calacitra

Miután a minap valami oknál fogva (erre még másfél hónapot kell várni, hogy kiderüljön miért is pontosan) ABCD dalokat hallgattam vissza, azok után ez a Mad About Dance olyan most, mint bubival közlekedni kerékpár helyett. Nem ugyanaz, az érzés. És a Sangett Siddharth se tudja lekövetni azt a varázslatot, amit a Sachin-Jigar hajtott végre egy évvel ezelőtt legnagyobb megdöbbenésünkre. A Party's Going Mad egy közepes alá erős jóindulattal.

Mintha Angliában lennék most mindig esik, hogy nem láttam előre ez idegesít. 

Az idő közben bw-ba igazolt Yuvan Shankar Raja készítette el a Emraan Hashmi új filmjének zeneösszesét. A zenei rendezőt és eddigi munkáit elsősorban a kollywoodi filmélet szerelmesei ismerhetik jobban (Billa 1&2, Mankatha, Piyaa, Aarambam pl.), de talán majd a Raja Natwarlal soundtrackje segít betörni a bw biznszbe, és akkor ezek után itt is többet találkozhatunk és foglalkozhatunk vele. Az biztos, hogy az első dalelőzetes innen, a cím szerinti Tere Ho Ke Rahenge nagyon jó ajánlólevél, azoknak legalábbis, akik tényleg nem tudták ki ő. Hiszen, aki tudta, annak ez papírforma. Mindamellett szeressük nagyon. Következzen egy romantikus ballada tőle, meg Emrannal a főszerepben, kell is ennél több? Óóóóó. 

Már a Khoobsurat előzetesénél is felhoztam, hogy megütötte a fülemet az egyik dal. Ami szerelem is volt első hallásra. Azóta pedig már azt is tudjuk, ofisöl, hogy Badshah húzza el a talpalávalóját. Az ehhez készült dalbetétet pedig hamarosan láthatjuk. Egyelőre viszont be kell érni egy, a forgatáson készült képanyaggal, ahol az énekes, raper Sonam Kapoorral feszít be. 

Gengszterek, erőszak, bűnözés meg egy Richa Chadda és egy Nikhil Dwived. Rendezi Navneet Behal, bemutató szeptember 19-én. Tavaly meg tavalyelőtt meg azelőtt is volt hasonló, mindig próbálnak életet lehelni ebbe a gengszteres szerelmi műfajba, ami sikerül is valamilyen szinten, hiszen él és virul, ergó létezik, lásd Tamanchey, csak sajnos ez a minőség rovására megy.

Meg a színészek sem a krémből jönnek, és akkor tudom, hogy Richat nagy tehetségnek gondolják, kapott is díjat a GOW debütálás miatt, de annak is van vagy már két éve. A Fukrey és a Shorts is abból a szemontból jó választás volt tőle, hogy nem ment át túlzottan mainstreambe, ehhez persze megkeresések is kellenek. A Tamanchey már lehet valami más kezdete. De annyira nem lássunk be előre, mert ki tudja. Egyelőre poszter, az van.  

Tudom, hogy majdnem kifutottunk az időből, a jóból is meg a nyárból, de azért csak befutott a nyár bw mashupja. Aminek vetélytársa alig volt, de igazából, ha lett volna se jelentene most sokat a The Humpty Mashup elnevezésű ellen.

DJ Chetas meg egyúttal mennybe megy, ahogy ezekből a langyos Sachin-Jigar filmzenékből kisajtolta az élvezeti faktort. Ami hát nem mindegyiknek volt a szerves kelléke alapjáraton, eredeti csomagolásában, de így együtt fűszerezve mocskosul jól állnak egymásnak meg önmagukban is újjászületnek. Olvasom is vissza, hogy lehordtam őket, kivétel nélkül, aztán még a mashupnak is úgy mentem neki, lesz valami fejjel.

 Végül meg olyan lett nekem, mint a Somersby Oravecznek. 

u.i.: És toljátok a friendsiet, miközben danszoljátok erre.