calacitra

Nem tudom ki mondta, de igaza volt, az ellentétek tényleg vonzzák egymást. A fizikában. De nem csak abban. A filmekben is. De nem csak abban. A bw filmekben is. De nem csak abban. Hanem főként azokban, amiket előszeretettel Punit Malhotra rendez. Bár mentségére szóljon, hogy ez a recept már elsőre is bejött neki. A címe az I Hate Luv Storys, ami igazán szórakoztató volt, meg klasszikus is lett. És hát miért ne sikerülhetne neki ez újra, miért ne, ami egyszer már sikerült.

Annyi előnye mindenképpen van, hogy jó pár év eltelt azóta, az első rendezése óta. És sok fronton nem változtatott ahhoz képest (a trailerből kiindulva), egyedül ami szembeszökő, a heroine szerepkört újította meg. Mégpedig Kareena Kapoor tölti be ezt majd, egy aktivistát alakítva. Egy olyan társadalomérzékeny wannabe önkéntessel, akinek a mottója az, hogy az országot jobbá tegye, segítsen az embereknek, akik rászorulnak, és azt megérdemlik.

Na ebben lesz nem-, de filmbéli partnere az az Imran Khan, aki ott volt az IHLS-ban is, netovább annak köszönheti egyik legjobb alltime alakítását is, és most mint városi fiú menne el a Tomatina fesztiválra, de mégse teszi, mert a szerelem nem vár, nem várhat. Ezért akármennyire is különböznek, dobja a paradicsomokat, és inkább elutazik a számára oly jól nem ismert ismeretlenbe, Egy faluba, hogy ott megtalálja azt, akit annyira keresett magának. Azonban hiába is találja meg, a neheze csak akkor veszi kezdetét.

Érdekes? Nem. Érdekel? Igen.

A posztereknél már felvezettem, hogy imádtam ezt a jodit, felállást az EMAET-ban, és PM első filmjével is lekenyerezett (a mozis jeleneten 9473-szorra is sírva nevetek pl.), és akkor a leglegleglegnyomatékosabb tényezőről nem is esett még karakter. Ez pediglen lenne nem más, mint Shraddha Kapoor, és az ő jelenléte a moziban. Aki itt nincs. Nem volt most látható. De jól értesültek szerint ez direkt történt így, mert valami kulcsfontosságú szerepben vitézkedik, amit nem akartak előre elárulni nekünk. Ez azért bosszantó, hogy még egy snitt se. Nehéz feldolgozni, sokan kommentekben is követelik már. De majd talán kárpotolnak minket ezért, jobbnál-jobb dalbetétek promókkal.

Ja és el ne felejtsem, a zenéket a Vishal-Shekhar szerzi. Ehhez mérten, volt is pár ígéretes fülélményben részem az előzetes megtekintése közben, amikor nem is a szememet hegyeztem elsősorban.

Szumma: kell.       

Az itthon csak Robot című alkotásáról ismert Rajnikanth új filmmel készült erre az évre. Talán, de ebben nem vagyok biztos, az említett darab óta nem is volt más, csak a Kochadaiiyaanra készült, hogy majd most ilyen fantasy köntösben lepje meg a közönséget, akik annyira imádják, hogy azt el se lehet, tudjátok már képzelni. És ha ő érkezik a mozikba, akkor mindenkinek lőttek meg lefőttek. Még akkor is, ha ez a legújabb, a teasert böngészve elég vérszegényre sikeredett. Pláne a látottak rész húz le mindent, mikor annak kéne fel, hiszen ez alapból így készült, ilyenre akarták. Így animálva, úgy cgi, green box meg minden más egyéb vizuálius finomsággal megtoldva. De lehet, hogy ez még sok a déli iparnak, első blikkre legalábbis sok reményt nem lehet, tudok személy szerint hozzáfűzni. Bár a Robot sem volt ebben tökéletes (hah), viszont tetszett, szóval a trailerig maradok.   

Ha hiszitek ha nem, de a kb. egy hete hódító útjára indult Vanakkam Chennai soundtrack-kidumáló szpesöl posztsorozatunk ezennel itt és most a végéhez érkezett. Ergó igen, nincs tovább, és ennyi volt. Sajnos.

De igazából, ha akarnánk se tudtuk volna már ennél tovább húzni, halasztani már, hiszen a Vanakkam Chennai mind az összes filmzenéje egytől-egyig be lett mutatva, végig lettek zongorázva, játszva, pörgetve.

Ez össz vissz hét dalt foglalt magában. Azon kívül pedig semmi cicót, semmi remixpróbálkozást, vagy mashup idétlenkedést, ilyenekkel hála nincs tele a korong, az megmarad bw sajátosságnak. Bár egy mashupot külön azért el tudok képzelni belőle, remélem akad is, aki meg is csinálja hozzá, azokból. Hiszen az alapanyag arra hivatott.  

