calacitra

Ami a Pehli Mohabbat lesz a karácsonynak, az lesz a Let's Celebrate a szilveszternek. Imran Khan meg akár maradhatna is. Hiszen első bw filmzenéje nagyon impresszív meg szuggesztív lett. És ezen az összképen a túl sok angolkodás, a háttérből beszűrödő nyugati elemek sem rontanak egy csöppöt se.

Kell ilyen is, persze akkor, ha aztán olyan jön ki belőle, mint amilyen ez. YoYo azért irigykedhet, míg Badshahnak is lőn félnivalója, mert ez lehet a kettőezertizenötösített Abhi Toh Party Shuru Hai, ha csak nem vág vissza, valamelyikük.

Betalált, na. Az alap az (igazán) killer. A betét meg még Arjunt is kimaxolja a komfortzónájából. És még Sonakshi is izgalmas tud lenni. Nem kiáltok évzenét miatta, de veretni rá megengedhető pótcselekvés, ha úgy hozza és alakul, hogy a levegőbe, füljáratokba kerül. Persze visszafogottan is megéri danszolni rá, úgy mint 1:47-nél. Az az. Welcome to partika.  

Mert jön Imran Khan. Nem a színész, nem a bokszoló (...), hanem az énekes, rapper. Aki majd a Tevarban egy dal erejéig betör a bwizniszbe. Ez lesz az, Let's Celebrate címen, és hamarosan már többet is láthatunk meg hallhatunk belőle, mint pár másodperc. És lehet, hogy nem vágom a centiket miatta, de mégse egy újabb YoYo dal, hanem mégis más valaki, valami sül ki ebből, neki welcome to bw. Van egy jó férfi megérzésem. 

A Tevar meg beváltja az ígéreteket szépen sorban. Azokat, amik nem is voltak hozzá. És mint látható, hallható nem is lesznek, kellenek éppen. Mert az első dalbetétet követve a második is soványka. Nem leszünk így jóba. Hiába a bw idézés, és érezni azt rajta, amit egy ilyen filmen szokás, fülben alulmarad. Vesztesként távozik. A Sajid-Wajid újfent elvesztette a fonalat, jaj.

Nem így kell évet elkezdeni. Remélem ez csak a kezdet, kedves 2015 meg bw. Nyilván nem is a Sajid-Wajidtól vártam a megváltást azonnal, de ez még alapozásnak se teszi meg. A Salman felé intézett himnuszuk Arjun Kapoor személyében és szájából erőtlennek tűnik, miközben lesüt róla, hogy ezt halálkomolyan kell venni. Ezek után sajnos sok jóval nem kecsegtet a többi zenetesó az albumról, de hosszú még az év, el se indult igazán. A supermanre meg akkor tekintsünk úgy, mintha meg se történt volna.

R. Rajkumar feltöltve. Csak annyi difivel, hogy Tevarnak nevezik, és a telugu Okkadu remake lesz. Amúgy százszázalékosan fedi le a kitaposott, jól bejárt ösvényt. Még egy képkockára sem nyúl mellé, hogy talán máshogy kéne. De ez egyszerre átok és áldás. Történet szempontjából újat nem kell keresni benne,

 és tolmács sem kell a megértéséhez 

Az ördög majd itt is a részletekben veszik el. A színészekben pl. Bár ezen a téren sem fényeskedik Amit Sharma jövő év elején bemutatandó filmje.

Hiszen Arjun Kapoor szeretne lenni egy új Salman, de még sokat kell tanulnia, és nem is biztos, hogy az ő válla ezt majd elbírja. Mert nem lesz az oldalán most egy Ranveer, vagy akárki. Persze volt neki wannabe hero kaliberű (Ishaq...stb) korábbi mozija, de egyikben sem éreztem azt, hogy eléggé felnőtt ehhez. Sonakshi meg Sonakshi, minden második, harmadik próbálkozás érdekes, a többi úgy van. Bajpayee meg badass. 

Azért ez alapján nem rohannám meg a kasszákat, mert hű de kéne.