calacitra

Mintha csak az Ahaateint hallanám. És ez most ez nem rossz. Sőt. Nikhil D Souza hangja is mennyire wááááh. Gyönyörű kerek az egész. Rózsaszínfelhőket szállító, limonádéízű (vagy álomízű, eh) ballada. Ez a Bas Main Aur Tu, az Akaash Vani legújabb zenepromója. És imádom, amikor van ilyen, ilyen zeneszerelem második hallásra. Persze ezekkel a dalbetétekkel nem is nehéz! Ennivaló. 

Mégis mi mivel mással mondhatnék most boldogot, boldogabbat, újévet, buékot, mint a b'woodi filmzene-történelem egyik elitharcosával, a Rab Ne Bana Di Jodi című klasszikus Haule Haule muzsikájával, aki 2013-ban már (YRF) remix változatban is elkészült, támad, és rongyosra hallgatható. Mert hallgatható, sőt, hivatalosan is a mai nap himnusza. ÁÁÁÁÁ.

Heuréka. Rájöttem. Vishal Bhardawaj zenéire csak egy kis odafigyelés kell, és máris sokkal jobban szerethetővé válnak. A Khamakha is ezzel az egész dalbetéttel lett enni és imádnivaló. A zene is nagyon passzol hozzá, de Imrant és Anuskhat együtt is nagyon szép látni, meg mindent, ami történik ezen játékidő alatt. Az afrikai betétért meg piros pont. Filgúd.   

Az új Zara Zara Touch Me. Elsőre még fura volt összeegyeztetni azt amit látunk meg amit hallunk. A koreo sem volt igazán szerelem, de aztán egyre inkább megvett. Mára már azt is elviselem, ahogy Saif bénán danszol. Persze tud ő ennél jobban (a mozdulatok hülyék), nem annyira mint Jacqueline. Aki szép is meg nem is. Például egy Murder 2-ben istennő volt, itt csak  szépség, aki gyakran nyúl a szájához, izé.    

Aha. A soundtracken ez még annyira nem jött át, hogy ennyire jó kis muzsika ez az Akaash Vani filmzene. De itt a dalbetéttel (ami szembarát) együtt nagyon dúdolgatos, nem is bw hétköznapi. Elmegyeget no.