Valami unikum. Valami speciális. Valami kopizhatatlan. Valami olyan, amiből nincs még egy - se külső, se belső adottságok alapján, amire nem lehet keresve se találni jobbat, szebbet, de még, még egy ugyanilyet se. Akkor, akkor mondhatjuk azt, hogy eltér az átlagtól? - Mondhatjuk. Nem visel izomtrikót, nem húzza fel a piroscsíkos csillagpöttyös zászlót a rúdra, ha jön a posztapok meg az ellen, nincs indokolatlan naplementéből kilépő helikopterrajzása vagy csak bullettime erőltetett gittrágódása az egyik ilyen-olyan zsánertételben. Viszont van más valamije, láttuk már története, most hagyományai, kultúrája, alakjai, jellegzetessége, ami tisztán megkülönbözteti mindezektől, mindentől, mindenkitől a nagyvilágban. És ez jó, ez rohadt jó, hiszen gondolj bele senki és semmi se nem ugyanaz, hiába a bogyóelmélet meg ilyesmik. Attól lesz izgalmas, szórakoztató, agyonkolorizált a worldmap, hogy a 1354398652 kilométerre fekvő helység tud újat ígérni. De oké nem csak ígérni, ez nem a reklám helye, hanem 21biztosan mutatni, mert a vérében van, vele születik, és együtt él, viszik tovább és előre. India pedig akármilyen messze van, Bollywood közel hazahozza, ide a fotelba eléd, azzal igen, hogy hordozza magában a gyökereit, azt tekinti forrásának, egyúttal vezértémát is szolgáltatva nem egyszer és nem kétszer. Ebből indul ki, a kultságból, a nemzetekből, a lojalitásból, a szokásokból, satöbbi ami tehát megvan, ami a legtöbbször a rendelkezésére áll neki, mert ugye made in India. Nemnem Amerika, itt máshogyan beszélnek és csinálnak is filmeket, amit a Kuch Khaas mutat majd meg jól, annál is jobban a következő több mint egy hét leforgása alatt.
Szóval Kuch Khaas 1) ami annyit tesz, mint ami a poszt főcím maga úgy kábé, 2) és ami a bollysaga után hasonló időtartamban Bollywoodról ad, oszt meg infot, csak már nem történelmet folytat, hanem a sajátosságaiba merül el. Mindabba, amit a bwszűz nem tud, nem ismer, vagy amiben csak inkább félreinformált eléggé. Így előre azért nehezebb is kör(be)vonalazni annál, mint amilyen szaga volt, most sok mindenről lesz szó, talán túlságosan is sokról, de van eleje van vége már a KK-nak, csak a merítése kérdéses, de ez már nekem szól, nem nektek. A vázlatfüzetbe vésve rögtön az első oldalon olyan alapok szerepelnek, mint hogy mi Bollywood, mi róla a tévhit általában, hol lehet találkozni vele euszinten, s mennyire piacképes nem hazai fronton menőzve. Aztán tartalmilag és formailag is külön-külön elemzésre kerül, itt is először a legalapvetőbbek kerülnek elő az asztalról, pl játékidőhossz, fősodrásokat tekintve, aztán már olyan fontosabb, egyediséget sokkal inkább meghatározó tényezők, mint a megszakítás, az intertextualitás mivolta, jelenléte egy bwmoziban. Amit még nem tudok, jó nem is lehet kihagyni, az a fűszerezés aka kevertműfajúsága, ami csodájára mindenki rájár - határon innen és túl, hogy tényleg működik valamint a musicalitása, a zenéje és tánca, ami elengedhetetlen pluszegyet jelent az esetében, de az esetemben is. Mi maradt ki? Hátpersze, Hollywood versus Bollywood fight, erről lesz szó még mindenképpen a végére szaladva, aztán a xxi. század bwfilmkrónikáról már nem, de mintha ezt is említettem volna, ugye hogy ugye.
Lassan megszámolhatatlanul csillionyiszor lőttem már el a "minden ami új nagyszerűnek tűnik" szöveget, de most mégis annyira igaz, hiszen a történet, a szaga után ez már más víz, más pálya, ide az is eljön, aki nem szereti, szerette a történelmet, mert unalmasnak találta éppen. A Kuch Khaasban nem lesz terminus technikus, számáradat minden sorban kettő darab, ilyen nem, hanem az egész olyan lesz inkább, mintha tükörbe pislognál és látnád magadat, ahogy felnősz, világot látsz, megismered a határokat, azt, aki nem vagy, akit nem ismertél addig. Na Bollywoodot hasonlóan egycsapásra érted, ismered meg majd a KK által, ha te is akarod. Mert te is akarod.
A hivatkozás részéhez meg ugyanaz a játékszabály, mint ami a szagánál volt.
Utolsó kommentek