calacitra

Na Prakash Jha megint közelebb hozza Indiát, hozzánk, akiktől az annyira messze van. Irány is tanulni. Mert ahogy azt már jól megszokhattuk, tőle, megint egy olyannal jön, ami indiaközpontú nagyon, és csak vele foglalkozik minden egyes képkockájában. Aktuális gondokkal, valóságósággal, meg azért olykor egy kis bwi életérzéssel.

A Chakravyuh esetében a Naxal-problémát* mutatja meg, abból indul ki, meg két barátból, akik aztán egymás ellenségei lesznek később. Igazából többet róla csak betűkoptatás lenne írni, mert ez a 3 perces trailer úgyis elmond mindent. Hogy mennyi? Igen annyi. De most ennek ellenére is nézős a darab, mert nincs év Prakash Jha mozi nélkül. Hiszen a mellett, hogy olyanról forgat, amiről más nem, még jól is csinálja, nem zs katgyáros ő.

Valamint mellette szól, a film mellett, hogy Arjun Rampalt, Abhay Deolt és Manoj Bajpayeet így együtt még nem volt szerencsénk látni. Se másnak, se senkinek. Jöhet.     

*A naxalizmus a maoizmus Indiában használt informális megnevezése. A mozgalom központja Nyugat-Bengálban van, de kiterjedése, az ún. „Naxal-öv” közel 92.000 négyzetkilométerre rúg. A mozgalom követői 2004-ben pártot is alapítottak Indiai Kommunista Párt néven. Az elmúlt években a szervezet aktivistái kiterjesztették működési területüket Andhra Pradesh és Chhattisgarh szövetségi államok területére is. A naxalisták jelentik India stabilitása számára a legnagyobb veszélyt. A miniszterelnök elrendelte több mint 20.000 katona, rendőr, csendőr, határőr és titkosszolgálati munkatárs bevonásával egy Naxal-ellenes csoport létrehozását. - via

És akkor most tessék megnyugodni, hátradőlni. A Salim Sulaiman tud zenélni, nem felejtette el azt hogyan is kell. Talán (nem) is emlékszünk már a Jodi Breakers kacatzenékre, azokat készítették ők, jaj. Ami csak arra merek gondolni, hogy a véletlen műve lehetett, mert a napokban megjelent Heroine soundtrack annál sokkal több slágerest tartalmaz magában. Legalábbis már egyet, de nekem ez is nagy hír, mert volt pillanat amikor temettem őket. Ez azonban mára elmúlt, hallgatva ezt. A Tujhepe Fidat, ami egy tipikus parkettmegtöltös-légéneklős-nagyonintegetős darabfajta. Olyan, ami hasonlít erre meg picit arra, és már majdnem mondod mire, a nyelveden lenne, de akkor meg elkap a SS gépszíj, és már semmire nem tudsz ide/odafigyelni. Csak rá.   

Írtuk róla párszor, de talán nem elégszer, hogy játékadaptácó lesz ez bwban. Történetét egy gujarati játék, a Kanji Virudh Kanji inspirálta, amiről már színházi darabok is születtek közbe-közbe, most meg még vászonra is viszik. Pont Indiában igen, ahol az embereknél az istenek az elsők. Az Oh My God meg arról fog szólni, hogy Kanjibhai (Paresh Rawal) az antikos ateista lesz, miután a boltját a tornádó elpusztítja. Pedig is az tele ilyen bálványokkal, olyan istenségek képeivel éppen. Nesze neked Isten, God, Bhagwan. Ennyit erről. Nem is létezik akkor.

Ezt is próbálja majd ezek után bebizonyítani Kanjibhai. Panasszal él vele szemben, elmegy bíróságra is, ott pappal vitázik a nem létezéséről. Egészen addig megy ez, amíg fent megunja Lord Krishnank, alias Akshay Kumar és le nem ugrik megmutatni magát, hogy ő aztán van, és miket beszélnek róla, tessék csak megfizetni érte annak, aki az ellenkezőjét állítja. És hát hogy is néz ki? Na nem úgy. Nagyon modern figura, aki öltönyben tolja, és naprakész infói vannak a facebook frissitésekről. 

Verdikt. Egyelőre nekem ez mókásnak tűnik. Bár már a teaser megvett kilóra, annyira fasza volt, emlékszünk? Emlékezzünk meg róla. Itt szerencsére sok mindent nem mutattak meg és remélhetőleg maradt még benne több történetelem és sok humorforrás. Ha igen, akkor még jól is elsülhet. Fel nem igazán, mert Akshay Kumar ott van, és hát eddig az évben két filmjét is 100 crore fölé vitte. Az OMG meg történetben erősebb azoknál, sőt van egy Prabhu Deva item numer is benne, szóval erősen méjbi jól szerepel majd a kasszáknál. Nálam mindenképpen, nézném, akár már most.