calacitra

A Haider hiába nem tűnik tipikus fesztivál filmnek elsőre, mégis csak helyet kapott az egyiken a napokban, hogy megmutassa magát.

Mégpedig a rómain, ami élből nagy szó egy bw filmnek, hát még egy eléggé elvont, Shakespeare feldolgozás tükrében.

A legkirályabb még is az lett az egészben, hogy nyert is valami díjat mellé, hozzá Vishal csapata.

Tapstaps, gratula, mindig öröm ilyet olvasni.

Amúgy ezt a díjat korábban olyan filmeknek ítélték, mint egy Dallas Buyers Club éppen.

Arijit Singh próbál jobb belátásra bírni a Haider filmzenéket illetően azzal, hogy most egyet közülük, a Gulon Mein Rangot kisujjból eldalolja. És szép-szép, csak a komfortzónámból nem tud kizökkenteni egy másodpercre sem. Nyilván, ha indiai lennék elolvadnék, repeatbe vele, és a dj shuffle monnyon le, viszont anélkül (még úgy is) sok esélyét nem látom annak, hogy a film megnézéséig találkozni fogunk nem hogy többször, akár csak egyszer. 

Bármikor erre a filmre gondolok, egyből beugrik a Bismil. Persze ez fordítva is igaz, elválaszthatatlanok lettek na. Ami pedig a leggyönyörűbb az egészben, hogy pont egy ilyen adaptációban van indokolt helye.

Nem is kell a képzelőerőre bízni, mintha külön utakon járnának a történettel. Mert annyira egy húron pendülnek. Simán ráöntötték egész egyszerűen. Fura is lenne nélküle már a Haider. Jól betalált, kitalált, és odavaló.

Vishal képes volt csodát tenni. A dallal is, és a betéttel is. Nem győzzük újrahallgatni, most pedig már birtokunkba jutott az a felvétel is, ahogy készült.

Mit látunk? Ott vagyunk Kashmírban, rengeteg eleinte nézővel-később már statisztával, laptoppal táncoló koreográfussal (Shudesh Adhana), mesélő Vishallal, egy csipetnyi Shahiddal. Meg megannyi érdekes pillanattal, háttérmorzsákkal a képkockái alatt, ami megerősíti azon elméletünket, hogy ezt leforgatni volt iszonyat nagy meló és élvezet is egyben. Amolyan totális királyság.  

Arra jöttem rá, hogy

 Vishal Bhardwaj filmek > Vishal Bhardwaj filmzenék 

Ez lehet csak rám illik, de nekem képkockákban a rendező mindig erősebb volt. Jóllehet évzenékben is gazdag zenei pályafutás áll már maga mögött, és egyáltalán de nem hiáncikk az tőle, évente szállít egyet vagy kettőt, szóval nem kell félteni ilyen szempontból.

És lehet, hogy a Haider soundtrack elsőre nem lett az enyém, de anno pl. a Matru Ki Bijlee Ki Mandolaval is ez volt. Először csak legyintettem rá, majd egyre jobban megkedveltem mindegyiket, és nem csak azt az egyet, amit tényleg a kezdetektől az etalonnak tartottam. 

Bízom tehát a második hallásra szerelem elméletében. Ami már gyakorlatban is bevált. A Khul Kabhi se csúnya, de a Bismil ezt is leülteti mondván, hogy mit akarsz te. Amibe Arijit Singhnek sincs sok beleszólása, mert szép-szép, de nem különösebben zavar meg, és ragad meg, magával. 

Nem tudta überelni anyádat, akarom mondani a Bismilt, ami pokolian zseniálisra sikeredett, de azért már az előzetes alatt is szépen szólt Vishal legújabb dalbetételőzetese az Aao Na. Igazából talán csak a látottak hagynak maguk némi kivetnivalót, azok után, hogy a legtöbb jelenet már megvolt a trailerben elsütve. Pár új snittel kiegészítették azért, de nem feltétlen baj az, ha nem akarnak árulkodni túlságosan, hanem meghagyják azt a mozira. Egy biztos, a Haider eléggé lehúzós lesz, darkos, úgy kell majd nekiállni, de Vishal ezért Vishal, a Haider meg ezért lesz hűebb Hamlet feldolgozás.