És akkor már el is árultam magam. Mert szerintem Anirudh most se okozott csalódást. Hozta azt a színvonalat, amire az első albuma óta hozzá vagyunk már szokva. Amihez viszont nem, és ez is talán a legnagyobb öröm ebben a korongban, hogy valami más lett a korábbiakhoz képest, azokkal összevetve.

Persze az Anirudh stílusjegyek, manírok azért megmaradtak továbbra, biztos fel is ismernénk sok közül, ez letagadhatatlan, de mégis elgondolkodnánk rajta picit többet, mint anno az Ethir Neechalnal, hogy ez biztos az, ez biztos ő.

Azon meg kár is rollerezni, hogy a Moonu hol van, hiszen az az etalon. A VC meg olyan magaslatokba nem ért el, nem is lett olyan impozáns. Ez fakt. Viszont annál meg több van benne, hogy csak elintézzük egy tisztességes korrekt iparos munka jelzővel.

Az egész score fiatalos, friss, kellően hagyománytisztelő, piszokmód újító, telis-tele olyan plébek-énekesekkel, akiket korábban talán nem is hallottunk ilyen szerepkörben feltűnni. Itt van például a kortárs hiphop színe-java, akik felvonulhattak Anirudh jóvoltából. Neki köszönhetően tudják azt egyre többen, hogy ki az az Arjun, Hard Kaur, vagy a HHT mit jelent, kit takar éppen.

Nyilván nem azt mondom, hogy Anirudhot figyeli minden szempár, rászegeződik akkor, amikor dalokat készít, vagy kiad, viszont a múltja miatt fogadjuk el a tényt, hogy háromszor több súly nehezedik is egyben a vállára. Mert jönnek a kritikus tömeg és, ha túl fiatalos az a baj, ha nem klasszikus az a baj, ha nem fialatos az a baj. Valamint ott vannak az örök magyarízű pesszimisták, akik aztán minden nem befutott dalt számon kérnek rajta és tőle, hogy hát miért nem lett ez is egy Why this kolaveri di?

Azokról nem is beszélve, akik AR Rahmanoznak állandóan, hogy mire fel a feneketlen nagy hájp körülötte, annyit nem tett le a zene asztalára, mint a maestro. És igen, ez így igaz, magam sem tagadhatom le a nyilvánvalót, azonban összemosni, de még összehasonlítani őket is netto butaság lenne. A kordifi, az évek, az elért eredmények, a korongok száma, ergó minden ARR mellett szól, és ezzel nincs is baj. Majd ha ezeket a lépcsőfokokat Anirudh is végigviszi, bejárja a ranglétra minden egy szobáját, akkor lehet majd csak érdemben foglalkozni hasonló összehasonlítási ötletekkel, addig viszont fárasztó minden egyes kommentárja.       

De visszaszambázva a VC albumra, amiről talán még csak azt nem mondtuk el, hogy nagyon ajánlott darab, és ha jó és különc indiai filmzenéket akartok hallgatni, akkor az ez legyen, még véletlenül se más. Pláne egy olyan fiataltól szállítva, aki úgy néz ki egyszerűen nem tud hibázni. És ebből eredeztetve baromi sokra fogja még vinni, ha így folytatja. Mert a mútban is alkotott már maradandót, hát a jövőben miért ne tenné meg újra ezt a nagy szívességet, nekünk, és az egész világnak bemutatva, hogy hello a tamil nyelv is micsoda szépség.

Verdikt. Ezt a korongot is csak szeretni lehet, a slágeres, dallamtapadásos, olykor fülzsírtépő zenéivel az élen. Hol megnyugtató, hol kellemes hangvételével bűvöl el, hol pedig éppen ellenkezőleg rákapcsol és twistfokozatra vált. Ez is a nagy jósága, hogy ennél többet kívánni bűn lenne. Mert ezek a filmzenei albumok, amilyen ez is, nagy egészek, színesek, hangszergazdagak, idegen- és ismerős plébekénekesektől zajos, amik pont nem mondhatóak el sokszor egy akármilyen bandra, énekes lemezéről. És az igazság is az, hogy amíg az egy idő már után unalmassá válik 7-8 szám után, mert ugyanaz megy már fél órája, addig egy ilyen dalösszes esetében, ha eltalálják a felek, mint itt, akkor az őrült végeláthatatlan végtelenített zenejátszást von maga után. Ennél szebb bókkal pedig már nem lehet élni, tehát barátkozzatok meg vele, hallgassátok, ajánlgassátok, mert a Vanakkam Chennai az idei év egyik legévzenedúsabb korongjainak elittáborába tartozik, megérdemli. Megérdemlitek.      

0:00: OopOoopá

0:05: Basszus, a szomszéd megint kint hagyta a tyúkokat

0:10: Vagy várjál, ez innen jön, wtf

0:14: Partytime is loading

0:15: Női rapper? Hol kell fizetni?

