calacitra

Sírok. De hát az örömtől. Tudjátok is az okát el nem mondom még egyszer. Másráészt gépelni úgy se nagyon tudok le van foglalva az agyam most ezzel itt ni, miközben megy és megy konstans. Party hard van, ne zavarj. 

Vétkeztem basszus. Számolok utána: idén már másodjára és megint egy tamil zenével. Először a Moonu féle Idhazhin Orammal történt az meg, mint ezzel a Billa 2 féle Yedho Mayakkammal.

Ami pontosan annyi és az, hogy egyszerűen bele kellett néznem milyen táncos betétet dobtak össze alá, mellé, fölé már ennek a dalnak (egyébként nem is akármilyen dalnak, mert kifejtettem, hogy a nyár legjobb india zenéi között a helye), még akkor is, ha tudtam testem-szívem-lelkem legmélyén, hogy a pár héttel ezelőtti permierre való tekintettel a minőséggel bajok lesznek, nem kicsik. Kvázi nem 720-ba, HD-ba kell majd elszemezni vele. De who cares, és már sasoltam is.

Azt mondja az elején: COME TO MY CLUB. Majd kiesett 3 és fél perc, és arra eszméltem fel, hogy kiszáradt a szám, nyelni nem tudtam. Zsíroskenyér az egész. Csak hát nem az igazi ugye. Arra várni kell. Most ülhetek az asztalnál mint a viktor, várhatok igen a dvd megjelenésre az imfre, hogy ezt nagyba lássam már és élvezzem ki minden egyes másodpercét. Addig meg marad ez.        

Szintik, nadaswaram és Tanvi Shah. Pont ennyi kell, se több se kevesebb a hét, vagy inkább a NYÁR egyik, ha nem a legjobb indiai zenéjéhez. Ami jelzem nagyon nem bw, hanem tamil (0:1 bizony áll a kijelzőn). Címe a Yedho Mayakkam és egy filmzene persze, a hamarosan mozikba kerülő, eléggé faszának kinéző Billa 2-ből.

- bounce bounce bounce with me.

Gondolkodom, legutoljára a 3 Moonu zenéi szóltak ennyire szépen és nagyot, mint ez most. Picit emlékeztett is rá, azokra. Nem csak a nyelvhasználat, de a tempó, a hangulat miatt, valamint, hogy ennyire cheeky cheeky (pimasz, szemtelen), na az főként.

Amúgy egy tipikus, mondhatni sablonos, sokak szerint JLo egyik számára gyanúsan hasonló, hasonlító táncszám ez. Ami a parkettre a táncra hív. És tényleg valahányszor visszahallgatod mindig odakerülsz. Akár képzeletben, akár a székedben, az utca a kör közepén akárhol. És ez az igazán nagy fegyverténye.

Azt hiszem, köbö az ilyet illik jó számer szongnak titulálni. Ami keleti is, meg nyugati meg tradicionális meg modern nem is tudom már hány az egyben. És ezeket úgy összelegózza, hogy abból valami egészen életerős, életvidám, lelkesítő muzsika alakuljon ki. Valami olyasmi, yep.