calacitra

Nem megy át malayalamba a blog, de azért titkon a küldetésünk közé tartozik az is, hogy szárnyaink alá vesszük az összes indiai filmet, senkit nem zárunk ki, csak mert éppen az nem made in Bw. Az Ohm Shanthi Oshaana a legújabb sláger ilyen téren. Ő a nemzeti kincs, bántani nem ér. Ha vérszemet kapnánk, akár még írni is lenne róla kedvünk, de 140 karakter is megteszi egyelőre. Annak meg semmi akadálya, hogy mielőbb felkel a nap megint a miénk legyen, és lássuk újra. Most viszont a posztert adom, ami adja. És ezúton is jelzem, hogy aki birtokában van a malayalam film poszterek off vagy online lelőhelyére (oké India azért kizárva), az tényleg ne tartsa vissza semmi esetre sem. Ez is milyen szuper például.

Ha 2013 legjobb indiai filmjeit (sorrendben a kannadai Lucia, a tamil Mariyan, a tamil Irandam Ulagam) veszem alapul szvsz, akkor kiderül, hogy bw hiába világraszóló, meg mindenhol ismert, a jó filmeket nem biztos, hogy csak és csak is onnan köszönhetjük.

Mert tavaly egy hindi nyelvű nem volt, aminek akárcsak egy icipici esélye lett volna a fent említett trió mellé, közé, vagy éppen elé beférkőzni. De ha továbbmegyek, akkor már a malayalam filmművészet is a nyakában lohol, és nem kispályázik.

Az elég sokból, amit ott készítenek a Neramhoz volt szerencsénk legutóbb, amit elsősorban a filmzenéi adnak el, de elég vállalható és fogyasztható volt ahhoz, hogy megbarátkozunk vele, meg a gondolattal, hogy lesz legközelebb, akarunk még találkozni malayalam filmekkel is.

És voálá. Kérésem parancs. Hiszen a Jude Anthany Joseph féle Ohm Shanthi Oshaana pont valami olyan, amire fizetnék, legalábbis dalbetétek alapján. De nem is kell több, nemde. Az meg csak hab a tortán, hogy a főszereplők, név szerint Nivin Pauly és Nazriya Nazim pont ugyanazok, akik a Neramban is voltak, és tök jók együtt. És tök jók lesznek itt is, megkockáztatom. Meg is nézem.