calacitra

Rámrámrámrám oh viszki. Miközbe a Vicky Donor a második nézés próbáját is kiálta (továbbra is fasza, de nem király), addig sikerült konkrétran belehabarodni ebbe a zenéjébe éppen. Vagy talán nem is, nem csak abba, hanem a dalbetétbe úgy egészbe. Mert hatalmas fán pl századszorra is visszanézve az, ahogy a punjab és bengáli esküvős szokások maszaláznak egy helyen, egy időben, és senki sem érti (még a maguk a pár sem) mi miért történik már.  

A sikert sikerre halmozó, amúgy az év egyik legjobb bw filmzenéje a rengeteg cover mellé most  ofisöl remix csomagolást is kapott. Hm. Nem az igazi, bár az eredeti után hogyan is lehetne. Vagyis lehetne, ha nem csinálták volna meg. Vagy lehetne, ha nem kezdték volna el át és lefordítani itt-ott hindire (csak). Mert komolyan egyáltalán de nem szól olyan szépen így, ebben a formában, nyelvezettel. Hiszen a Pani Da Rang alapjáraton punjabi dal, Ayushman így írta meg 10 évvel ezelőtt, azokkal a szavakkal, szóval teljesen felesleges is volt kikölteni valami másra, mert úgy elveszett a varázsa, minden szépsége vele együtt. Ergó nem bejön, maradok az oridzsinál mellett. És te?  

A Vicky Donort legalább két hónappal ezelőtt hypeoltuk, nem is értem ez a promó, dalbetét akkor, hogy az ördögbe maradt ki. Na mindegy. Most itt van. Az előkerülésére meg a magyarázat annyi, hogy éppen a napokban volt szerencsém megnézni a filmet. És miután láttam, azonnal visszakerestem erre, hogy miért is nem találkoztam vele eddig és addig. A Vicky Donorról egyébként nehéz csúnyát írni. Csak szépen lehet. Olyan szinten szerethető az egész, hogy csak a nézés után esik le mennyire jól meg lett csinálva (voltak hibái azért). Ez ugyanis tényleg egy banánhéjon elcsúszhatott volna és irány giccs. De nem. Figyeltek rá. Jobban mondva a hangulattal, a szereplőkkel, az ilyen zenékkel téged is elraboltak, a figyelmedet. Nem is vagy képes másra figyelni, csak a spermákra. Mert az egész világ az, abból áll, spermábkól. 

Van jobb muzsika ennél a Vicky Donorban, a - pofás - filmzenei korongon, de valahogy képtelenség ezt se szeretni. Mert egy idő után már te is konstans plébekeled a bajszod alatt a refrént vele, velük, az énekesekkel: Clinton Cerejoval és Aditi Singh Sharmaval. Olyan bájos az egész. A vidről meg csak annyit, hogy Yaami yummie. A konyhában táncolás pedig hatalmas mosolyforrás. Rögtön vissza is néztem még egyszer meg még egyszer meg.

A Shanghai mostanában került ki a polcokra, a másik kettő még régebben. Mindegyiket más-más-más zeneszerző komponálta meg, de egy közös mégis van bennük. Hát micsoda? 2012 legjobb filmzenéihez raknak hozzá 1+1+1=3 saját példányt. El nem árulom, hogy melyikek lettek ezek a számomra, idővel kikerülnek és kiderülnek majd nyugi. Addig azonban jöjjenek egészbe, korongostul mindenestül, ezzel is így összesen legalább 1 órányi bw hallgatnivalót képezve a hét utolsó napjára, anyák napjára.