Úgy tartják, egy új bw filmnek három napja van arra, hogy csodát csináljon, sikert kovácsoljon magának vagy/ellenben örökre elvérzik a töménytelen mennyiségben érkező premierek komoly harcában. Ez igen rajta is múlik meg nem is. A 3 nap ott van, az dönt róla, felette, az az első. Viszont, nem minden, hiszen van még más sikerességet befolyásoló tényező is, ami keresztbe tehet neki. Főként annak, hogy visszahozza a pénzt, a költségeket, hogy egy kicsit is jobb legyen, nézettebb mint akár a másik khané.
Ma már egyébként elfogadott érvelés is lett ez, hogy egy nyitóhétvége, vagy a premierre rákövető két nap kasszatermelése nagyban befolyásolja a film sikerét a piacon. Pedig korábban ez nem volt jellemző Indiára. Ha jobban belegondolunk van is bennünk egy kép arról, ahogy a tömegek a film premierje után még hónapokkal is ott állnak sorba a jegyért, csak hogy újra és újra lássák A jelenetet, A táncot aaa stb... Oké, nem azt mondom, hogy ma nincs erre példa, inkább csak, hogy a filmipar változik, jobban monda változtatják meg. A film, annak utóélete szemmel láthatóan lerövidül, ami meg előtte van az egyre meghosszabbodik. Ennek a meghosszabbodott filmelőéletnek az oka az azonnali siker elérésében keresendő szerintem. Az a ludas, a hibás kinek hogy tetszik. Persze ennek is megvan a miértje, mondom tovább.
Azt fentebb már jeleztem, hogy számolni kell még más befolyásoló tényezőkkel is. A napok száma nem minden, hiszen az se másodlagos ma már, hogy pl hány széles vásznú képernyőn, vásznon jelenik, jelenhet meg az adott bemutatásra kerülő film. A verseny ebből a szempontból egyre keményebb és kiélezettebb. Mindenki szeretné a saját filmjét minél több színházba eljutatni, minél nagyobb számú közönséghez. Még több ember még több pénz. A megtérülés folyamata pedig meggyorsul(hat), ha minden úgy alakul. Úgy, mert magán a filmen továbbra is nagy hangsúly van. Sok minden múlik attól, hogy milyen (film)csillagokkal van kitapétázva a posztere meg a képkockái, ki a rendező, a zenei rendező, a producer meg még ki tartozik starcasthoz. Ez két dolog miatt fontos igazából, bár a végeredmény az tök ugyanaz lesz, kell hogy legyen.
Az első: a megjelenés. Sokszor ugyanis a sztárok, azoknak egy képkockára eső minél nagyobb előfordulási esélyének a száma, valamint a film mögött a háttérben dolgozó kapcsolati emberek tehetnek és tesznek is arról, hogy minél több moziba eljusson a film. Ettől is függ, hogy mennyi is lesz az amennyi, amiben láthatja majd a közönség. Nagyon nem kell megmagyarázni, elég egyértelmű ez. A második: a fogadtatás. Vagy csak nevezzem kritikának? Egy rossz vélemény elég lehet arra, hogy sokak kedvét elvegye a mozizástól (Indiában, srsly) és más alternatív eszközökhöz nyúljanak, hogy azok segítségével jusson el hozzájuk a film vagy fordítva. Na ilyenkor mentőöv a starcast, egy csillag. Ő az, aki miatt az indiai ember még a lehúzások ellenére is képes megnézni egy filmet a moziban. Ebben az évben a Bodyguard és a Ra One kapott vegyes kritikákat pl, de mégis whocares üzemmódban támadták meg az emberek a színházakat, a húzónevek, a műfaj, a 3D meg minden miatt még. Erről ennyit.
Az utolsó dolog, amire utaltam az előbb az alternatív eszközökkel, az a kalózkodás. A legnagyobb rossz minden tekintetben, ami még több versenyhelyzetet szülhet a filmiparban. Ez annyira elterjedt manapság (blablabla), hogy a premiert követő napon a filmet már meg is lehet szerezni, letölteni vagy megnézni online. Persze ilyen-olyan minőségben azért hello. Az indiai filmforgalmazók szerint ez nem jó így, mert akik elbizonytalanodnak egy kritika miatt, vagy mert nincs pénz+idő+energia meg mit tudom én mi bajuk van, azok élnek ezzel a lehetőséggel, amitől ugye biztosan nem lesz nyereséges a film, semmilyen körülmények között se. Bár ez odaát inkább bolha mintsem elefántprobléma, addig legalábbis, amíg olyan sikerek lesznek, mint idén a Bodyguard, a Ra One vagy a Zindagi Na Milegi Dobara (stb), amiknek az első pár nap is elég volt ahhoz, hogy kasszákat robbantsanak.
Most itt megállunk. Kell is. Ideje van, mert a 3D mad kezd bejutni bwba, minden ötödik film így készül már, amivel szerintem újabb fordulóponthoz érkezett az indiai filmgyártás (multiplexek, átalakított színházak). Ettől a ponttól kezdve pedig már ilyen szemmel is kell, kellene (mégse vagyunk ott) nézni a sikert hajkurászó, profitorientált filmek forgalmazását, és teljesítményét a mozi falakon belül. De egyelőre még gyerekcipős szitu az egész, hiába Ra One ideoda, majd 1-2 éven belül ez is kiderül. Addig a 3 nap, a szkrinekért folytatott harc és a kalózkodás nyomja rá bélyegét a film sikerére vagy a bukására Indiában.
Utolsó kommentek