Imádjuk a bw színészeinket bw mozikban látni és szerepelni, ez az ő igazi játszóterük, de azt is jó látni, hogy ha innen kilépnek, elmennek máshova, mert elmennek, keresik őket igen, akkor ott is tudnak konstans kiváló teljesítményt nyújtani. Pedig ott nem feltétel az overacting, a táncolás, a plébekelés, és mégis láss csodát nyugati ember, ők képesek ezek nélkül, ezzel együtt színészekedni, mert színészek, ahogy mások a világon. Ergó a tévhitek ideje lejárt.

A legutóbbi példa, bw jelenlét nyugati moziban Anupam Kher fel-feltűnése volt a csomó oszkárra jelölt, amúgy tényleg nem rossz film, Silver Linings Playbookban. Mint doktorként. Ami leszögezhető, nem volt sok szerepe, de nem is lógott ki, korrektül hozta azt, ami kell, se kevesebet, se többet. Azt pedig mondanom sem kell, hogy amikor először megláttam, alig hittem a szememnek. Alig. De ez így volt jó és szép. Ha másért nem, ezért már megérte.

Amúgy rajta kívül vannak szép számmal, inkább férfiak, színészek, akiknek van élet b'woodon túl, és kipróbálták magukat nyugaton és mostanság látni lehetett őket nem is akármilyen mozikban. Hiszen ott van Irrfan Khan (Spiderman, Pi), Anil Kapoor (Slumdog, MI), vagy Amitabh Bachchan is, aki pölö nemsokára a The Great Gatsbyban lophatja el a showt olyan színészek elől, mint éppen Leo.

Hajrá bw színészek, csak így tovább!