calacitra

Ezzel a zenével mondjuk a júliusnak, hogy viszlát.    

Majd száz százaléknyi tradicionális indiai muzsika szól a Gangs of Wasseypur II-ből az olimpia nézése mellé. El is férnek szépen, addig se kell legalább a kommentátort hallgatni. 

Kabir Khan tényleg tartja a szavát (ezt ígérte ugyanis): ha hétfő, akkor Ek Tha Tiger dalpromó. Éljen. Shah Rukh Khan meg közbe elképzelem ahogy most éveket öregedett. Van is miért. Kezdheti felkötni a nadrágszíjat. Az ETT még a leggyenguszabb zenéből, ahhoz is kurvajó dalbetétet (és ez még csak promó, ah) gyárt. Komoly teljesítmény.

De ragozom tovább (minden elfogultság nélkül): olyanokat, ami egyszerre bw meg nem is. Gyönyörű tájak, színkavalkád, táncos snittek. Miközbe a zenébe, hallgasd csak, beköszön valami nem egészen indiai. 

Nagyon egyszerűen a Laapata 2012 Senoritája. Csak ezt Kubában forgatták. Viszont zenébe ugyanúgy szépen és okosan kölcsönöz az ottani hagyományokból, ahogy elődje és elődjei is megtették már. És ehhez továbbra is gratulálni lehet és kell a zenei rendezőknek. És ez mind semmi. 

Mert 1 (vagy 2) dolog még a zenei virtuozitást is felülmúlja, azok pedig maguk a színészek. Talán igazat beszélek, ha azt mondom, hogy soha nem hittem volna bennük. Pontosan abban, hogy egymás mellett, együtt, párban, párként, szóval érted képesek lesznek elvarázsolni. Mert azt teszik.

Egyelőre igen meglepetés az ETT. Az összes eddigi promó állati. Tényleg csak egy jó történet hiányzik mellé, ezek közé és bravúros lehetne. Ki tudja lehet Kabir Khan filmjének ez is van.       

Amit olyan bájosan és kedvesen dalolászik el Shreya Ghoshal és KK, hogy még a végén elhiszem nekik jó film lesz ez a kutyafaját. Pedig erősen kétlem. Még a címét se sikerült memorizálni, ami azért baj gazdagon.  

Miközben az Indiába visszatérő Sunny Leone megpróbálja eladni élete első bw (nem pornó) filmjét valahogy, addig mi inkább, helyette, a zenére támaszkodunk, mert ők inkább azok, amik meggyőzhetnek arról, hogy néznivaló jóság lesz ez a Jism 2. Hé válá.