calacitra

Aki a teasert látta és bejött, az úgy igazán sok mindenről nem marad le, ha most kihagyja a trailert véletlenül. Mert alig egy perccel megtoldva, pár plusz bónusz jelenettel kibővítve azt kapjuk, amit elsőre is. Persze ez egyáltalán de nem baj.

Mert a Dr Cabbie, Salman (1st) nemzetközi filmje továbbra is nagy mókának tűnik  Vinay Virmani, Adrianne Palicki és Chris Diamantopoulos-szal az élen. Meg még néhány sorozatos arccal, akiket onnan ismerthetünk leginkább. Ergó keresd te is többek között az Outsourced, vagy a Bing Bang Theory szereplőit itt is. Na meg a kis Kaift.

A történet pedig? Arról szól, hogy a friss orvosi diplomájával felvágó NRI nem csak a kormányt keresi az autókban, a hanem a helyét is külföldön. Aztán végül taxisként találja meg. Nyilván nem álmai állását, de azért tesz róla, van annyira indiai elme, hogy 'a kellemest összekösse a hasznossal'. Közben pedig a szerelemre is van ideje meg új barátokat szerezni. 

Kell, még mindig. Szeptember közepén érkezik. És Bubble gum :D

Az év eddigi legjobb tételezése, ami nem is az. Mármint item number. Mert a készítők nem így gondolnak rá, viszont mégis képtelenség máshogyan. Hiszen ha ez nem az, akkor mi. De a lényegen persze nem változtat, hogy nagyon frenetikusra sikeredett, már körberajongtuk egy poszt erejéig, most pedig azt láthatjuk ahogy készült.

Vagy látnánk, mert a showt teljes joggal az item lédi: Prachi Desai lopja el. Ő van a középpontban, és némileg roppant fura mód nem beszél bele a takarítónénitől kezdve a világosítóig mindenki, hanem csak ő van (80%-ban). Ilyet is ritkán látni na. Jóllehet a forgatásról se derül ki kendőzetlenül akármi, bár ezen most szemet hunyunk. És megelégszünk PD-val, akin látszik, hogy nagyon imádta ezt csinálni. Mi meg csak örülünk neki.    

És akkor még szerencse, hogy Dhanush csak a filmben munkanélküli. Mert nélküle igen jóval szegényebb lenne úgy ánblok az indiai filmélet. Amire pont jó példa ez a Velai Illa Pattadhaari (kurvajó) előzetes. Hogy miért ő az, aki. Kollywood bw hercege, amolyan srk-aamir-salman egyveleg, de mégis olyan, amilyen egyik se.

Tavaly a Maryannal és a Raanjhanaaval (bw debüt pipa) is bizonyított, most meg a VIP talán még mind a kettőnél is extravagánsabb filmélményt hozhat el a mozikba.

Úgy, hogy egy egészen földhöz ragadt vezértémából építkezik, ahogy arra az első mondatban is utaltam. Hirtelen nem is tudom, mikor volt utoljára olyan indiai alkotás, ahol a munkanélküliséget akármilyen formában is, ennyire felhozták volna és foglalkoztak volna vele (nem ilyen doku stílusban, nagy bésen, prakash jhasan). De persze a VIP azért nem ennyire lesz fekete fehér, mint a való élet. Előkerülnek a rossz fiúk is a történetben, Amala Paul személyben pedig a szerelem is.

Érdekesség, hogy R Velraj rendezése Dhanush számára mérföldkő, hiszen ez már a 25. filmje. Ebből az alkalomból meg is lepte magát azzal, hogy a film zenéit maga írta és szerezte Anirudh Ravichander kézfogásával. És reméljük ez csak a kezdet. Must see.

Ha nem Salman Khan lenne a híró, vagy a Kick a címe és az ami, akkor a fehér ember még azt hihetné az előzetes láttán, hogy a Dhoomnak máris elkészült a folytatása, csak nem tudtunk róla. Meg még a Krrish is képbe kerülhet, ha nagyon rollerezni akarunk rajta. De mégis a jól fésült és szituált Ek Tha Tiger 2.0 inkább a dumácsáléra hajaz első blikkre, ami nem biztos, hogy majd a végén a filmben is visszaköszön, de a trailer nagyon olyan, mintha. Kerékpár motor helyett, vagány akció snittek, Jacqueline meg Katrina nyomdokaiba lép. És olvasom sok helyen, nem csak az én érzésem volt ez. 

De ha Dhoom üt, akkor a Kick soroz. Ha a Dhoom nem kérdezett, akkor a Kick nem is válaszol. Ha a Dhoom király volt, akkor a Kick too much funnak ígérkezik, ahogy az Salman Bhai szájából is kicsúszik.

És nagyon szeretnénk, hogy igaza legyen aztán majd. Erre pedig a két és fél perc alapján meg van minden esélye. 

Annak ellenére, hogy Salman itt is csak Főnök, badass, osztja az ellent. Nem mond okosságokat, szór drágaköveket, bölcsességeket, hanem azt csinálja, amihez ért, vagy amit igazán látni szeretnének (szeretnénk) tőle. Maszálát új köntösben. Aminek a történetét nem csak a 2009-es azonos címet viselő telugu eredeti segítette (remake helloszia), hanem Chetan Bhagat is, India koelhoi helytartója. Ettől még azért vegyünk rá készpénzt, hogy a szemünk lesz elkényeztetve inkább Sajid Naiadwala debüt filmjében. Elég csak ránézni a gifekre.

ÉS TE HOGYAN SZOKTÁL ÁTKELNI A VONAT ELŐTT?

Viszont mégis van egy olyan ördögünk, ami azt mondatja, hogy az agyeldobásnál jobban is fogjuk élvezni azt, ahogy Salman mellett Randeep Hooda, Nawazuddin Siddiqui és Jacqueline Fernandez vendégszerepel. Csak dörzsölni lehet a tenyeret egy ilyen castot bámulva, hát ha még összejönnek ők fantasztikus négyesen. A táncra felhívást a jelenetekből pl. azóta se lehet feledni, az a trailer csúcspontja.

A zenét meg Himesh Reshammiya, Meet Bros Anjjan és Yo Yo Honey Singh szerzi. Vááá.    

Aki ehhez még többet tud szóljon, tessék, én viszont annyira el vagyok csábulva, hogy befejeztem, és már gyűjtök a nyaralásra Indiába, hogy cirka egy hónap múlva ott legyek az elsők között, akik látják ezt az eszelősen állati guilty pleasuret, amit a Kick ígér nekünk most.  

Életerős, fiatalos, lendületes. Pontosan ilyen és még ehhez hasonló szavakkal illetik a kritikusok Anjali Menon új filmjét, amire már ez a trailer is rávezet, ha nagyon nem nézel mellé közbe, és akarsz többet vagy kevesebbet bele látni. Nyilván színes lesz, vibrálni fog, de azért COA is akar lenni picit, a mély tartalmat felszínre hozni. Nem rétegelve, viszont szerethetően, nem minden áron szerelemorientáltan. És ha ez utóbbi bejön, mint számítás, akkor már nyert ügye van a Bangalore Daysnek. Ergó arra fókuszál, amire a cím is hivatott, és egyszerűen csak kiragad néhány embert onnan, a városból, akiknek meg van a maguk kis életük, mint a többieknek. Hoznak emlékeket a múltból, megállnak a jelenben, és gondolnak a jövőre.