeah! Most meg promo videt is kapott - amiről tudjuk azt is, mert tudjuk, hogy hogyan készült. Nézzük csak. Lehet a zene mondatja velem, az ahhoz fűzödő gyengéd és szoros szálak, de minden egyszerűsége ellenére ez is tetszik.   

Az a helyzet, hogy a yrf yutub csatornája lesz lassan az én új személyre szabott játszóterem. Guilty pleasure egyszerűen az, főként a magamfajtának rátévedni úgy a videómegosztóra, hogy nap mint nap jobbnál-jobb zenés táncos videk fogadnak ott, nagyon jó minőségben, feliratozva(!!!). Pacsit nekik, innen a fotelből. Következzen is egy akkor a sokból, ami tipikusan a jajde nehéz választás volt fajta. Nem mintha nem szeretném, félreértés ne essék, csupán a többit is posztolni lett volna kedvem, ebből a filmből, vagy a másik akárhányból ami yrf kipakolt, közzétett mostanság. De nem kell sírni nagyon, majd azok is befutnak meg mondom tessék feliratkozni, követni, úgy lesz a jó. Pláne ha ilyenekkel van tele. Nagyon nagy kedvenc.