calacitra

Pont az imént említettem a zombikat, és tessék, here we go. Egyelőre még keresem a szavakat, szóval inkább kezdjük a legelején, ott, hogy India első zombi filmje is elkészült. 2013-ra ezt is megéltük. Jó is azért hogy nem volt világvége, hála bhagwan, nem kell kimaradni ebből a körből se. De haha elviccelem, miközbe Devaki Singh & Luke Kenny ezt nagyon is komolyan gondolja. Igazából fiftififti, tegye fel a kezét az, aki szerint ez tényleg jó lehet, viszont nem is hagy hidegen. Érdekes és érdekel. Aki a walking deadet már a halálba kívánja alíz csodaországába kívánja, az talán majd itt és most, a Rise of the Zombienal megtalálja a számítasait. Ki tudja.   

Legyen valami félelmetes. A romantika már csak antik rom, és a Kahaani sikere is bebizonyította, hogy nem csak tudnak ott a filmkészítők ilyen műfajokban zsenit alkotni, hanem még az emberek is kiváncsiak rá, mert miértne. Jóllehet ez az érdeklődési összkredit nem halad meg egy salmankhani (új szó, jellemző, a sok bevételt hozó darabokat értjük alatta) mozit, de azért jól jön néha ilyen is a maszala mellé.

Neil Nithin Mukesh új filmje első látásra, hallásra wtf (telefonhívás miatt 'bezombul'), de nincs ember, aki Sonal Chauhan miatt ki meri hagyni majd a 3G-t. Igen, a címe is borzasztóan hangzik, de tegyük félre az előítéleket, mert nem is néz ki annyira rossznak. Csak simán rossznak, ami még lehet jó is. Vagy nem.      

A mostani legújabb trailerek közül ez azért eléggé kilóg. Mialatt néztem, végig olyan érzésem volt, mintha feltalálták volna a fluxuskondenzátort és jó 20 évvel visszautaztattak, hogy megmutassák akkor pontosan milyen, de ilyen bw filmeket készítettek. Ami szép és jó, rendben, csak most most van. Egyelőre nem kaptam kedvet hozzá. Még Pri és a rég látott Govinda (iz go bek) kettőse se tudja eladni. És elsősorban higgyétek el, nem azzal van a gond, hogy nem mai, inkább klasszikus sémákra épít, azokból építkezik szemlátomást. Hiszen...

Egy. Csomó zűr miatt halasztották el a premiert idénre, ki tudja mikorra szánták amúgy első nekifutásra. Kettő. Minden ami régi az arany, bwban meg pláne, ki mondta, hogy ennek nincs divatja? Sőt, akár jól is elsülhet, sokan szeretik (köztük én is) a kort megidéző, a korra reflektáló filmes megoldásokat, ezeket a képkockákat audio és vizuálparamétereket, de anno emlékszem a Milengi Milengi is hasonló hatalmas bakancsban evezett a bukás felé, és várható, hogy a DMD-ra is ez a sors vár. De ne kiabáljuk el. Lekopogom. Ne is legyen igazam, azt mondom. 

Na gyere ide fiam Kiran. Ugye te állítottad azt jól emlékszem, hogy 2012-es bw filmzenékből nem lehet összemaszalázni semmi jót, ahhoz régi slágerek is kellenek már. Csináltál is kettőt így, hogy majd a nép esziisza elejétől a végéig. Oszt mi lett belőle? Hagyjuk. Inkább mutatok neked olyat, ezt a Dj Shadow fiút, aki csak és csakis abból merített, ami 2012-ben született meg zenében. Pofás.   

A poszternél gondolatban már lefoglaltam egy jegyet a premierre, de az előzetest látva, azt hiszem nem lesz az elég. Ezt másnap, azután is látni kell majd. Reggelire, ebédre, vacsorára. Mindig.

Bejoy Nambiar meg az új Anurah Kashyap. Vagy talán jobb is annál. Erre majd ez, a David adja meg a választ. Bár erősen hajlok arra, hogy aki a Shaitan lerendezte, itt se csinál szart. Sőt, mindjárt két filmet készített. Vagyis egyet, két nyelven. Lesz egy hindi változata, meg egy tamil. A difi annyi, hogy ez utóbbiból valamilyen oknál fogva kimarad Neil Nitin Mukesh, meg változik még egy színész, és köbö fél órával rövidebb lesz, mint hindi társa, de amúgy tök ugyanaznak tetszik majd jól lenni. 

A történetünk Davidről szól, pontosabban arról a három különböző emberről (gengszter, halász, zenész), akiket így hívnak, abban a három különböző korban, és abban a három különböző országban. A név közös meg az, hogy belekeverednek mindannyian valamibe. A név kötelez. Haha. 

2013-nak is Ördöge lesz, úgy érzem. Dama Dam Mast Kalander.