calacitra

Szeretem, amikor igazam van. De azt még jobban, amikor nem. És a Sajid-Wajid pont beleköpött a levesembe. Fenéken billentett, hogy azért ne tessék korán előre, meg előre korán leírni őket, temetni és hasonlók. Fel is támadtak, csak hogy aktuális legyek picit a valóságban zajlott minket körülvevő eseményekkel. Jöttek, láttak, zenét szereztek és SO MUCH WIN. Még akkor is, ha a Main Tera Hero nem az eddigi legévzenesújtottabb korong mindközül, viszont kinder meglepetés a javából, hogy csodák márpedig vannak, és létezik a mikulás is. A Sajid Wajid meg tud jó bw filmzenéket komponálni, amilyen többek között a Shanivaar Raati is lett. A betét meg önmagáért beszél.   

Ha Rajinikanth kitöltötte volna a négynégynégy bulikvízét, akkor biztosan az lett volna a végeredménye, hogy "nem kell bulihely ahhoz, hogy jól érezd magad - a buli ott van, ahol te vagy!" És yep. Mert ahol Rajini, ott mindig van, történik valami. Csak ezt most italok helyett mozgóképekben mérjük. Ebben ő az etalon. Legutóbb a Robot című alkotása borzolta a kedélyeket, kicsit túlcifrázva, reagálva a kelletténél, most pedig elkészítette a tamilok Avatarjat. Kábé olyan technikával, - 1 Cameronnal. + 1 Deepikaval!!!! meg AR Rahmannal. Persze korántsem ugyanaz a kettő, mielőtt még bárki valami rosszaságon törné a fejét. De epikus. Az lesz, azt ígérik. A trailer elsők között adja alánk a lovat. Aztán vagy hiszünk a szemünknek vagy nem. Az igazság az, hogy valahol szokni kell a szemnek még ezt. De kihagyni meg butaság lenne. 

Értem én, hogy Kangana Ranaut sokoldalú, aki egy fát is el tud játszani, ha arra kérik (vagy inkább van az a pénz), és hogy nem lehet örökké Királynő, az élete megy tovább, de azért talán most mégis érdemes lett volna várni a következő nagy dobásig. Mert egy életem egy halálom, a Revolver Rani nem nagyon tűnik annak így első trailer-ránézésre. Sokkal inkább átlagosnak, egy tucatnak. 

Persze szokatlannak szokatlan. Persze szatirikusnak szatirikus. Persze romantikusnak romantikus. Amibe még némi politikai felhang is kerül, azok után, hogy Alka Gujjar (alias Rananut) párt vezetőféle. Egyszóval van itt minden, de ez bw. Még Vir Das is, aki bw színész szeretne lenni, az szerep szerint, mert amúgy már az. És próbálja kihasználni a helyzeti előnyét Ranautnál, hátha sikerül rajta keresztül, vele álmot megvalósítani személyre szabottan. És hát az ellenek se hiányozhatnak a történetből. Elégé csavart, ellentmondásos az egész. Nehéz kigobozni bármit is egyelőre. Ami lehetne akár érdekes. Meg izgalmas is.

De nem az. Nagyon nem. Vagy inkább pont nem az, nem az jön le. Kangana fanok fogják is be szemüket, mert ez így nálam moziban semmiképp. 

Megnéztem az előzetest, és azt mondtam utána, hogy most a könyvet elolvasni lenne jó. Valahogy rámtört, miközben haláli nyugalommal konstatáltam, hogy bw az utóbbi időben nem képes hibázni, ha könyvadaptációról van szó. Pedig ez is adja magát, ő ebben mindig első volt, csak legfeljebb nem könyvek voltak a források, hanem más tartalmak. De ettől még nagyon ért ehhez, amit a 2 States is alátámaszt, elég csak a trailert közelebbről megismerni. 

Mert mindaz, amit vártam a Bewakoofiyantól, az megvan itt. De az is, még, amit meg nem. Hiszen based on true story: személy szerint lemondtam róla, nem számoltam vele semmikor, soha, hogy majd akár képes lesz a kedvemben járni, tetszeni nekem, és nem csak nekem. Az okokat nehéz már visszahozni, azokra emlékezni, különösen azok után, hogy haláli szerelmes lettem már ebbe a három percbe is. És igazi kihívást jelent elfogulatlannak lenni.

Pedig Arjun Kapoor citromba harapott arckifejezése, vagy a történet (talán nem kéne számon kérni, mégis csak Chetan Bhagat novellája volt előbb) sablonossága a maga sztereotípizálásával (punjab vs tamil kult) sok jót nem ígér meg vetít előre. Hiszen hány és hány bw film volt mostanság, amiben ez jelentette a vezérfonalat (szerelmesek, akik indiaiak, de mégse), a fő sodrást, ami mentén a történet csordogált a maga kis medrében. Pl. Az idén itt van a Total Siyapaa, ami bár viccesre fogja, túl viccesre, de szóval nem kell messze menni mégis, ha nagyon akarnánk se. Ezt be kell látni.

Viszont pont bw miatt butaság lenne elhesegetni, és nem adni neki egy esélyt. Aki ebben mester, tanító, mint mondottam volt. Ahogy képes eladni azt, amit eladtak már előtte, vagy ő maga csilliónyi alkalommal. És ahogy képes megtölteni úgy és azzal, hogy a nézése közben egy ezredmásodpercre se jusson eszünkbe, hogy tényleg láttuk már valahol. Itt pedig fricska, plusz plusz lehet, a fam, akik jól néznek ki egymás mellett és ellen. Alia Bhatt, aki annyira belopta magát a szívünkbe, hogy senki ki nem veszi már onnan. Valamint a könyv ténye, a bestseller, hogy azért tartogathat meglepetéseket, nem lesz olyan faékegyszerű, mint azt hinnénk.

Tragedy is the new cool!

Szumma, szeretem az előzetest, a filmzenét meg annál is jobban. Lehet, hogy a Sajid Wajid után a SEL is megembereli magát. Ideje is lenne. Mert nagyon hiányzonak már ők bwból, meg az év végi listákról. Évzenéket de rögtön! Meg évfilmet is, ha már itt tartunk. Gyertek! 

A téli álmából lassan felébredő Sajid Wajid alig talált magára, meg mi rájuk, már is olyan meglepetéssel szolgált, hogy azt maga Arijith Singh se hitte el. Legalábbis akkor, amikor mondták neki, hogy most énekelsz egy nem romantikusat. Wtf. És ez lett belőle, a Palat - Tera Hero Idhar Hai. 

Mi pedig élből fújolhatnánk, és kérhetnénk ki ezt az irracionális döntést, hiszen az utóbbi időben AS neve egybeforrt a jobbnál-jobb csöpögös, hatásvadász, modoros, de irtó gyönyörű, és szívszaggató lávcsi bw filmzenékkel, erre fel jönnek ők, és homlokegyenest döntik le a papírformát a helyéről. Viszont jól teszik, meg Arijith is, hogy végül igent mondott rá.

Egészen élvezetes ilyen formában is újra találkozni vele. Persze most se hibázik, valaki elhitte is egy pillanatra, hogy fog? Amúgy pedig tapad, a korábbinál nem vírusos értelemben, attól egy hangyafasznyival lemarad, de még így is szeretnénk sokat és sokszor hallani, amikor csak tehetjük.

Az eredményjelző meg önmagáért beszél. Sajid Wajid kettőből kettő. Eddig. Tartsák meg jó szokásukat.