calacitra

Kénytelen voltam kommentekből idézni, mert annyira igaz. Tény, CN túl van értékelve, B-Town tele van nála sokkal vagányabb figurákkal. Singham az egyik, aki pölö ilyenre képes, ha felbosszantják vagy ha az útjába állnak egyszerűen. Jöhetnek akár autóval is ellene, ő kiszedi a rosszfiúkat, úgy, hogy meg se moccan, csak egy helybe pózol. Like a boss. Ezt tényleg nem elég egyszer megnézni. Ja és van még, ahonnan ez jött. Kreatív, megunhatatlan, addiktív.

Avagy Abhay Deol a főszerepben a nők után. Finom, nagyon színes, jól összevágott. Pedig eredetiben sem csúnya ám a photoset. Behke Behke.

Falra velük, de rögtön. Kell ez a négy nekem. Nézem lenne is helye, de van még ott több is, ahonnan ez jött. Nem lesz ez így sok? ... A Pinkvilla a forrás, ahol fogták magukat és összegyűjtöttek egy párat az oldszkúl bw magazinok (borítókat) közül. Retrofaktor, egy más világ, olyan érintetlen az egész, tényleg köze sincs a mostani képekhez, beállításokhoz, photosophoz ilyenekhez úgy általában. Persze naiv is egyben, de ebben ez a jó. Hol macskákkal pózolós, hol egymást ölelgetős, miközben ezek az emberek meghatározták a bw filmet, sztárok voltak. S ez fura, mert a képeken meg pont ez nem látszik, nem ez jön le. Mindenki annyira természetes. Ami azonban szégyen és szomorú, hogy sokat közülük még nem láttál, láthattál (filmben vagy máshol), te se én se. Nem is ismerjük őket, pediglen az indiai híres filmes aranykor éveiben készült, többségben filmfare, stardust magazinok ezek, amiken feszítenek. Tehát van mit bepótolni. 

Úgy hiszem, nem sok színésznő mondhatja el magáról azt, hogy a neve rapcímbe lenne foglalva, vagy hogy ihletforrás alapjául szolgált volna egy amolyan költemény megírásánál, ergo múzsája lett volna annak. Thinking... nem sok tényleg, de Rani Mukherjee az - már - kivétel. Köszönhető is ez többek között a seattle-i rap duónak (mc+dj): a Blue Scholarsnak, akik egy az ő nevével fémjelzett dalt rögzítettek fel újdonsült korongjukra, a Cinemetropolisra. Erről, az albumról annyit egyébként érdemes nem bwügyileg megjegyezni, hogy egy eléggé film témájú anyag lett, ami a képekéskockák körül is forog, akár akkordok, akár beatek, akár sorok, vagy csak dalcímeket tekintve, ez utóbbit olyan (más-más) személyekhez kapcsolódva, mint Anna Karina Oscar Gant vagy Yuri Kochiyama.

Na de visszatérve a nem indokolatlanul, de akaratlanul is rap ikonná váló bollywoodi alkotásokban gyakran fel-feltűnő bengáli színésznőre, meg arra, hogy miért is lett ő az aki, miért esett rá a választása a duónak, arra ezt felelte a dj: "Rani appears to be a powerful, intelligent woman and a cultural leader. She does a good job balancing her projected image with dignity and without allowing herself to be objectified", amihez még hozzátette, hogy kedvenc filmje is van a színésznőtől, mégpedig a 2002-es Saathiya. A fiúk amúgy személyesen nem ismerik, csak a munkásságát, valamint a "common" képet, amit mutat kifelé. Tudvalevő híres, Indiában a színészek hősök, de nem nagyon élnek vissza ezzel, Rani pl adományoz, jó munkát végez abban, amihez ért, és aki nem az, nem olyan, mint az amerikai sztárok többsége, nem ugyanaz, nem az a szint, kérem szépen.  

Magáról a dalról még valamit, de most. Egy. Tényleg olyan, mintha múzsához írták volna, végig Raniról van szó, nincs kimondva, de minek is, hiszen ott a név a címben visszatekint. Atom feel-good az egész. Kettő. A refrén meg plusz ráadás, azzal, hogy bengálian szólal meg, irtó fülbemászóan. A hatás, még kérdezed? Egyszerűen rákönyökölsz a replayre, s akut dallamtapadásod lesz a Rani Mukherjitől (fura ezt így leírni azé'), ami halkan jegyzek meg az album a legjobbja is egyben #nemlennielfogultkomolyan. A végére még itt egy "konci"felvétel, amit csak nézel és hallgatod meg hallgatod és nézed. Szerelem.