0:17: Asszongya ’this is hardcore’

0:18: Megám

0:19: Amúgy a neve úgy szól, hogy Hard Kaur

0:20: Kiejtve viccesebb, nyilván IRL van IRL neve is

0:25: Adjad neki tess

0:30: Ilyen női rappereket a traffikokba most!

0:39: Ez a ’flashel az alakom’, a #balatounszándminekvan

0:46: Shahrukh Khant mondott, hoppácska

0:47: Innentől fogva szar szám kizárva

0:48: De vajon miért került bele SRK?

0:49: Biztosan csak nem volt meg a rím

0:52: Fülbari egyelőre

0:58: Hip Hop Tamizha Aadhi gyere  

1:00: Ezezezezez

1:01: Jár a fejem

1:05: A kezem

1:10: A lábam

1:17: Fúha, ez olyan mintha kordagyuri ordíbálná all-in

1:22: Végem van, már most

1:28: És még YOLOpillanat is van

1:36: Nem mondja, de ilyenkor a kezeket a magasba magasabbra

1:37: Fel is tettem #kiállás

1:41: Chennai City Gangstaaaaa - hogymi

1:42: Ez a Gangnam Stlye?

1:43: Ez a Gentleman?

1:45: Ez a Harlem Shake?

1:53: Anirudh összemaszalázott itt minden nyugati szutykot

1:55: A vicc az, hogy jól jött ki belőle

1:59: Persze nem szép dolog a shmittelés

2:03: Gondolom csak kölcsön vette

2:09: És a végén meg visszaadja, nevetve, mert megcsinálta

2:15: HHTA visszatért

2:17: És Hard Kaurnak ennyi volt csak? so sad

2:25: Ez olyan mint a rádió

2:30: Pedig a csajok nem szeretik a rádiót, ha az férfi

2:38: Most vesz levegőt, hogy folytassa

2:42: Folytatja is

2:45: 2013 a rapreneszánsz éve, hivatalosan

2:53: Vajon meddig bírja még egy levegővétellel?

2:56: Eddig. Kifulladt. Elment. Megértem.

2:57: Amit az elején csinált az pacekosabb volt

2:58: A lányoknak

2:59: Most

3:00: Nedves lett

3:01: A bugyijuk

3:04: Ha lány lennék, nekem most az lenne

3:05: Anirudh felteszi a pontot az i-re

3:06: Ő Coelho india fenntartója meg nagykövete

3:07: Énekel valamit, de úgy, hogy az csak valami bölcs, gyöngyszem, drágakő lehet

3:08: Csak úgy szórja, záporozza, mindjárt sírok

3:09: Chennai Daaa

3:13: Látom magam előtt, ahogy a Chennai Express lefullad, égés

3:15: Megnyalom

3:16: Mind a 10 ujjamat

3:20: Kibebaszott zseniális, ilyenből mégmég

3:22: Másik bolygóról jött, csak ez lehet opció

3:31: Csencsencsencsen(d) legyen

3:22: Csenged már el

3:33: Buffering...

3:37: Én is Chennai City Gangsta vagyok

4:00: Ilyen verzefelvezetés után még ezt is jobb hallgatni

4:05: Lehet itt plágiumozni, de felesleges is kidz

4:06: HK, HHTA, Anirudh miatt ez egészen más azoknál

4:07: Faszább nagybetűkkel, aláhúzva, midenhogyan

4:10: Tyúkkeretbe, ketrecbe foglalva

4:15: Na még egyszer ezt

4:17: Meg a többit is, szeressük

-- [előzmények] [1] [2] [3] [4] [5] [6]

0:00: Arjun tesóval, internacikontinentális nemzetközi változatban, hogy a külföldi is vágja

0:01: Ő amúgy a kihelyezett (nri) indiai r&b nagykövete

0:04: Ez eddig olyan, mint a másik. Meglepődtél, mi?

0:07: Vagy mégse. Ójeijé az nem volt a másikban

0:12: Kezdem kapizsgálni miről is van szó

0:16: Olyan ez, mintha a Kedvesemet elénekelné, nesztek értsétek

0:21: R&B legyen veletek

0:28: Mondanám, hogy az eredeti jobb

0:34: Mondom is

0:44: De ennek is megvan a pikantériája

0:49: Ez is pennézik?

0:53: Kell, hogy a Penne is jelentesen valamit

0:59 Mától egy küldetésem van csak, megérteni mi az a Penne

1:05: Nézek a szemedbe, nézek, a szemedbe

1:19: Húizdiszgáj?

1:22: Honnan olyan ismerős?

1:35: Megmenekült a haza és becsülete

1:50: Anirudh, mert így lesz nemzetközibb a nemzetközi 

2:22: Azért ez így se csúnya

2:32: Pedig felkészültem a legrosszabbra

2:33: Indiában nyilván a másik indul

2:41: Ám legyen: nyugati vízekre vele

3:10: A lezárás itt nem kérdez

3:15: Nem is válaszol

3:25: Verdikt. A made in India a nyerő