calacitra

1) Arra a kérdésre, hogy mennyien várják Indiában a Desi Boyz című filmet, arra az indorei eset adhat egyértelmű választ a számunkra. Meg a színészeknek is, akik ha eddig nem tudták, nem voltak biztosak ebben vagy csak féltek tőle éppen. Hiszen ők voltak azok, akik egy hatalmas, elsöprő tömeggel találták magukat szembe Indore egyik plázájában. Ott, ahol a megengedett, 7000 fő kapacitás értéket jóval meghaladó 13 000 ember volt jelen. Igen kétszer annyian csak a promoért, egy dalért, pár mondatért, néhány köszöntő szóért. Moziba menni aztán ki fog? Ezek után nem csoda, hogy nagy az izgalom a részvételi arányokat illetően.

2) Karan Johar a minap árult el pár dolgot - a twitterén keresztül - a január végén érkező Agneepath filmről, annak is az item songjaról (ő a producer). A címe már biztos, Chikni Cameli lesz, és az is, hogy Katrina Kaiffal csinálják majd. Akivel még ezen a héten neki is látnak ezt leforgatni. Erről, vagyis ő róla, a ruhájáról már pl. képek is vannak, szóval a hír igaz. A film egyébként feldolgozása lesz az 1990-es Amitabh Bachchan azonos címűjének, csak most Hrithik Roshan és Priyanka Chopra lesznek a főszereplők. Trailer is van hozzá.

3) Force 2? Az első siker, így az esély megvan rá. Bár John Abraham, az első és eddig egyetlen Force vezető színésze nem szívesen venne részt a folytatásban. Aminek a Fox lehet az oka, aki nem támogatta úgy a filmet, ahogy azt a színész elképzelte, szerette volna. Tehát túlzottan nem lelkes ezért a projektért, jóllehet egy sequel nem csak vele létezne, nélküle is akár, persze ezt csak én mondom. A rendező meg úgy nyilatkozott, hogy szeretné megcsinálni, de most a következő filmjével van elfoglalva, ami nem ez lesz.

Láttuk már azt, hogy milyen (az), amikor it eszközöket - lásd a történetünkben telefonokat többet - kitiltanak egy bwfilm forgatásról. Előveszik a színészeket, a stábtagokat, de az összeset a takarítóig bezárólag és a kezükből kiveszik a technikát, összegyűjtik egy zsákba, elzárják a páncélszekrénybe, hogy onnan a helyszínről egy kép, egy hang, se semmilyen valamire való kontent ne kerüljön ki már a webre idő előtt. A téma szakértője egyértelműen Shirish Kunder lett, ő tudna bővebben mesélni erről, hitelesebben, mert én csak prezentáltam hogyan képzelem el a helyzetet, vagy hogyan ha csinálnám, ha csinálnám. Szerintem jól! Még hogy szerintetek rosszul, nane? Abban azonban egyetérthetünk, hogy kissé paranoid megoldása a dolgoknak, olyan eltúlzott, de hát vannak még mazochista rendezők, oké. Meg vannak, akik nem azok, szerencsére, mi, a rajongok nagy szerencséjére, akik ennek, a korábbi bezárkózó felfogású politikának a szöges ellentettjét képviselik, mint ahogy arra az Ek Main Aur Ekk Tu esetében van is példa. Ami érdekes-ebb. Lássuk.

Akinek megvan a posztcím az azért, akinek meg nem az azért nézze az LvsRB előzetesét. Röviden arról szól, mint a reklám. És tessék. Lucknow [snitt], Mumbai [snitt], Delhi [snitt], de a Ricky Bahl charm még mindig tart. De még mindig, és még mindig, majd összesen 17 városon keresztül. Ez bizonyíték. Ellenállni neki lehetetlenség, 28 nő nem is tud, az ő pénzük bánja persze. Aztán jön az a bizonyos 29. ergo színre lép Anushka Sharma bikiniben...Wow. Képszakadás. Mi is lesz itt a történet, hol, kivel? Nem tökmindegy? Nagyon ismerős, kiszámítható, a zenéje se klasszik, de ettől még lehet fun! Igazam van vagy igazam van? 

