calacitra

Kevés idegesítőbb dolog tud lenni annál, mint amikor nem vagy képes eldönteni valamiről, hogy akkor most szereted vagy utálod azt jobban. A Boss legújabb dalbetétje pont ilyen. Egyrészt azért persze hogy jóság, van benne valami szépség, hiszen a régi kor-bor új palackban mindig nyerő választás bwban, de van az éremnek másik csúnyább oldala is. Ami az, hogy ennél romantikusabbat röhögve találsz idénről. Akár dalt, akár azt betéttel kiegészülve. Meg aztán az Akshay-Sonakshi jodi annyira elcsépelt, hogy már lassan a Dunából is ők folynak. Ezt a részét inkább szkippelni kéne egy ideig, mert a hatás nem hatás már, ideje lapozni, mert ezen már szélmalmok, lovak se segítenek. Igazából utálni szeretni lehet, ez a legjobb megfogalmazás rá.   

Amennyire hozzánőtt a remakezés bwhoz, annyira elválaszthatatlan lett mostanság Akshay Kumar és Prabhu Deva. Meg kibővíthetném a sort még Sonakshival. Egyébként örülök, hogy ennyire örülnek egymásnak, és hogy jól megvannak, nem zavarnak, de ne is szóljanak hozzám filmtéren egyelőre. So booooring, yaar, akár csak ez a dalbetét. Még attól is jobban beindultam, hogy valaki megnyerte a lottót, pedig nem is én vagyok.   

Valaki szerint Sonakshi tette tönkre ezt a dalt. Szerintem nem kellett neki, vagy nem tudta, mert nem volt mit. Ez a Boss filmzene ugyanis alapjáraton tingli-tangli, elmegy szódával, viszont többre már nem hivatott. Tipikus esete annak, hogy egy rendőr azt hiszi átfér még a két villamos között, aztán mégse. És ott ragad be, nem megy tovább se előre se hátra. Meg túlértékelt, a zenék overactingja, Lungi Dance 2.0, ami egy idő után mégis úgy eltűnik a -füledből, mint Magdi néni karja valahol (már elnézést, és remélem ő legalább szerencsével jár). De azt is elhiszem, ha van akinek bejön, szeressétek csak, nem fogok haragudni. Még így készültet is adok mellé, legyen dupla az öröm.    

A következő dalbetét tanulsága az, már amit le lehet vonni belőle: hogyha van egy Aditi Rao Hydarid, akkor annak még a legunalmasabb zene sem tud gátat, meg határt szabni.Mert egyből a szíved csücske lesz, amiből soha nem elég.

Bár ez inkább a 'csak nézni jó' részre igaz, nem a dalra magára. Hiszen a fülnek a  - leírhatatlan hosszuságú címmel bíró - dal egy nagyon tucattermék lett bwból, olyan túliparos meló, szürke színekkel, amit csak az említett hölgy tud szivárványfénybe költöztetni. 

Féláron, akciósan, tesco gazdaságosan (úgy-úgy, ami a többi Boss filmzene tesóra is igaz) el lehet zötyögni rá, romantikusnak viszont túl lájti, elolvadni nem lehet tőle. Elaludni már igen.    

Az utóbbi idők egyik legéletképesebb YoYo dalával megyünk neki az éjszakának. Ez a ma tgif himnusza.

De azért azt is előre jelzem, hogy nem kell bezsongani tőle. Nagyon messze van ez így is, attól, hogy igazi partytrekk legyen, váljon belőle. Soványka nagyon egyszerűen (Sonakshi példát vehetne rajta, khm), és tényleg annyi a bekátyúzni való rajta, hogy azt Havasi Bertalan se tudná már megcáfolni. Esküvőre nem ajánlott, csak mondom, ha valakinek most lenne éppen. Táncparketten se nagyon twistelnék rá. 

Amúgy meg egy Slowly Slowly úgy el veri, mint a román a magyart, fociban. Nem is lesz ez egy gyönyörű barátság kezdete. NoNo.