calacitra

Nincs mese, ennek külön poszt dukál na. Nem minden nap történik ilyen. Az előbb már kidumáltam, de még egyszer leírom lassan, tagoltan, érthetően, hogy mindenki felfogja meg, hogy én is elhiggyem van ilyen. Based on true story. Shah Rukh Khan és Salman Khan kezet fogtak, megöltelték egymást, és még közös kép (a harmadik pali, valami házigazda, nem számít) is készült róluk. Meg videó erről. Fúha, igazi howtomakeit cucc. Hallom, ahogy kattog a számláló, a látogatottsági számok csak úgy mennek fel fel és fel.

Update: tehát, ahogy az kiderül ebből, Salman volt a jó zsaru, Srk a rossz. Salman fanok örülhetnek, Srknál meg jobb ha összehúzzák most magukat nagyon picire, mert királyuk most nagyon nem volt király. Persze senki se tudja mikor, miért, és ki kezdte ezt a harcot, a nagy riválizalást kettejük között, de azért ebből a körből most Salman jött ki győztesen és jobban. Mégis odanyúlt és kezet nyújtott, miközbe Shahrukh csak tömte magát. De azért ez így volt kerek. A taps azonban taps. Mutatja, hogy mekkora jelentősége volt ennek a kézfogásnak, ölelésnek, kontaktnak. Magyarul kis lépés nekünk, nagy lépés nekik, az indiaiaknak, a Khanoknak. 

Azért azt is vicces nézni, hogy miután lementek ezek a tiszteletkörök, ami mégis a házigazdának szólt, utána megint a másik levegőnek nézése következett. Egyik ide másik odafordult. De hát mondottam, ettől a kis szépséghibától eltekintve ez egy pirosnagybetűs ünnepnap lesz a bw filmtörténelem könyvekbe. Talán még film is készül róla... 

Ha a bw mashup már nem nagyon mozgatja meg az olvasótábor nagyérdemű közönség fantáziáját, akkor itt és most, van valami egészen más cucc, mégpedig egy kollywoodihoz készített, tamil nyelvű filmzenékből való zenemaszalázás.

A film nem más, mint az év egyik legjobban várt dél-indiai filmje, a Maryan (ma vetítették először), amihez a zenéket AR Rahman szerezte. És ezekből legózik össze egy mesápra valót a jól ismert Kiran Kamath dj-énk. Aki az utóbbi időben eléggé adós maradt a jóval a jóból. Nem is igen nagyon jött össze neki semmi, már leírtuk, hogy kifulladt, ennyi volt, nem több.

De akkor feljött a nap, és mára virradóra reggel azzal keltünk, ébredtünk, hogy megszólalt a fülbe a Maryanhoz legyártott legújabb ilyen próbálkozása, annak a is az előelőzetese. Ami minden nem létező várakozásunkat (ha lett volna) felülmúlta, és tényleg azt picsogtuk el a végére érve: így kell ezt, ez fasza volt, hol a többi, hol?

Első fülre ez nagyon epik, persze az alap a forrásnyag sem csúnya. Egyrészről nagyon várom a teljes, a végleges verziót, másrészt rohadtul parázok azon, hogy nem fog klappolni majd. Inkább meg se hallgatom azt. Maradok ennél, leragadok itt, annyira bwáááh, áfriká. Kurvajó na, csak ki mondtam végre. Az bizony. 

Határozottan be kell zsákolnom, burkolnom egy ilyen Neram soundtracket. Legyen is az bármilyen nyelven. Azért mondom, hogy bármilyenen, mert készült malayalam és tamil korong is hozzá külön-külön. A délelőtt posztolt Pistah pl. kivétel, az csak egyféleképpen szól, de ez a mostani, a Kaadhal Ennulle mindkettőn elérhető, és meghallgatható. Ezen a ponton túl már tényleg csak azon érdemes és lehet rollerezni, rúgozni, hogy melyiken szól szebben, jobban. Vagy nem. Felesleges. Ez most a tamilféle, de a másikon, a malayalam nyelven is legalább ugyanennyire pacekul patentosan muzsikál. De hol is kezdtem? Ja igen, hogy kell az az ost. KELL. Itt se vagyok. Ti azonban ne siessetek annyira, maradjatok, érdemes megfülelni. 

Így sincs, de úgy meg főként nem lenne életem, ha bw mellett, azon kívül követném még konstans az egyéb nyelvű indiai mozigyártást, és azzal kapcsolatos kontentáradatot. Hiszen annyi minden történik ott, az ember kapkodja a fejét ide-oda-amoda, közbe meg ez csak egy része, szelete Indiának, a kissé szerteágazó filmművészete, és akkor a többi kultúráról, eventről, hagyományról nem is szóltam. Egyelőre izé bw is elég, néha sok is már, de sokszor akarva-akaratlanul azért pottyan az ölembe holmi tollywoodi, kollywoodi tartalom is. Talán még ebben a kettőben tartom magam úgy ahogy. De például a Kerala központú malayalam nyelvű Mollywoodi filmekhez már annyi közöm van, mint a gyufagyártáshoz. Ergó semmi. Na de a fontos, hogy innen való, itt készült az a Neram című film, aminek egyik dala a Pistah annyira kurvajó, hogy bw-ot is megeszi a méreg, amikor hallja és látja. Igazából szerintem ez a malayalam féle Why this kolaveri di. Nagyon szuper, pörgös, energiadús, végigcsápolos muzsika. És jut eszembe, a mozi előzetése se csúnya, lehet elveszítem Mollywood szűzességemet. De ha nem is, akkor tamil nyelven fogom megnézni, mert így is elkészült, vagy majd hindi nyelven, mert persze már bw is ráharapott, kell neki. Nem csoda! PISTAH.  

u.i.: a videó is büntet, azok a feliratok, a csúcspont 0:52-től 1:00-ig.   

Helloszia Tollywood. Azt meg hirtelen nem is tudom, hogy a 2010-es telugu nyelvű Orange filmzenék nélkül eddig hogy létezhetett egyáltalán ez a blog. Alapkő, csiszolatlan gyémánt, szinte klasszikus mindegyik dal az albumról. A filmről azoban ez már kevésbé mondható el, de arra határozottan emlékszem, hogy azért jól szórakoztam rajta akkoriban mikor megnéztem magamnak, és jó visszagondolni rá, meg emlékezni. Így sanszos, hogy még valamikor visszatérek rá. Ram Charan meg nagy kedvenc, remélem nem is kell bemutatóköröket futni. Ha pedig a Raanjhanaat Dhanush miatt, akkor a Zanjeert meg pont miatta, az ő bw deübátálása okán lesz kihagyhatatlan kötelező képkockanéznivaló a részemről az idén. De addig is Rubá Rúbá, hej Rúbá Rúbá...ajájájó.