calacitra

A nem túl bivalyerős és évzenefasztó Bombay Talkies soundtrack egyik legfényesebb daldarabjával csapunk a heti fűszeres lecsóba. A mikik mögött Kavita Seth és Amit Trivedi. Ez utóbbi, úriember pedig, pont az elkövetője is egyben a BT zenei összesének. A zenei rendező mondottam csinált már ennél fülpornobbat is az évben, de ne vegyük el tőle ezt a Murabbat, amihez fogható azért kevés van bwban, azon belül is a zenei részlegen. Tipikus amittrivedis. Az ilyet meg szeressem. Egy baj van vele igazán, miért ilyen rövid, why, Why, WHy, WHY? 

Cannesban mutatták be a Bombay Talkiest, ahol természetesen a készítők is megjelentek. Maguk a rendezők, szám szerint négyen -szkeccsfilmről lévén szó, Zoya Akhtar, Karan Johar, Anurag Kashyap, és Dibakar Banerjee. A kép pedig olyan mintha itt készült volna, azok a felhők, az ablakon kinézek ugyanilyenek.

Úgy látszik ez a Bombay Talkies már csak ilyen. Picit undesi, inkább visszafogott, pátoszos forma a jellemző külcsín rá, de elfogadhatóan, olykor szerethetően megvalósítva. Ami alól a title song sem kivétel. Még úgy és akkor sem, hogy soha ennyi mai bw csillagot nem láttunk még sehol dalbetétben. Csak itt, csak most, csak a 100 éves indiai filmműszetnek, neki, hála, köszönhetően, köszönöttel, és nagy riszpekttel.

Van itt Aamir, Srk, Shahid, Akshay, Ranbir, Deepika, Priyanka, Madhuri, Kareena Kapoor és sokan mások, meg még többen, akik hiányoznak sajnos. Az, hogy ez igazolt vagy sem, és miért nincs egy Kajol, egy Hrithik, egy Salman ott, miért nem láthatjuk Big B-t, vagy éppen a Bachchan házaspár (legalább Aishwarya) is hol volt éppen a forgatáskor nem tudni, nincsenek válaszok erre, pedig legalább annyira fontos résztvevői, szereplői, építőkövei a bw filmgyártásnak régóta a mai napig bezárólag, mint a videóban látható sztárok, vagy akár csak nagyobbak egy Ranveernál, egy Imrannál éppen. Akiket nem nézünk le, imádjuk is őket, de ezt meg lehetett volna oldalni ügyesebben is a Bombay Talkies készítőknek, nem így.

Mert ezek után természetesen mindenki azzal van elfoglalva, hogy ki az aki kimaradt a játékból. És oké ez majdnem mindig benne van ilyenkor. De mondom, nem is az a baj, hanem az, hogy olyanok is vannak, akik letettek valamit arra az asztalra, de nem mutattak még annyit, nem értek el akkor sikereket, mint néhányan, akik meg pont hogy távol maradtak ettől.  Gondolom érthető mire akarok kilyukadni minden rosszindulat nélkül.

De tegyük félre, nem ér annyit. Ez se, és sajnos a dalbetét se. Miközbe tudom mit írtam twitteren, hogy epik, mert valamilyen szinten az is, hogy ennyi színészt egy dalbetétbe láthatsz, jó nézni őket, ahogy egymás után következnek libasorba. Majdnem Om Shanti Om érzés, de mégse, ezt megöli a túlzott -elnézést,de- hatásvadászság. És még a zene is rémgyenge. Amit Trivedi amilyen kiváló soundtracket hozott össze a Kai Po Chenek az év elején, annyira nem találta meg a számításait ebbe a projektbe. Kár érte.

Mást nem tudok már mondani, csak azt, hogy neki is és az egész filmnek tényleg példát kellett volna vennie az idei Filmfare nyitányról, kezdésről, mert az igen, az úgy volt riszpekthimnusz és szülinapemelő (akár zenében, akár koreoban), ahogy lennie kell egy ilyen dalnak, egy ilyen fontos esemény kapcsán.  

Saqeeb Saleem az ígéret (a Mere Dad Ki Marutiban jót alakított), Rani Mukherji a díva, Nawazuddin Siddiqui a jövő. És ők kérem mind ott lesznek a Bombay Talkiesban, nem csak ebben a dalbetét promóban. Meg rajtuk kívül még sokan mások, mint Amitabh Bachchan, Randeep Hooda vagy Katrina Kaif is. Aztán kapaszkodjatok, mert egyes hírek szerint még Aamir Khan és Shah Rukh Khan is feltűnik majd a filmben, csak Salman nem (vajon miért, haha). Ó igen.

De rátérve picit az Akkad Bakkadra is, ami első fülre nagyon kis egyszerű darab hatását kelti az emberben Mohittal a miki mögött. Olyan visszafogott-féle, sokadszorra visszajátszva meg pláne. Amit Trivedire amúgy is eléggé jellemző ez a babapopsi puha dallamstlye, szóval ha nem tudnánk, hármat találhatsz, rá lehet hibázni. Ezért nem tartom feltétlenül rossz zenedarabnak, bírom is az ilyet. Más miatt inkább vagyok meglepett. Mondom is tovább, hogy miért.

Lehet most nem érteni velem egyet, de én úgy gondolkodtam előre, hogy a 100 éves indiai film megemlékezésére, tisztelgésére, e kivételes alkalomból azért néhány igazi desi muzsikánk csak lesz a zenei összes repertoárban. Erre alig-alig köszön vissza valami abból. Persze oké, mondhatod ez csak nekem volt ennyire evidens, és semmi nem zárja ki, hogy ne legyen elég desi így is, e mellett, ezen kívül. Meg így szép ez, ahogy van. És az is, csak a szívemnek hiányzik az bwnak az a része. De befejezem, talán érthető mit akarok, mit is akarok pontosan még ettől a filmtől látni, hallani.  

A hét bw hírét szolgáltatta, hogy bejelentették, a Bombay Talkies menni Cannes, tehát ott majd így (vele) ünneplik meg a 100 éves indiai filmet. Ami azért szép gesztus. Éljen és taps. Szóljon is neki, belőle, tőle, általa, Amit Trivedi és Kavite Seth előadásában a Murabba filmzene.

Zárjuk le ezt a hét napot vele könnyen, egyszerűen mintha mi sem történt volna, és hallgassuk, felejtsük el három percre mi az ami még megint következik csak holnaptól. Tetszik.