calacitra

Van jobb muzsika ennél a Vicky Donorban, a - pofás - filmzenei korongon, de valahogy képtelenség ezt se szeretni. Mert egy idő után már te is konstans plébekeled a bajszod alatt a refrént vele, velük, az énekesekkel: Clinton Cerejoval és Aditi Singh Sharmaval. Olyan bájos az egész. A vidről meg csak annyit, hogy Yaami yummie. A konyhában táncolás pedig hatalmas mosolyforrás. Rögtön vissza is néztem még egyszer meg még egyszer meg.

Bízz és élj. Ezt a pofonegyszerű koelhoi üzenetet hordozza magában a refrén meg úgy az egész dal. És most pont ez is kell a hétre. Hiánycikk lett személyre szabottan. 

Nem igazán tudom, hogyan jöttünk össze ezzel a zenével, miért is találkoztunk pontosan. De amióta megtörtént az a bizonyos első fülaktus, earporn, azóta hallgatom vissza újra és újra. Letehetetlen. Pedig a 654645765. ilyen dal ez már bwban. Semmi extra, mégis szerelem. 

Nem mellesleg Shruti Haasan, K és Tollywood beautyja itt, ebben a filmben (Luck) szerepelve debütált bwban. Nem is akárhogy! Mert sehogy. A filmet nagyon lehúzták akkor és azóta, de ebben a dalbetétben ez most tök másodlagos is. Shruti ellopja a showt. Mi kell még?

Lassan elgondolkodom, hogy meg is kéne nézni, mert az az igazság a Jee Le-n kívül nincs más közös tényezőnk, tulajdonságunk a Luckkal. De talán jó is ez így, hogy ennyiben maradunk. Hisz jobb a remény, mint a csalódás - mondták valakik valamikor valamiért. 

Induljon a heti móka, kacagás, fűszerezés. Jee Le!

Himesh R. régivágású oldszkúl Dangerous Ishq filmzenéi közül, azok között ennél találni jobbat is, ez fakt, de hát ezek mellett az új szkénák mellett még se mehettünk el csak úgy, zene ide vagy oda. Egy kitkatot megér. Legközelebb pedig már úgyis a filmben látjuk-halljuk vissza. Mert ha nem mondtam volna - a B kat. filing ellenére is - Karisma Kapoor visszatérése és a reinkarnációis dupladolgok miatt így ahogy van nézném. Nyilván nem azonnal, de valamikor, ha erre tartja kedvem.  

Ahogy készült, ahogy anno szólt, és most itt van, amilyen lett is végül Pritam szerzeménye KK előadásában. Imádom. Nem ragozom túl és tovább. Már csak azért sem, mert van itt egy érdekes, sokkal érdekesebb hír a Jannatról, annak folytatásáról. Ami szerint Mukesh Bhatt - és csapata - ellopta a mumbai író Kapil Chopra történetét. Legalább is ez utóbbi ezt állítja, a másik fél persze tagad. Az igazság majd kiderül, egyedül azt nehéz megérteni még mindig, hogy ezekre miért a bemutatást megelőző egy-két napokban derül fény. Nem igaz, nehezen hiszem el, hogy egy több mint egy hónapja agyonreklámozott filmnek a promóiba most futott csak bele valaki, tök véletlenül. Na mindegy, a filmet úgyis bemutatják, szóval ooooo.   

So boooooring. Arról nem is beszélve, hogy nagyon emlékeztett a London Paris New York címadó dalára (ha csak bwból indulok ki). Ami persze halkan jegyzem: ennél fényévekkel jobb. Ez egyértelműen csalódás. Valahol, úgy a felénél ki is nyomtam az egészet, arra fogva, hogy majd a filmnél (a Teri Meri Kahaaniban) újra találkozunk. Azon felül, hogy uncsi, és a vokalistát kéne azonnal lecserélni benne, ahogy néhányan írják, még a Sajid-Wajid a fő felelős ezért, akikre nagyon ráférne már valami szünetféleség, mert nem megy a szekér. Hiába is szép PC ebben meg üzeni azt a ruháján, hogy a music is good, mert a Mukhtasarnál ez nem igaz.