calacitra

Deepika Padukone és Ranbir Kapoor közös filmjének, a YJHD-nak az Udaipurban való forgatásáról készült (kiszivárgott, haha) rövidke videó tekinthető meg most itt. Ami bár a filmről nem árul el sokat, de a színészekről annál többet. Akik még egykoron szép párt alkottak, most meg egymás szemébe se tudnak nézni (a beszélgetés már habostorta lenne). Véletlenül vagy direkt? 

Kinek jó vagy kinek rossz hír, de ez közel sem lett egy Dil Garden Garden. Ugyanis a Kyaa Super Kool Hain Hum második dalbetétje már bw. Ahhoz áll közel. Vagy lehet csak Sonu Nigam (hangja) miatt érzem így, nem tudom. De mindegy is. Mert inkább az a fontosabb, hogy fogyasztható. Bár az előbbihez nem ér fel, de aki szereti a szép, lágy, romantische akkordokat annak garantáltan tetszeni fog a Shirt da button. Talán nem elsőre, de másodikra már igen. Nálam legalábbis így alakult. Lassan meg ott tartok, hogy tényleg kiváncsi leszek a filmzenei korongra.  

A Cocktail marketingesek komolyan mintha olvasnának a gondolataimban. Mert pont akkor hoztak egy eszméletlen jó filgúd dalbetétet, amikor már alig maradt erőm bármit is csinálni egy ilyen hét után. Erre ők megmosolyogtatnak, megtáncoltatnak a székemben és még plébekelni is kedvem támad hirtelen. Egy nézés itt nem nézés. Gyors vissza is pörgetem.

Amúgy meg jó magasra feltették a lécet a Cocktailnél. Az összes eddig megjelent dalbetét, promó akármi bármi magas szinten és minőségben muzsikál. És a zene csak az egyik része, hiszen a látnivalók (színésztrió, rendező, operatőr nézőpont) is annyira rendben vannak, vagy még jobban és annál is jobban. Sőt, ha belegondolok, hogy micsoda filmzenékhez nem kaptuk betétet, akkor fáj csak igazán a szívem, és már a vágom is a centit, hogy de mikor lesz az a legközelebb. Egyelőre a Secon Hand Jawaani megy, szól konstans, amíg a szomszéd meg nem unja. Hello.      

A pengétlen, pucnis BB soundtrack egyik kiemelkedő (direkt kerültem a legjobb szót) trekjének dalbetét promója sasolható be a következő beágyazott videóban. Nach le a neve, és érdekesség, hogy a zenéje nem Himeshtől való (ahogy a többi a korongon), hanem az Ajay-Atul szerezte. Akik úgy fest, besegítettek az ost készítésében. Jól is tették meg nem is.

Kezdjük a rosszal. Kár volt nevüket adni ehhez az anyaghoz. Viszont, és most jön a jó: legalább alkottak megint valami egyedit. Akarom mondani marathit. Ebben speckósok ők. Az Agneepath tételt, a szenzációs Gun Gun Guna és Chikni Chamelivel nem érik el, azt a szintet ezzel nem ugorják meg. De baromira emlékeztetnek rá, azokra. Annyira, hogy ha nem látom kiírva ezek ők, akkor is tippre rávágnám: ez csak AA lehet, más semmi.

A látottakról valamit? Igazán nem mozgatott meg. Szépnek szép, de ennyi. Nem kapott el. Majd a filmben. Talán.           

Ezek mind megőrültek. Annyira szar, hogy már jó. A fene se tudja hányadszorra tekerem vissza, de visszatekerem most is. Awesome. Színes és még nem is veszi komolyan magát. - Na kábé ilyeneket írtam róla a dalbetét promójánál. És ehhez itt is tartom magam. Sőt.

El kell árulni, hogy azóta már be is épült a mindennapok forgácsolásába, mindig repetázni kell belőle, és soha nem elég. Mert bármikor is hiszed azt, hogy most van az a pont, amikor the end, horkolsz az ütemére, olyan biza nincs. Jön és jön újra, végtelenítve.

Persze ehhez a dalbetét is kell. Sokat tesz hozzá az élményhez. Hatványozza. És most pont erről a táncos-zenés-színes dalbetét készítésről csináltak videót, ahogy készült. Szuper - Kool Hai Hum. Nem is beszélek tovább, ők beszélnek inkább helyettem.

Nos akkor, itt az idő: fel a szemüveget, ismerjük meg a hátteret, és a csinos táncoslánykákat (színésznőket?). És a táncot -a koreográfiát- meg, amit Ceaser megálmodott hozzá, azt ne felejtsd el leutánozni.