calacitra

Nem egy Pani Da Rang, de rajta és benne is van mit szeretni. Elég jó. Ahogy ez az egész Vicky Donor filmzenei összre elmondható. Amik meg egyre többször és többször kerülnek is a fülem közelébe. Ebből bizony filmnézés lesz a vége, nem más. Ja és a két színészt már most imádom, ahogy együtt vannak vagy nincsenek, vagy hogy (a)mit csinálnak éppen. 

Aamir Khan, akit komolyan a legfaszább, és legcool-cool-coolabb bw színésznek tartunk, most otthagyja az egész cukormázas filmgyárat és megmutatja 13*on the spot mindazt, amit eddig nem láthattunk se tőle, se azoktól a nagy-nagy grandiózus bw alkotásoktól. Ugyanis az Indiában simán csak 'Mr. Perfectionist' -nak becézett aktor májusban televíziós show-val jelentkezik (debütál). Amiben egyszeűen nyakába veszi az országát, és jól körbeutazza azt, mint ahogy becsült Willy Fog barátunk a Földdel tette. A 13 rész alatt többek között Rajasthan, Kashmir, Kerala, Delhi, Punjab, valamint Észak-kelet India néhány pontjára látogat el, az átlagember szerepkörében (annak kérdéseivel, érzelmeivel együtt) kamerával a háta mögött. Mi ez ha nem kötelező néznivaló, kérem szépen?    

AK egy interjúban elmondta, életének egyik legfontosabb része ez a show. És bár ott vannak filmei, de ha mégis most arra kéne válaszolnia, hogy mi az a dolog, ami a legközelebb áll a szívéhez, akkor ezt a tv showt mondaná.

Évek óta dolgozott rajta, ezen a csodálatos utazáson, amit - a mai napig - a legambiciózusabb projektének tekint. De azért még így is fél tőle. Persze egy új és (bw-tól) eltérő útra való kanyarodásnál ez mindig megvolt benne... Igazából, fogalma sincs mire számít, számíthat majd (gondol itt a nézőközönségre, annak mértékére, és a kritikákra persze).

Az biztos, hogy gazdag tapasztalatokra tett szert, miközben találkozott az emberekkel. Könnyen elsírta magát, amikor valami, valaki megérintette a szívét. De sírt akkor is, amikor boldog volt, inspirálták őt. 

Kötelező. Amit a minap kapott theme song is megerősít. Vagy nevezzem az ország számára írodott romantikus, szerelmes dalnak? Nevezem. Mert az. Annak készült. A dalszövegíró Praason Joshi és Ram Sampath zeneszerző közös munkája ez. Míg a végleges látvány formát az a Ram Madhavani alkotta meg, akivel a fantasztikus Taare Zameen Par című filmben már együtt dolgoztak. De ez nem minden, hiszen minden egyes epizódhoz új és új dalok készültek. Erről Aamir még azt nyilatkozta, hogy az emberek szívét nem lehet pusztán szavakkal, hanem dalokkal, azokon keresztül lehet igazán elérni. 

Legyen is ez a végszó. Jöjjön a zseniális Satyamev Jayate. Mert zseniális. Sok mindent szerettem volna még írni, de a videó elmeséli helyettem. Az az egy azonban még mindenképpen elfér ide, hogy az indiaiak úgy kommentelik alá, hogy már most büszkék erre, Aamirra. Néhányan persze kikérik a drámát, a sötét felhőket (szegénységtéma, stb), amik körülveszik a showt, de azt hiszem ettől lesz igazi. Mert Indiának sok arca van, ezek közül az egyik a filmes (ami eljut hozzánk a leggyorsabban, a legkönnyebben), a másik azonban a valós világé. Aamir pedig ez utóbbit fogja beutazni, felfedezni, és elénk tárni, hogy ő és mi is lássuk, mi van a színfalak mögött.

Jut eszembe négy nyelvre is lefordítják, hogy minél több emberhez el tudjon jutni majd. Jöjjön is ez az átlagember, akit Aamir Khannak hívnak, és aki összeköti Indiát az indiaiakkal.   

