calacitra

Amikor elolvastam, hogy 'az Indiai Filmszövetség a The Good Road című alkotást nevezi Oscar-díjra a legjobb idegen nyelvű film kategóriában', akkor pontosan olyan voltam, mint egy Palvin Barbara, aki fényképezőgépet lát. Tátva maradt a szám.

De úgy gondolom nem csak nekem, hanem sok indiainak is, meg Karan Joharnak, Ritesh Batranak, ergó a Lunchboxnak (másnéven Dabba) is, hogy végül nem őket választották, miután annyira körberajongták filmfeszteken, hogy olyat még indiai film nem látott, érzett át soha. Ezek után nem csoda, hogy elhitték van keresnivalójuk a 19 másik nevezett alkotás közül, de nem lett, mert a 16 fős jelölőbizottságnak bizony a The Good Road kellett. Hogymi?

Egy gujarati film, Gyan Correa első rendezése, ami azért ugyancsak büszkélkedhet díjjal, hiszen hazájában debütált úgy, ahogy senki más. De az is igaz, hogy talán maguk a készítők se gondolták, hogy esélyük lehet majd a végelszámolásnál, ilyen meg olyan fesztivált látott filmekkel szemben. Ám leggyőzték Góliátot, és most ott vannak a bő jelöltkeretben, ami nagy dolog, és mindenképp meg kell becsülni, megsüvegelendő mindjárt egy elsőfilmes rendezőtől.

A The Good Road első előzetes látásra talán a Kahaani és a Road, Movie szerelemgyermeke lehet. Csak nem bw a hazája, hanem Gujarat szülötte. De ettől még ugyanúgy van benne eltűnés, keresés (Kahaani), 123 csapatnyi életút és sors, célok benne, mialatt átutazzák meg utazzuk Indiát (R,M), hogy aztán a 24h végére minden kiderüljön és minden mondatra pont kerüljön.

Az biztos, hogy dévédé formájában már megtekinthető, és igazából annyira érdekel már csak a jelölés végett, hogy vajon tényleg olyan jó, mint amilyenre tartják, vagy a bizottság otthon hagyta a szemüvegét, amikor választani kellett. Jöhet, és bár nagyon szeretnénk a legjobb 10-ben majd 5-6-ban is ott látni, de az oszkár hagyományait nézve, és azt követve aligha fog labdába rúgni, legyen akármilyen hiperszuper is éppen.         

Bréking nyúz: a következő, 2013-as Oscaron Indiát nem más, mint a Barfi! (made in bw) fogja képviselni az idegen nyelvű filmek kategóriájában. Hurrá. Őt indítják, ki mást mertek volna. 

A nagy cél, az álom persze a legjobb öt közé való bekerülés -lenne, ami legutoljára 2000 elején a Lagaannak sikerült éppen. Azóta pedig ez senkinek se nagyon akart összejönni. De most valamiért hiszek abban, hogy neki, a Barfinak van sansza bekerülni az elitbe.

Még akkor is ha bw rányomja a bélyegét. És tudom, hogy az Akadémia ezt nem komálja. Vagyis azt, hogy az indiai film túl indiainak tetszik lenni sokszor. Hangoztatják, hogy nem elég westes meg ilyesmi. Ilyenkor nevetek is nagyot, haha, senkiháziak kezében van az is.

Viszont így vagy úgy, nézem le az egész semmit, akkor is hatalmas dolog lenne, elsősorban a bwnak, ha Anurag Basu filmje helyet kapna a végelszámolásnál. Egyelőre a statok nem csúnyák, a storyline oszkárérzékeny, mitöbb elég nyugati is már, hogy ezt se igen tudják a szemére olvasni.

Mondom jó megérzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Ha most fogadni kéne, fogadnék rá komolyan, arra, hogy Barfi menni Oszkár.       

Az indiaiakat az Oscar nézése közben nem csak az foglalkoztatja, hogy nincs filmük, ami szerepelne, képviselné őket ott már évek óta, hanem az is, hogy a Filmfare mennyire nem hasonlít egy ilyen gálára, márpedig nagyon szeretnék, ha hasonlítana rá. Nem mindenki van így vele persze, de van egy réteg, akinek ez álom. Most ehhez mit szóljunk? A kettőt el-elnézegetve valahol megtudjuk őket érteni. Meg nem is.

Mondhatni minden évben a sárga szobrok átadásával egyenesen arányosan Indiában napirendre kerül ez - a címben feltett kérdés, ami aztán komoly vitákat is generál ott. Mert amíg az emberek egyik fele nem, addig a másik fele már egyszerűen szükségességét érzi annak vagy csak szimplán szeretné, hogy az Akadémia (AMPAS) is elismerje már bwot. Valahogyan. Például egy jelöléssel, az lenne a legkevesebb - azt mondják. Hiszen 2001 óta, a Lagaan óta nem volt indiai, azon belül is bw film még jelölve se, pedig. Pedig lemaradtam valamiről és kellett volna? Hiszen ahhoz mégis csak egy jó film kell, mert oda olyanokat választanak (nagyon modoros) be és ki. Szóval bwban volt ilyen és mégse indult, heh?

Lehet, hogy volt, láttunk is ilyet, de az indiai helyzet már csak az, hogy egyhamar nem is igen fog indulni - ami talán nem is baj, de erről később. Az ok pedig egészen egyszerű, nem Mohamed , hanem a hegy. Tehát az Akadémia, aki állandóan csak azt veti a hindi filmesek szemére, hogy ez így túl bw klisé, tánccal meg zenével meg mindennel és ezért semmi helye ott, viszlát. Ilyenkor persze tessék elgondolkodom, hogy ugyanezt hány és mennyi ilyen west, hálivúdi filmre lehetne elsütni? Mármint hogy mennyire hálivúdi, igen azt.

Arról nem is beszélve, hogy egy külön mappát képeznek azok a filmek, amik csak ezért, az oszkár miatt készülnek el, mert majd ezt benyelik, megkajálják és az díj lesz nekik, azt fog érni ügyesenokosan. A közönség meg közben senkit se érdekel ugye. Túlzás jójó, de valahol van igazság benne, elég csak a mostani jelöltek között szemezgetni. Azok között, ahol bw alkotás nincs, és nem is lesz egyhamar, mint mondtam. Mert bw filmként az a legnagyobb hibája, hogy bwi. Értem, de nem értem.