A két video song promo/trailer után ma félhivatalosan is megérkezett a soundtrack a Ladies vs Ricky Bahlhoz, azaz Chopra legújabb filmjéhez, aminek bemutatójára pontosan egy hónap múlva kerül majd sor. A zenei rendezők a Salim Sulaiman páros voltak, akik a sok közkedvelt ost után, nem kertelek, most ezzel itt egy kevésbé karcosat hoztak csak össze, a legnagyobb csalódottságomra, de szerintem nem csak az enyémre. Flopgyanús lett, eléggé. Talán a 3B után, vagy a miatt is jót, jobbat, ennél többet vártam, és akkor még azokról a munkákról nem is beszéltem, amik tényleg egybeforrtak a nevükkel a mai napig. Lásd Chak De India, Rab Ne Bana Di Jodi, Fashion, Aaja Nachle és sorolhatnám tovább még azokat, amik beelőzik minőségben ezt a mostanit.

Jóllehet zavarban azért nem lennék akkor se, ha a 7 számból álló LvsRB filmzenei korongból kéne egy értékelhető, élvezhető zenét kiemelnem, egy olyat ami igazán jól szól, még többszöri visszajátszás után is, mert az Aadat se Majboor pont ilyen (angolul). Sőt, talán a Thug Le is ott van még mögötte, amiért szívesen nyúlsz replay után vissza újra és újra. A baj csak az, hogy a többi háromért már nem. Azok már nem ez a szint, valahogy elsőre se ragadnak meg igazán, a két remixről nem is beszélve. /Amúgy az egészet hallgatva 3B deja vu fogott el/ Az arány kiolvasható sorokból úgy hiszem, nem is kell megmagyarázni. S miután bwban a zene a film marketingje, így nem tekinthető szerencsés alapozásnak az anyag. Viszont belefér, az is igaz, hiszen a Chopra név és a múlt egyedül is elég ahhoz, hogy a film sikeres legyen majd. 5/2

Past never dies, it kills... A Ghost Puja Jetinder Bedi első filmje lesz. Egy horror, ami az utóbbi idők legdrágábbja is bwban. Most itt a trailer hozzá, amiben megvan minden, ami ehhez kell. Nézzük csak, kórház, titokzatos gyilkosságok, repkedő szellemek, halottak, vér, amikből várhatóan sok, több és még annál is több lesz majd a film során hatványozottan. Egyelőre ez van, egyszerű lesz, annak néz ki, nem is akarták túlbonyolítani, minek is persze. Jó klisésnek klisés, de nem olcsófajta, az még lehet.

Bár a Ghost mentségére legyen szólva, bw nem erről a műfajról ismert. Nem mentegetem előre, hiszen mégis ennek ellenére azért lehet látványosnak látványos, ahogy azt rendező is állítja. PJB szerint amúgy szükség is van valódi horrokra (Indiára leszűkítve), a nézők azt igénylik, akarnak valami frisset látni, valami újat, ebben meg van igazság. Az ő célja ennek megfelelni és szórakoztatni. Persze a(z indiai) rendezők szeretik különösnek látni a filmjeiket, másnak, mint a többit, az divat ottan.

Ebben az évben a Ghost a negyedik bwhorror. Volt már 3D-s is, lásd a Haunted pl., de ez most csak cgivel lesz felturbozva, csak. A filmtétel a hírek szerint felkeltette sok ország érdeklődését, köztük UK-t, Latin-Amerikát, Délkelet-Ázsiát meg Eu néhány országát is. Való igaz, hogy a közönség étvágya növekszik a műfaj iránt, miután az ma nem éppen virágkorát éli. Ezért is fordulhat az elő, hogy kikacsint olyan helyekre, ahol talán nem az n+1 megszokottat találja meg magának újra és újra.

Mi csak reménykedni tudunk, ahogy a stáb is, hogy szeretni fogják, nem hiába.