Nézem és hát néha tökre irigylem Emraan Hashmit. Amilyen nők körül veszik, de állandóan. Mert ha csak a Jannat szériát veszem elő, az eddigi két részt, az is bőven elég. Lássuk csak: az elsőben a modell Sonal Chauhan volt mellette; most meg a folytatáshoz egy misz indiát kapott: Esha Guptat. Igazi csajmágnes tehát a színész. De persze az ok, a miértre a válasz is egyszerű, hiszen az egész hátterében az áll, hogy alig-alig van, volt olyan filmje, amiben nem romantic herot játszik éppen, amihez meg ugye pont múzsa (NŐ) kell, kell neki. Anélkül tényleg nem megy. Szóval irigylem tovább és előre.

De azért a Tujhe Sochta Hoont nem csak nézni érdemes és kell, hanem hallgatni is jó. Pritam idei legjobb ost-jen található meg ez a dalocska, már csak ezért is. Ami bár messze van a korong legkirályabb trekk-kreditjétől, de mindenképpen az elithez tartozik. És basszus amennyit picsogok már róla, a soundtrackről, erre még mindig adós vagyok vele, a posztolásával meg a kiértékelésével. Ez azért eléggé feltűnő, hogy a fene.  

Visszatérve erre. Maradjunk annyiban, hogy megéri kattolni a következő promora, mert sem szem, sem fül nem marad majd szárazon, komolyan hajtást neki.         

Lassan tényleg ott tartunk, hogy az item number, annak intézménye is átalakul. Hogy minden, amit eddig tudtunk, gondoltunk róla, az más irányt vesz. Persze nem máról holnapra történik meg mindez, és nem is ez a videó az első, de a változás szemmel látható rajta. Ő (DDC) is csak egy, a többi közül, egy a sorban, ahol, amiben minden item number elmélet és felfogás (már ha volt ilyen, hisszük, hogy volt) megdőlni látszik.

Jójó, abban én is egyetértek, hogy ettől nem kell még vészkorongot kongatni eszettül, mert még mindig kevés az ilyen a hagyományos, megszokott, echte item numberek mellett, de akkor is awkward moment belecsöppeni ebbe, egy ilyenbe, ismeretlen világba. Ami teszem hozzá még jól is sülhet el, hiszen Laila(a Tezzből) bár sokan ekézik, de mérföldekkel előzi ezt. Abból lehetett volna tanulni.

Ez van. Valahol tényleg jól beszélnek azok, akik szerint egy pofonnal egyenértékű csapásnak tudható be ez a következő tétel, amit majd a Departmentbe láthatunk viszont így. Eh. 

Szumma. Mindenképpen csalódás. Még egyszer nem nézem újra, és azon vagyok, hogy ebből még a filmben is továbbpörgetés lesz a vége. A legnagyobb hibája az, hogy nem hot & sexy, mint ahogy annak minimum lennie kéne, ahogy azt elvárjuk ettől a külön műfajtól. A dalt inkább hagyjuk, nem részletezném. Ami pedig a koronát is ráteszi erre a csodára, hogy ezért még egy brazil modellt, név szerint Nathalia Kaurt is képesek voltak elhozni bwba, hogy miért ne, mert végre új arc, és import, külföld, satöbbi majd megeszik. Innen üzenem: nem. Nem esett jól.   

A színész a híres egyetemre látogatott el a minap. Itt beszédet tartott, a dirivel donozott, a chammak challora danszelt, és mindezt azok után, hogy lekapcsolták, ergó őrizetbe vették a repülőtéren, és ott vesztegelt 90 percet, csak mert (pontosan nem derült ki mért is). Most nagyon 2009-es dejavum van, biztos neki is az volt. S bár az előadásában elvicceskedte  az egészet így szó szerint: 

"They [immigration officials] always ask me how tall I am and I always lie and say 5ft 10 inches. Next time I am going to get more adventurous. [If they ask me] what colour are you, I am going to say white"

De azért eléggé felhúzta magát, egyes források szerint. Teljesen érthető. My name is Khan. I am not a terrorist. 

Azóta egyébként még az amerikai nagykövetség szóvívője is elnézést kért a kellemetlen, amúgy teljesen szükségtelen incidens miatt. Ez a minimum, azt hiszem. Nézzük a videt inkább és bízzunk benne több ilyen már tényleg nem fordul elő. Mert ahogy Javed Akhtar is mondta, minden amit Shah Rukh Khanról tudni kell, tudnia kell az amerikaiaknak, és most elsősorban a bevándorlásiaknak, az egy gombnyomásnyira van tőlük.